elégedett

Hungarian

Etymology

elégedik +‎ -ett

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːɡɛdɛtː]
• Hyphenation: elé‧ge‧dett
• Rhymes: -ɛtː

Verb

elégedett

1. third-person singular indicative past indefinite of elégedik

Participle

elégedett

1. past participle of elégedik

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• elégedett (…) meg, meg … elégedett ― megelégedett ― megelégedik

Adjective

elégedett (comparative elégedettebb, superlative legelégedettebb)

1. content, satisfied (in a state of satisfaction)

   Synonym: megelégedett (less common as an adjective)

   Antonym: elégedetlen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégedett	elégedettek
accusative	elégedettet	elégedetteket
dative	elégedettnek	elégedetteknek
instrumental	elégedettel	elégedettekkel
causal-final	elégedettért	elégedettekért
translative	elégedetté	elégedettekké
terminative	elégedettig	elégedettekig
essive-formal	elégedettként	elégedettekként
essive-modal	—	—
inessive	elégedettben	elégedettekben
superessive	elégedetten	elégedetteken
adessive	elégedettnél	elégedetteknél
illative	elégedettbe	elégedettekbe
sublative	elégedettre	elégedettekre
allative	elégedetthez	elégedettekhez
elative	elégedettből	elégedettekből
delative	elégedettről	elégedettekről
ablative	elégedettől	elégedettektől
non-attributive possessive - singular	elégedetté	elégedetteké
non-attributive possessive - plural	elégedettéi	elégedettekéi

Derived terms

• elégedetten
• elégedettség

 

Further reading

• elégedett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elégedett in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).