ellenző

Hungarian

Etymology

From ellenez (“to oppose, object”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlːɛnzøː]
• Hyphenation: el‧len‧ző
• Rhymes: -zøː

Participle

ellenző

1. opposing, objecting

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ellenző	ellenzők
accusative	ellenzőt	ellenzőket
dative	ellenzőnek	ellenzőknek
instrumental	ellenzővel	ellenzőkkel
causal-final	ellenzőért	ellenzőkért
translative	ellenzővé	ellenzőkké
terminative	ellenzőig	ellenzőkig
essive-formal	ellenzőként	ellenzőkként
essive-modal	—	—
inessive	ellenzőben	ellenzőkben
superessive	ellenzőn	ellenzőkön
adessive	ellenzőnél	ellenzőknél
illative	ellenzőbe	ellenzőkbe
sublative	ellenzőre	ellenzőkre
allative	ellenzőhöz	ellenzőkhöz
elative	ellenzőből	ellenzőkből
delative	ellenzőről	ellenzőkről
ablative	ellenzőtől	ellenzőktől
non-attributive possessive - singular	ellenzőé	ellenzőké
non-attributive possessive - plural	ellenzőéi	ellenzőkéi

Adjective

ellenző (not comparable)

1. opposing
2. (archaic) Synonym of ellentétes or ellenkező (“opposite”).

Declension

Inflection of ellenző
	singular	plural
nominative	ellenző	ellenzők ellenzőek
accusative	ellenzőt	ellenzőket ellenzőeket
dative	ellenzőnek	ellenzőknek ellenzőeknek
instrumental	ellenzővel	ellenzőkkel ellenzőekkel
causal-final	ellenzőért	ellenzőkért ellenzőekért
translative	ellenzővé	ellenzőkké ellenzőekké
terminative	ellenzőig	ellenzőkig ellenzőekig
essive-formal	ellenzőként	ellenzőkként ellenzőekként
essive-modal	—	—
inessive	ellenzőben	ellenzőkben ellenzőekben
superessive	ellenzőn	ellenzőkön ellenzőeken
adessive	ellenzőnél	ellenzőknél ellenzőeknél
illative	ellenzőbe	ellenzőkbe ellenzőekbe
sublative	ellenzőre	ellenzőkre ellenzőekre
allative	ellenzőhöz	ellenzőkhöz ellenzőekhez
elative	ellenzőből	ellenzőkből ellenzőekből
delative	ellenzőről	ellenzőkről ellenzőekről
ablative	ellenzőtől	ellenzőktől ellenzőektől
non-attributive possessive - singular	ellenzőé	ellenzőké ellenzőeké
non-attributive possessive - plural	ellenzőéi	ellenzőkéi ellenzőekéi

Noun

ellenző (plural ellenzők)

1. visor, screen, shade (something that blocks light)
2. (often in possessive constructions) opponent, critic

   a törvényjavaslat ellenzői ― opponents of the bill

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ellenző	ellenzők
accusative	ellenzőt	ellenzőket
dative	ellenzőnek	ellenzőknek
instrumental	ellenzővel	ellenzőkkel
causal-final	ellenzőért	ellenzőkért
translative	ellenzővé	ellenzőkké
terminative	ellenzőig	ellenzőkig
essive-formal	ellenzőként	ellenzőkként
essive-modal	—	—
inessive	ellenzőben	ellenzőkben
superessive	ellenzőn	ellenzőkön
adessive	ellenzőnél	ellenzőknél
illative	ellenzőbe	ellenzőkbe
sublative	ellenzőre	ellenzőkre
allative	ellenzőhöz	ellenzőkhöz
elative	ellenzőből	ellenzőkből
delative	ellenzőről	ellenzőkről
ablative	ellenzőtől	ellenzőktől
non-attributive possessive - singular	ellenzőé	ellenzőké
non-attributive possessive - plural	ellenzőéi	ellenzőkéi

Possessive forms of ellenző
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ellenzőm	ellenzőim
2nd person sing.	ellenződ	ellenzőid
3rd person sing.	ellenzője	ellenzői
1st person plural	ellenzőnk	ellenzőink
2nd person plural	ellenzőtök	ellenzőitek
3rd person plural	ellenzőjük	ellenzőik

Derived terms

• ellenzős

 

Compound words

• fényellenző
• kályhaellenző
• napellenző
• sapkaellenző
• sisakellenző
• szemellenző → szemellenzős

 

Further reading

• ellenző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ellenző in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).