Ugrás a tartalomhoz

Minyevágása

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minyevágása (Miňovce)
A község látképe
A község látképe
Minyevágása címere
Minyevágása címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSztropkói
Rangközség
Első írásos említés1430
PolgármesterMiroslav Mojsej
Irányítószám090 32
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámSP
Népesség
Teljes népesség339 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság168 m
Terület6,00 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 08′, k. h. 21° 39′49.133333°N 21.650000°EKoordináták: é. sz. 49° 08′, k. h. 21° 39′49.133333°N 21.650000°E
Minyevágása weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Minyevágása témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Minyevágása (1899-ig Minyócz, szlovákul: Miňovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Sztropkói járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Sztropkótól 8 km-re délre, az Alacsony-Beszkidek déli részén, az Ondava bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést 1410 és 1430 között egy Minyo nevű soltész alapította; neve arra utal, hogy erdőirtással keletkezett. 1430-ban „Minevagasa” néven említik először a sztropkói uradalom részként. Lakói a 16. században már biztosan ruszin és vlach pásztorok voltak. 1567-ben lakói 2,75 porta, 1582-ben 2,5 porta után adóztak. 1600-ban a soltész házán kívül nyolc portát számoltak a faluban, így a 16. és 17. század fordulóján a kis települések közé számított. A 17. század első felében lakossága nagyon elszegényedett. 1610-ben zsellér és vlach lakói 4,8 porta, 1635-ben 4 porta után fizettek adót. 1639-re mindössze egy adózó háztartása maradt. A 18. század elejére lakosságának száma emelkedett és már a közepes nagyságú falvak közé tartozott. 1715-ben már 14 háztartása volt, mely 1720-ra hétre csökkent. 1787-ben az első országos népszámlálás szerint 25 házban 162-en laktak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MINYÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura G. Barkóczy Uraság, lakosai görögkatolikusok, fekszik Sztropkóhoz 3/2, Torányhoz pedig 1, és 1/4 órányira, határja három nyomásbéli, erdeje tölgyes, szőleje nints, rétek nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón.[2]

1828-ban 31 házban 229 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, favágással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Minyocz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Turány fil., 10 rom., 220 görög kath., 8 zsidó lak., gör. anyaszentegyházzal, 335 hold szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Orlik.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Minyevágás, előbb Minyócz, kisközség Sáros vármegye határán. Körjegyzőségi székhely. Van 39 háza és 194 gör. kath. vallású, ruthén lakosa. Postája és távírója Sztropkó, vasúti állomása Homonna. A sztropkói uradalomhoz tartozott, mígnem 1747-ben Pethő Zsigmond a sztropkói klastromnak adományozta. Később azonban a gróf Barkóczy családé lett; most a magyar jelzálog-hitelbanké. Az 1663-iki pestis itt is szedte áldozatait. Gör. kath. temploma 1837-ben épült.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 230, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 356 lakosából 352 szlovák volt.

A görögkatolikus templom

2011-ben 352 lakosából 346 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma 1838-ban épült.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség