Santa Rosa (La Pampa)

Santa Rosa
Közigazgatás
Ország	Argentína
Tartomány	La Pampa
Megye	Capital
Alapítás éve	1892
Irányítószám	L6300
Körzethívószám	2954
Népesség
Teljes népesség	102 860 fő (2010)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	175 m
Időzóna	ART (UTC-3)
Elhelyezkedése
d. sz. 36° 37′ 13″, ny. h. 64° 17′ 26″-36.620277777778, -64.290555555556
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Rosa témájú médiaállományokat.

Santa Rosa Argentína La Pampa tartományának fővárosa. Lakóinak száma 2010-ben meghaladta a százezret.

Földrajz

A város az ország középső részén, La Pampa tartományban fekszik, amelynek fővárosa. A tartományon belül annak Capital nevű megyéjében található: a megye neve is azt jelenti, hogy „főváros”. Az ország legnagyobb városaitól kevesebb mint 700 km távolságra fekszik, fontos utak (például az 5-ös és a 35-ös országos főút) mentén, és Buenos Airesből repülőn is elérhető kevesebb mint egy óra alatt.

Környezete síkság, a város 175 méterrel fekszik a tenger szintje felett. Januárban 24, júliusban 7, éves szinten pedig 15,4 °C az átlagos hőmérséklet, de előfordulnak hőmérsékleti értékek -8 foktól kezdve egészen 40 fokig. A levegő éves átlagos páratartalma 68%.

Története

A várost 1892. április 22-én alapították meg Remigio Gil ezredes birtokán; alapítójának Tomás Masónt, a birtok intézőjét tartják, aki egyben Gil apósa is volt. A hagyomány szerint azonban már három évvel a hivatalos alapítás előtt megjelent itt az első lakó, mégpedig a francia származású León Safontás. A város a Rosa nevet egyrészt az alapító feleségének, másrészt az argentin függetlenség védőszentjének, Limai Szent Rózának a tiszteletére kapta, és kezdetben, mivel közel feküdt Toay városához, megkülönböztetésül gyakran nevezték Santa Rosa de Toaynak is. Ezt a nevet néha még ma is használják.

Az új településre egyre több francia, olasz és spanyol bevándorló érkezett, a fejlődés pedig olyan jelentős volt, hogy mindössze 12 évvel az alapítás után, 1904-ben Santa Rosát az addigi General Acha helyett máris La Pampa tartomány (pontosabban akkor még nem tartomány, hanem úgynevezett „nemzeti terület”) fővárosává tették meg. Egy helyi „legenda” szerint a döntésben nagy szerepet játszott, hogy amikor több település is versengett a fővárosi címért, akkor néhány Buenos Airesbe küldött vízmintán valaki felcserélte a címkéket, és így a fővárosiak azt mutatták ki hogy a Santa Rosa-i víz jobb minőségű, mint a toayi.

Turizmus, nevezetességek

A város jelentős turisztikai helyszín, többek között a konferenciaturizmus egyik központja, és számos szálláshellyel is rendelkezik. A szabadidő eltöltésére számos, helyi ételeket (is) kínáló vendéglő, cukrászda és zenés szórakozóhely is alkalmas, valamint rendelkezik egy modern kaszinóval is. Egyes vélemények szerint a Santa Rosa-i golfpályák az ország legjobbjai közé tartoznak, és gyakran rendeznek a városban lovaspólómérkőzéseket is.

A város és környékének fő nevezetességei:

• La Malvina városi természetvédelmi terület – 130 hektáros terület a város nyugati részén. Itt található a város alapítójának, Don Tomás Masónnak az egykori birtoka, ahol a birtokközpont elpusztult épületét felújították és múzeumot rendeztek be benne. A területhez tartozó Bosque de Caldén nevű erdő számos madárnak ad otthont.
• Los Caldenes városi természetvédelmi terület – 12 hektáros terület a Blanco Encalada, az M. Ávila, a Ramona Pereyra és a Liberato Rosas utcák által határolt területen. Számos „caldénfa” (Prosopis caldenia) található itt; a terület a város egyik „zöld tüdejének” számít.
• Don Tomás üdülőpark – több mint 500 hektáros terület egy nagy tóval, a város nyugati részén. Különféle labdasportpályák, játszóterek, úszómedence, atlétikai és kerékpárpálya található itt, valamint több kilátó is.
• Kézművespiac
• San Martín út – a belváros egyik legfőbb útja, több nevezetes épülettel, például a községi palotával és a jelzálogbank 1920-as évekbeli műemlék székházával. A Moreno és a Garibaldi keresztutcák között, a San Martín út középső, elválasztó sávjában található Raúl Fernández Olivi és Gustavo Gaggero fából készült szobra, amelyet 1994-ben állítottak fel a várostörténeti jelentőségű kölcsönös segítségnyújtási társaság megalapításának százéves évfordulójára. Az alkotás két része az amerikai és az európai kultúra egységét jelképezi.
• Calfucurá szálloda – a 13 szintes, 77 szobával rendelkező épület legnagyobb nevezetessége egy hatalmas külső falfestmény, amely Calfucurá indián kacikát ábrázolja.
• A La Pampa-i Egyetem kollégiuma – 1905-ben épült.
• Spanyol színház – a 19. század utolsó évtizedéből származik.
• Egykori kormányzati ház – 1911-ben kezdték építeni. 1935-től kezdve a földszinti rész volt a kormányzat székhelye, míg az emeleten a kormányzó lakott. Az 1960-as években az igazságügy székházává vált. Bejárata a Pellegrini utca felé néz.
• Vasútállomás – építése 1906-ban fejeződött be.

Képek

• 
  Belvárosi részlet
• 
  A San Martan tér a névadó tábornok emlékművével
• 
  A Don Tomás-tó
• 
  A modern székesegyház