Turcsok
Turcsok (Turčok) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Nagyrőcei | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Tatiana Belánová | ||
Irányítószám | 049 18 | ||
Körzethívószám | 058 | ||
Forgalmi rendszám | RA | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 287 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 19 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 336 m | ||
Terület | 14,78 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 38′ 26″, k. h. 20° 08′ 55″48.640694°N 20.148694°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 26″, k. h. 20° 08′ 55″48.640694°N 20.148694°E | |||
Turcsok weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Turcsok (szlovákul: Turčok) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyrőcétől 9 km-re délkeletre, a Turóc-patak völgyében található.
Története
[szerkesztés]A település a 14. század közepén a vlach jog alapján keletkezett, első írásos említése 1427-ben „Chirkeuagasa” alakban történt. A rákosi váruradalom része volt, 1567-ig a Bebek család birtoka. 1555-ben a török az egész falut elpusztította és csak 1612-ben telepítették be újra. A 17. században a Csáky család birtoka, akik a Sturman családnak adták zálogba. 1740-ben „Thwrczok”, 1773-ban „Turczok” néven szerepel a korabeli forrásokban. A 18. században határában vasércet bányásztak. Lakói állattartással, favágással, bányászattal foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TURCSOK. Tót falu Gömör Várm. földe Ura Sturmman Uraság, lakosai többfélék, fekszik Rákoshoz közel, mellynek filiája; határja hegyes, néhol sovány, legelője, fája elég van, piatza közel; lakosai szénégetők, és hévérek.”[2]
1828-ban 97 házában 819 lakos élt.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Turcsok, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Zeleznik hegyétől északra: 48 kath., 801 evang. lak. Evang. szentegyház. Gazdag vasbányák. A földek fordulóra nincsenek osztva, hanem mindenki a magáét szabadon használja. F. u. a Sturmann nemzetségbeliek. Ut. post. Rimaszombat.”[3]
Turcsokhoz további két településrész tartozik: Kríž és Železník, melyek bányásztelepként keletkeztek a 19. század végén.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Turcsok, a Vashegy alatt fekvő tót kisközség, 114 házzal és 678 ág. ev. vallású lakossal. Legrégibb földesurai a Csákyak voltak, azután a Sturman és Czékus család szereztek itt részeket. Most hisnyai Heinzelmann Alfrédnak és a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka és bányája s a m. kir. kincstárnak bányaüzem-vezetősége. Az ág. ev. templom 1745-ben épült. A község postája Hisnyoviz, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.
A háború után lakóinak többsége a közeli vasércbányákban dolgozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 841-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 244 lakosából 233 szlovák volt.
2011-ben 275 lakosából 251 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]Evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.