Ugrás a tartalomhoz

Carl Gustav Jung

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Carl Gustav Jung (1875. – 1961.) svájci pszichiáter, pszichológus.

Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle.

Idézetek

[szerkesztés]

"Képtelen vagyok valamilyen végérvényes érték vagy értéktelenség megállapítására, nem tudom megítélni magamat és az életemet. Semmiben sem vagyok egészen bizonyos. Nincs végsö meggyözödésem tulajdonképpen semmiröl sem. Csak annyit tudok, hogy megszülettem és élek. Úgy érzem, mintha hordozna valami. Létezésem olyan alapokon nyugszik, amelyet nem ismerek. De mind e sok bizonytalanság ellenére is szilárdnak érzem a meglevöt és szükségszerünek, hogy ilyen vagyok." (Emlékek, álmok, gondolatok)

  • Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, irányulás volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, orientálódását, aminek természetesen semmi köze felekezethez, vagy egyházi hovatartozáshoz. (Gesammelte Werke, 11. kötet, 362. oldal)
  • A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény. (Gesammelte Werke, 6. kötet, 184. oldal)

Analitikus pszichológia

[szerkesztés]
  • Az egyetlen valami, amely miatt földünkön félni kell: az ember.
  • Nem mondhatom, hogy hiszek. Tudok! Megtapasztaltam, hogy megragadott valami, amely erősebb nálam. Valami, amit az emberek Istennek hívnak.
  • A gondolkodás, ha egy filozófust kérdeznek, valami nagyon bonyolult dolog, ezért soha ne kérdezzék erről a filozófust, mert ez az egyetlen ember, aki nem tudja, mi a gondolkodás.
  • Bármikor, ha különleges körülmények közé kerülünk – ahol nincsenek megalapozott értékeink, elképzeléseink – intuitív képességeinktől függünk.
  • Nem szeretünk saját árnyoldalunkkal szembesülni, ennek következtében civilizált társadalmunkban sok olyan ember él, aki teljesen elvesztette az árnyékát, megszabadult tőle. Ezek csak kétdimenziós emberek; elvesztették harmadik dimenziójukat, s ezzel együtt általában a testüket is.
  • Nincs abszolút növekedés az elmebetegek számában, amely megmagyarázná az elmegyógyintézetek óriásivá duzzadását. Valójában arról van szó, hogy nem toleráljuk többé az abnormális embereket.
  • Egy angol filozófus szerint egy kiváló elme soha nem túl érthető. Ez igaz a magas szintű érzelmekre is. Csak azt az érzést szeretjük, csak azt érezzük őszintének, ami kissé bizonytalan; s egy gondolat sem meggyőző, amelyben nincs egy kis ellentmondás.
  • A speciális tudás szörnyű hátrány. Olyan messzire viszi el az embert, hogy nem képes többé másokkal megosztani.
  • Azt hisszük, hogy a régiek ostobák és együgyüek voltak, de valójában legalább olyan intelligensek voltak, mint mi. Félelmetesen okos emberek voltak. A pszichológia végtelenül sokat tanulhat a régi civilizációktól.
  • A tudat úgynevezett egysége illúzió, valójában vágyálom. Szeretjük azt hinni, hogy egységesek vagyunk, de nem vagyunk azok, a leghatározottabban nem. Nem igazán vagyunk urak a saját házunkban. Szeretünk hinni akaraterőnkben, energiánkban, és abban, amire képesek vagyunk, de ha eljön a valódi próba ideje, azt tapasztaljuk, hogy csak bizonyos mértékig sikerül, mert megzavanak ezek a kis ördögök, a komplexusok.
  • Az a véleményem, hogy az álmok nem titkolóznak, egyszerűen nem értjük a nyelvüket.
  • Nem szabad becsapnunk az embereket még a saját érdekükben sem. Én nem akarom megfosztani az embereket tévhiteiktől.
  • Nem érezzük magunkat teljesen jól, ha tökéletesen viselkedünk; sokkal jobban érezzük magunkat, ha egy kevés rosszat is teszünk. Ez azért van, mert nem vagyunk tökéletesek.
  • Elvem a következő: a világ minden kincséért sem tökéletesnek lenni, de minden eszközzel törekedni a teljességre, bármit is jelentsen az.
  • A misztikus élmény az ősképek megtapasztalása.
  • Nem szabad túlzottan komolyan vennünk a pszichológiai elméleteket. A pszichológia nem vallásos hitvallás, hanem nézőpont, és ha emberi módon gondolkodunk erről akkor megérthetjük egymást.
  • Amerikaiaknál gyakran látjuk, hogy döbbenetesen tudatlanok saját mivoltjukat illetően. Néha hirtelen öntudatra ébrednek, és ilyenkor hallhatjuk azokat az érdekes történeteket tisztességes fiatal lányokról, akik megszöknek a szeretőjükkel, kínaival vagy négerrel, mert az amerikaiaknál ezekkel a primitív lelki rétegekkel bajok vannak, melyek kifejezetten kínosak.
  • Egy nő sohasem tudatosítja önmagát, amíg nem tudja elfogadni az érzelmeit.
  • A fanatikusság mindig elfojtott kétségek jele. Ezt az egyház történetében tanulmányozhatjuk. Minden időben, ha az egyház ingadozni kezdett, a stílus fanatikussá vált, fanatikus szekták keletkeztek, mert a titkos kétségeket el kellett fojtani.
  • Ha a vallást pszichoterápiás rendszernek nevezem, az nem játék a szavakkal. Ez a kidolgozottabb rendszer, jelentős praktikus igazság áll mögötte.
  • Amíg fiatal vagyok, az orvoshoz megyek; amikor már öreg, a filozófushoz.
Forrás: C.G.Jung: Analitikus pszihológia, Göncöl Kiadó, 1991. ISBN 963-7875-46-8

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak