Ugrás a tartalomhoz

Izbugya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izbugya (Zbudza)
Izbugya zászlaja
Izbugya zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1235
PolgármesterMatej Havrila
Irányítószám072 23
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség535 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
Terület9,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 48′ 48″, k. h. 21° 53′ 34″48.813333°N 21.892778°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 48″, k. h. 21° 53′ 34″48.813333°N 21.892778°E
Izbugya weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Izbugya (szlovákul: Zbudza) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagymihálytól 7 km-re északra, a Laborc bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu a 12. században már létezett, a 13. században már temploma is volt. Első írásos említése 1235-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „IZBUGYA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Vitzmándi, és Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik nap kel. Tarnához 1/2, Natafalvához is 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, gabonát, zabot, jó búzát terem, árpát tsekéllyebben, erdője nints, mezeje térséges, réttye kevés, malma van, piatza Nagy Mihályon.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Izbugya, tót falu, Vinnához nyugotra 1 órányira a Cservenicz vize mellett, melly két részre osztja olly formán, hogy egyik része Ungh, másik Zemplén vármegyéhez tartozik. Számlál 421 r., 98 g. kath., 5 evang., 8 ref., 65 zsidó lak. Kövér rétek a Laborcza mentiben. F. u. gr. Sztáray, Viczmándy, b. Lusinszky, Boronkay, s m. Ut. p. Nagy-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Izbugya, tót kisközség a Laborcz mentén, Ung vármegye határán, 102 házzal és 532 lakossal, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagymihály. Legősibb birtokosául 1373-ban Bethlen Mártont ismerjük. Ez időben Ung vármegyéhez tartozott. A Zbugyay család származási helye, melytől nevét is vette. 1419-ben két Zbugya nevű község szerepel, Nagy és Felső jelzőkkel. Ekkor a Nagymihályi és Tibai családok is bírnak itt részjavakat. Zbugyay Bernát 1450-ben, Drugeth Simon leányával a barkói uradalom egy részét kapta, melyeknek községei ettől kezdve az Izbugya előnevet veszik fel. 1563-ban Pethő Jánost és Forgách Simont iktatják némely részek birtokába, 1582-ben Karvai Orlé Miklóst egy kúriába. 1582-ben Kubinyi Kristóf és Szent-Ivány György, 1587-ben Malikóczy Miklós és Gábor kapnak itt részeket, de az 1598-iki összeírásban már Wiczmándy Tamás s Zsigmond és Nyárády Albert vannak említve birtokosaiul. 1656-ban Bornemisza Mihályt iktatják egy részébe, 1773-ban Dessewffy Tamás és Wiczmándy Mihály az urai s e két családot uralja azután; de a mult század elején osztoznak velök még az Ujlaky, Bencsik és Szirmay családok is. Most a Fejérváry családnak van itt nagyobb birtoka. Ékesíti a községet egy újabb úrilak is, mely a Burger Eleké. Róm. kath. temploma 1880-ban épült.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 507-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 541 lakosából 539 szlovák volt.

2011-ben 535 lakosából 502 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. században épült.
  • A Szeplőtelen Szűz tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség