Csatád (Románia)
| Csatád (Lenauheim) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bánság | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Temes | ||
| Község | Csatád | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 307240 | ||
| Körzethívószám | 0256 | ||
| SIRUTA-kód | 157460 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1654 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 99 | ||
| Népsűrűség | 14,67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 85 m | ||
| Terület | 112,75 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 20° 48′ 02″45.871944°N 20.800556°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 20° 48′ 02″45.871944°N 20.800556°E | |||
| Csatád weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Csatád (románul: Lenauheim, németül: Lenauheim, Schadat, Schaddat) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, Csatád község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye, Csenei járásához tartozott.
Nevének változásai
[szerkesztés]1920-ban Cetad a neve.
Története
[szerkesztés]Reiszig Ede Torontál vármegye községei című művében így ír a településről:
Csatád, a Zsombolya-Lovrin vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Már a középkorban jelentékeny pusztai birtok volt és ekkor Temes vármegyéhez tartozott. 1482-1497-ben Chathad néven említik az oklevelek. A XV. század közepén Száti Balázs birtoka, kinek magvaszakadtával Dóczi László, Péter és Imre, továbbá Oláh Péter és Dési János nyerik adományul. 1477-ben a magvaszakadt Száti Pál itteni birtokaiba a Dóczi családot iktatják be; a Dócziak 1481-ben és 1482-ben a Rábéi család itteni birtokait szerzik meg. 1494-ben Nagylucsei (később Dóczi) Ferencz új királyi adományt nyer, Csatád-puszta részeire. A hódoltság alatti birtokosairól nincsenek adataink és sem, az 1723-25. évi Mercy-féle térképen, sem, az 1761-ben, az Aldana mérnöktől készített térképen nem fordul elő. Mind e mellett 1750 óta, mint pusztát, a délmagyarországi kincstári bérlők társasága bírta bérben. A jelenlegi helységet Hildebrand temesvári tartományi igazgatósági tanácsos, 1767-ben telepítette be. Ő építtette az új falu házait, szám szerint kétszázkettőt és németeket telepített ide, a kiknek itt 1769-ben templomot is emeltetett. 1775-ben már jelentékenyebb helység s postaállomás is volt. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a helység földesura. A római kath. plébániát Mária Terézia királynő alapította. Az iskola 1800-1804-ben épült. 1819 március 5-én a helység országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Itt született 1802 augusztus 15-én Lenau (családi nevén Niembsch) Miklós, híres költő, kinek atyja akkoriban kincstári írnok volt Csatádon. Az 1849 augusztus 5. és 6-án vívott szőregi és besenyei csaták után, augusztus 7-én, a visszavonuló magyar hadakból mintegy 20.000 ember érkezett Csatádra. Másnap, augusztus 8-án, az osztrák had elérvén a magyarok utóhadát, délután a helység alatt rövid ideig tartó ütközet fejlődött ki, mire a magyarok Nagyjécsára hátráltak. Az összeütközésnek 14 halottja volt, a kik az itteni temetőben pihennek. ... Az önkényuralom alatt a csatádi uradalmat a szabadalmazott osztrák nemzeti banknak zálogosították el s ennek birtokában maradt 1867-ig. E helység határában feküdt Balogd-puszta, melyről egy 1494-ben kelt oklevél emlékezik meg. Ekkor Nagylucsei (később Dóczi) Ferencz nyerte adományul. Ugyancsak Billéd és Csatád között tűnik fel Bogárosd (Bogáros)-puszta, a melyről 1464-1494. évi oklevelek emlékeznek meg. 1493-ban Csatádi László fia, Mikei Márton zálogosította el itteni részbirtokait. 1494-ben szintén Nagylucsei Ferencz nyerte adományul.
Az első világháború után
[szerkesztés]1951-ben 496 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 8104 lakosából 7727 volt német, 94 magyar, 62 román, 221 egyéb (12 szerb) anyanyelvű; 7984 római katolikus , 64 ortodox, 13 görögkatolikus, 25 izraelita, 13 református, 3 evangélikus és 2 egyéb vallású.
- 2002-ben az 5676 lakosából 4617 volt román, 727 cigány, 193 német, 99 magyar, 21 ukrán, 8 szerb, 5 ukrán és 2 cseh, 4337 ortodox, 814 római katolikus, 43 református, 327 pünkösdista, 51 baptista, 34 görögkatolikus, 10 adventista és egyéb illetve ateista.
Nevezetesség
[szerkesztés]- 18. századi postaállomás és fogadó, ma Lenau-múzeum. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-A-06246 sorszámon szerepel.[2]
- Nikolaus Lenau szobra a polgármesteri hivatal előtt (TM-III-m-A-06317).
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született Nikolaus Lenau (1802-1850) német nyelven alkotó osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja.
- Itt született Járosy Dezső (1882. december 7-én) zeneesztéta, kritikus, orgonaművész, zeneszerző.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Maplandia
- Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája[halott link]
További információk
[szerkesztés]- Banaterra
- Beke György – Lenauheim
- http://www.ij.nyugatijelen.com/archiv/2005/2005%20augusztus/ij5.html[halott link] Lenau emlékműről
- térkép
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
