Erdőhát úti-barlang
Erdőhát úti-barlang | |
Az Erdőhát úti-barlang bejárata 2011-ben | |
Hossz | 23 m |
Mélység | 17 m |
Magasság | 0 m |
Függőleges kiterjedés | 17 m |
Tengerszint feletti magasság | kb. 260 m |
Ország | Magyarország |
Település | Budapest |
Földrajzi táj | Budai-hegység |
Típus | hidrotermális |
Barlangkataszteri szám | 4763-10 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 23″, k. h. 19° 00′ 51″47.539847°N 19.014126°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 23″, k. h. 19° 00′ 51″47.539847°N 19.014126°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőhát úti-barlang témájú médiaállományokat. |
Az Erdőhát úti-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben található. Sokan ismerik, mivel turistaút mellett nyílik. Turista útikalauzokban is szerepel.
Leírás
[szerkesztés]A Budapest III. kerületében lévő egykori Mátyáshegy városrészben, a Mátyás-hegy Ny-i gerincén, a csúcstól nem messze, az Erdőhát út végén nyílik. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék kereszt jelzést követve (a Fenyőgyöngye Vendéglő közelében van ez az elágazás) érhető el legkönnyebben; vagy a Fenyőgyöngye felől, vagy a Bécsi út felől. Vaskorláttal elkerített természetes jellegű és majdnem függőleges tengelyirányú bejárata közvetlenül a turistaút mellett, azon nyílik.
Régi leírások szerint bejárati része felső eocén bryozoás márgában alakult ki, lejjebb mészkőben. Kraus Sándor 1983-as leírása szerint triász tűzköves mészkőben van. Kraus (1984, 1990) és Leél-Őssy Szabolcs (1995) szerint triász tűzköves dolomitban jött létre. Valószínűleg ez a befoglaló kőzete. A bejárat után terem következik. Hidrotermális eredetére utalnak a benne található gömbüstök. A barlang eltömődött és régi, hévizes forráskürtő. Nincs lezárva, de kötéltechnikai eszközökkel és engedéllyel látogatható.
További bontása az anyag kiszállítása miatt nehéz.
Előfordul a barlang az irodalmában Erdőhát uti-barlang (Kraus 1984), Erdőhát-uti-barlang (Gazdag 1990), Erdőhát úti barlang (Tóth, Adamkó 1982), Erdőhát-úti-barlang (Kraus Sándor a Tábori tájékoztatóban), Mátyás-hegyi-dolomitüreg (Kordos 1984), Mátyáshegyi kőfülke (Kordos 1984), Mátyás-hegyi-sziklaüreg (Pápa, Dénes 1982), Mátyás-hegyi sziklaüreg (Pápa 1966) és Mátyás-hegyi üreg neveken is. 1982-ben volt először Erdőhát úti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Kutatástörténet
[szerkesztés]1938-ban Horusitzky Henrik említett egy akkor még járatlan üreget a Mátyás-hegyen. A leírás szerint a Mátyás-hegy É-i lejtője felső karni emeleti szaruköves dolomitból áll, amelyben, annak Ny-i oldalán kis pikkelyként alsó karni emelethez tartozó szaruköves mészkő van beékelve. A dolomitban egy kicsi, még járatlan üreg is található. Valószínűleg ez az első nyomtatásban megjelent ismertetés a barlangról. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent tanulmány szerint néhány, budai kis üreg esetében gyakran fordul az elő, hogy pontosan nem megállapítható, hogy természetes, vagy mesterséges eredetű-e (gellért-hegyi, sas-hegyi, mátyás-hegyi, csíki-hegyi üregek).
Az 1958-ban megjelent, Budapest természeti képe című könyvben az van írva, hogy a Horusitzky Henrik által készített egyik térképen fel van tüntetve egy dolomitban lévő barlang. Ez a barlang a Mátyás-hegy ÉNy-i oldalán, a nyereg környékén, 280 m magasságban van. Először a VMTE Barlangkutató Szakosztálya végzett bontást az üregben. Az 1966-ban kiadott Budai-hegység útikalauzban meg van említve, hogy a Mátyás-hegy csúcsától lefelé ereszkedve, ahol a turistaút meredekké, sziklalépcsőssé válik, ott balra, közvetlenül az út mellett található a Mátyás-hegyi sziklaüreg.
1981 nyarán vette észre a barlangot Papp János, a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Egyesület tagja és ekkor került az egyesület érdeklődési körébe az üreg. A kutatást azután az egyesület folytatta. Az egyesület által végzett kutatás előtt csak a legfelső terem volt ismert. Az egyesület tagjainak sok háztartási szemetet és törmeléket kellett eltávolítaniuk az üregből. A feltárást Papp János, Onjestyák György és Maráczi József irányították. 1982-ben az Óbudai Szeszgyár Kinizsi Sportkör Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1982-ben megjelent, Pápa Miklós és Dénes György által írt útikalauzban meg van ismételve az 1966-ban napvilágot látott útikalauzban lévő említés, de az 1982-es kiadványban Mátyás-hegyi-sziklaüreg a neve.
1984-ben Kárpát József segítségével készítették el a barlang alaprajz térképét, hossz-szelvény térképét és keresztszelvény térképeit Papp János, Onjestyák György és Maráczi József. Feltételezésük szerint a barlang összeköttetésben van a Mátyás-hegyi-barlang még ismeretlen szakaszaival. 1984-ben Kraus Sándor szerkesztette meg a barlang alaprajz térképét, hossz-szelvény térképét és vízszintes szelvény térképeit. Ekkor az üreg kőzetét is vizsgálta. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegységben lévő barlang Mátyás-hegyi-dolomitüreg néven Mátyáshegyi kőfülke névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.
Az 1987-es MKBT kutatótábor egyik tervezett helyszíne volt. Az 1987. évi Karszt és Barlangban lévő beszámolóban látható egy helyszínrajz, amelyen a központi tábor tervezett munkahelyeinek elhelyezkedése figyelhető meg. A helyszínrajzon jelölve van az Erdőhát úti-barlang helye. A beszámoló szerint a barlang a Mátyás-hegy nyergében haladó, jelzetlen turistaösvény mellett, kb. 286 m tszf. magasságban nyílik. A régi hévforrástölcsér több mint 15 m mély. A tábor ideje alatt 4 napig volt bontva és ekkor több m³ kitöltés lett felszínre szállítva a végponti teremből kiépített kötélpálya használatával. Kraus Sándor alapján barlangföldtanilag ez a kürtő a Mátyás-hegyi-barlang tömbjének régebbi, a Ferenc-hegyi-barlanggal és a Nagybányai úti barlangokkal azonos, vagy azoknál is idősebb kialakulású és kitöltöttségű barlangja.
Vöröses-barnás színű, szivacsos szerkezetű, fehér, karbonátos rétegeket tartalmazó agyag tölti ki a primer barlangüreget. A szivacsos, fehér hévizes lerakódások az elvégzett vizsgálatok szerint 24,1% CaO-t, 19,3% MgO-t és 17,2% SiO2-t tartalmaznak. A kitöltés jellege és a záródó primer üregformák miatt lett befejezve feltáró kutatása a tábor negyedik napján. A Tábori tájékoztatóban megjelent egy rövid írás a barlangról, illetve a barlang Kraus Sándor által 1984-ben készített alaprajz térképe és hossz-szelvény térképe. A kiadványban van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. az Erdőhát úti-barlang mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése. 1989-ben az Erzsébet SC Barlangkutató Csoport a barlangban tisztítási és ácsolat-felújítási munkát végzett.
1990-ben a Styx Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Kraus Sándor ásványtani vizsgálatokat végzett benne és magnezit jelenlétét állapította meg, ezt az 1991-es tanulmányában közölte. Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott és Leél-Őssy Szabolcs által írt tanulmány szerint a barlangban tűzköves dolomit (Mátyáshegyi Formáció Sashegyi dolomit tagozat) látható. A képződmény a barlang mellett, a felszínen is előfordul. A Rózsadomb és környékének majdnem összes barlangja zárt, kaverna típusú üregrendszer, amelyeknek rendszerint nem volt természetes bejáratuk. Kivétel ez alól az Erdőhát úti-barlang. Az 1970-es években már hosszabb kutatások is történtek a területen, pl. az Erdőhát úti-barlangban, de átütő felfedezés nem történt.
A vizsgált területen vannak ásványokban nagyon bővelkedő barlangok, pl. az Erdőhát úti-barlang. A barlangnak szinte kizárólagos ásványképződménye a kalcitszivacs. Dolomit található a barlang tűzköves dolomitban keletkezett aknájában néhány, pattogatott kukoricához hasonló borsókőben is. Ásványtani érdekesség, hogy ezekben a borsókövekben magnezit és ankerit is megjelennek. A Mátyás-hegy csúcsának közelében, a Ny-i gerincen van 1 m-nél nagyobb bejárata, amely nagyon meredek lejtésű aknába vezet. Majdnem teljesen kitölti a borsókő és szivacsos kalcit a több méter átmérőjű, tűzköves dolomitban keletkezett hévforráskürtőt. 17 m mélyre bontottak le az 1970-es évek végén ebben a nagyon látványos ásványkiválásban Adamkó Péter, Maráczi József és Papp János által vezetve.
Valószínű, hogy a Mátyás-hegy tömbjében 3 barlangrendszer van. A felső barlangrendszer a keleti kőfejtő 14 barlangjából és a feltehetően alattuk lévő, még ismeretlen járatokból áll. A középső barlangrendszer a Mátyás-hegyi-barlang. A harmadik az Erdőhát úti-barlang rendszere. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza, amelyen jelölve van a barlang helye. A 2002. évi MKBT Tájékoztatóban meg van említve, hogy 1988-ban az Erzsébet SC Barlangkutató Szakosztály kitakarította az Erdőhát-úti-barlangot és feltárta a barlang kristályfülkéjét.
A 2004. évi Élet és Tudományban szó van arról, hogy a Mátyás-hegy Ny-i gerincén lévő cserjésben található az Erdőhát úti barlang bejárata, amely a maga nemében barlangtani különlegesség. A tűzköves dolomitban keletkezett egykori hévforráskürtő csak 17 m mélységig ismert. Hófehér szivacsos kalcit- és borsókő tölti ki a jelenlegi végpontját. Ezek a kiválások ásványtani vizsgálatok alapján tiszta magnezitnek bizonyultak, megerősítve azt, hogy itt régen egy forráskürtő működött. Méretében ugyan eltörpül ez a kis üreg a hegy fő barlangja, a Mátyás-hegyi-barlang mellett, de egy korszakot jelöl a budai termálkarszt barlangjainak keletkezési folyamatában, mert a Mátyás-hegyen lévő és jól elkülöníthető három keletkezési szint közül ez az egyik (a középsőt a Mátyás-hegyi-barlang, a felsőt a Pest felé tekintő keleti kőfejtő barlangjai jelzik). A publikációban közölve lett a barlang hosszmetszet térképe és 5 keresztmetszet térképe (M=1:100, KvVM, Országos Barlangnyilvántartás), illetve egy színes fénykép, amelyen a barlangból származó, szivacsos kalcitkiválás figyelhető meg.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben elhelyezkedő, 4763/10 kataszteri számú Erdőhát úti-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. Megkülönböztetett védettségét indokolja, hogy a hévizes eredetű és függőleges hasadékbarlang szép kiválásokkal van díszítve. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 4763-10 kataszteri számú Erdőhát úti-barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang.
Irodalom
[szerkesztés]- Adamkó Péter: Óbudai Kinizsi Barlangkutató Csoport 1981. évi kutatási- és túrajelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 132. old.
- Adamkó Péter: Óbudai Kinizsi Barlangkutató Csoport 1981. évi kutatási és túra jelentése. Kézirat. Budapest, 1982. március 1. 1–2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1438. old.
- Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1996. Kézirat. 16–17. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 129. old.
- Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 12. old.
- Groma Klára: A barlangok, mint „ex lege” védett területek megóvásának és bemutatásának lehetőségei a budai termálkarszt példáján. Kézirat. Budapest, 2011. 12., 35., 52., 56., 75. oldalak és az 1. sz. mellékletben 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Horusitzky Henrik: Budapest Dunajobbparti részének (Budának) hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 1938. (18. évf.) 154. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 277., 292. old.
- Kraus Sándor: Zárójelentés a 4650 barlangkataszteri egység kutatásáról. MKBT Beszámoló, 1983. 105. old.
- Kraus Sándor: Beszámoló az 1984 évben végzett barlangtani munkáimról. MKBT Beszámoló, 1984. 144. old.
- Kraus Sándor: A budai barlangok hévizes karbonátkiválásai. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 96. old.
- Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat. 55., 240–243. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 164. old.
- Leél-Őssy Sándor: A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1957. (6. évf.) 2. füz. 159. oldal
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365., 366., 374., 376., 386., 389., 392., 395., 408–409. old.
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 3., 7., 9., 22., 25., 29., 33., 51. old. és egy helyszínrajzon bejelölve a helye. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Leél-Őssy Szabolcs – Virág Magdolna: Az utóbbi 20 év barlangkutatási eredményei a Budai-hegységben (különös tekintettel a Rózsadomb környékére). Földtani Közlöny, 2018. (148. köt.) 1. sz. 58. old.
- Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. 96. old.
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1982. 101. oldal
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
- Sásdi László szerk.: Jelentés az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998-ban végzett munkájáról. Kézirat. 1999. január. 40. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Szablyár Péter: Társulati központi kutatótábor. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 65., 67., 67–68. old.
- Szablyár Péter: A Mátyás-hegy. Buda eltűnő hegyei 8. Élet és Tudomány, 2004. november 5. (59. évf. 45. sz.) 1430., 1431. old.
- Szabó Gyula: 15 éves a POLIGON. MKBT Tájékoztató, 2002. március–április. 16. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Fontosabb kutatási eredmények 1989-ben. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 82. old.
- Tóth György – Adamkó Péter: Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület 1982. évi összefoglaló jelentése. Kézirat. Budapest, 1983. január 15. 3–4. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- –: Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület 1983. évi összefoglaló jelentése. Kézirat. 11–16. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- –: Tábori tájékoztató. Budapest, 1987. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadványa. 14., 18., 19. old. (A 14. oldali részt Kraus Sándor írta és a 19. oldalon található térkép is Kraus Sándor munkája.)
További irodalom
[szerkesztés]- Hazslinszky Tamás et al.: Ajánlás a budai Rózsadomb és környéke termálkarsztja UNESCO világörökség-listára történő felterjesztéséhez. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, Budapest, 1993.
- Nádor Annamária: A Budai-hegység paleokarsztjai. Kézirat, 1991. Egyetemi doktori értekezés. ELTE Általános és Történeti Földtan Tanszék. 171 old.