Szirbova

Szirbova (Sârbova)
1821-ben épült szirbovai ház a bukaresti falumúzeumban
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Rakovica
Rang	falu
Községközpont	Rakovica
Irányítószám	307336
SIRUTA-kód	158305
Népesség
Népesség	322 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2 (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	101 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 42′ 00″, k. h. 21° 33′ 45″45.700108, 21.562497
A Wikimédia Commons tartalmaz Szirbova témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szirbova, 1904 és 1918 között Szirbó (románul: Sârbova) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Nevének eredete

Kiss Lajos szerint neve eredetileg szerb lakosokra utalt, míg Vasile Frățilă egy Sârb(u) nevű személyről történő névadásra gondol. A képző mindenképpen szláv eredetű.

Fekvése

Temesvártól 29 kilométerre kelet–délkeletre, a Temes folyótól délre, a nagy kiterjedésű nagykövéresi tölgyerdő keleti peremén fekszik.

Népesség

A népességszám változása

A népszámlálások tanúsága szerint népességszáma 1900 körül tetőzött, 1900-ban 908-an lakták. Az 1920-as évekre – a terjedő egykézés miatt – a halálozások száma már meghaladta a születésekét.

Etnikai és vallási megoszlás

• 1880-ban 654 lakosából 617 volt román és 15 magyar anyanyelvű; 637 ortodox és 13 katolikus vallású.
• 2002-ben 320 lakosából 317 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 303 ortodox és 12 baptista.

Története

Engel Pál szerint a középkori Trokka(mihály)falva helyén fekszik, amelyet 1459-ben Trokkamyhalfalwa, 1473-ban Throkfalwa alakban említenek mint a cseri uradalom részét, az 1554-es defterben pedig már délszláv képzővel bukkan fel, mint (modern átírásban) Tırıqıva. 1700 körül jelentkezik mai nevén mint Szerbova, 1717-ben pedig mint Sirbova. Utóbbi alkalommal ötvenkét házból álló falu volt, román lakossággal. A 18. században a csákovai kerülethez, majd 1779-től Temes vármegyéhez tartozott. Elszórtan álló házait 1754-ben vonták utcarendbe. 1807-től a katolikus vallásalap birtoka volt.

1870 és 73 között építették ki a Temes töltését, és 1898-ban modernizálták a Bakóvárra vezető utat. A sváb szomszédság nemcsak házainak németes oromfalában és a 20. század elejétől divatozó egykézésben éreztette hatását, de ortodox román lakossága a két világháború között ugyanolyan ragaszkodással díszítette lakóterét katolikus szentképekkel, sőt szobrocskákkal, mint keleties ikonokkal.

A Bánát–Körösvidék Társadalmi Intézet Cornel Grofșorean vezetésével 1935-ben falukutatást végzett Szirbován, melynek anyaga könyv formájában is megjelent. Egyoldalúan állat-, azon belül főként szarvasmarha-tenyésztő faluként írták le. Családainak 70%-a ekkor már boltban vásárolta ruhái zömét, és csak 30% készítette otthon. A házak 58%-a volt kétszobás (egy tiszta és egy lakószoba) és 30%-uk egyszobás, 66%-uk épült vályogtéglából, 19%-uk boronából és 4%-uk égetett téglából, 93%-uk volt döngölt és 7%-uk deszkapadlós. Konyhaként a tornác szolgált, itt helyezték el a kemencét és itt tartották az evőeszközöket is. A falukutatók benyomása szerint főként a fiatalabb nemzedékből csak kevesen tartották be az előírt böjtöket. Érdekesség, hogy a faluban nem működött kocsma. Fenntartottak ugyan egy zugivót, de csak kevesen és szégyenkezve látogatták.

Források

• Institutul Social Banat–Crișana: Monografia comunei Sârbova (jud. Timiș-Torontal). Timișoara, 1939
• Helmut Wettel: Der Buziaser Bezirk. Temesvar, 1919
• Reiszig Ede – Vende Aladár: Temes vármegye községei

További információk

• A szirbovai ház és gazdaság leírása a bukaresti falumúzeum honlapján (románul)