Ugrás a tartalomhoz

Zoran Milanović

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zoran Milanović
2021-ben
2021-ben
Horvátország elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2020. február 19.
ElődKolinda Grabar-Kitarović
Horvátország miniszterelnöke
Hivatali idő
2011. december 23. – 2016. január 22.
ElődJadranka Kosor
UtódTihomir Orešković
a Horvát Szociáldemokrata Párt elnöke
Hivatali idő
2007. június 2. – 2016. november 26.
ElődŽeljka Antunović (ideiglenes)
UtódDavor Bernardić

Született1966. október 30. (58 éves)[1]
Zágráb[2]
PártHorvát Szociáldemokrata Párt (1999–)

SzüleiAnte Milanović (apa)
HázastársaSanja Musić-Milanović (1994)[3]
Gyermekei2 fiú[3]
Foglalkozásjogász
politikus
IskoláiZágrábi Egyetem
Brüsszeli Szabadegyetem

DíjakGrand Order of King Tomislav

Zoran Milanović aláírása
Zoran Milanović aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Zoran Milanović témájú médiaállományokat.

Zoran Milanović (Zágráb, 1966. október 30. –) horvát politikus, a Horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) elnöke (2007–2016), Horvátország miniszterelnöke (2011–2016),[4] majd köztársasági elnöke (2020-tól).

Élete

[szerkesztés]

A Zágrábi Egyetem jogi karán végzett. Előbb a fővárosi kereskedelmi bíróságon kezdett dolgozni, majd a külügyminisztériumban helyezkedett el. Külügyesként az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) békemissziójának tagjaként 1993-ban másfél hónapot töltött az Azerbajdzsán és Örményország által is magának követelt, háború sújtotta Hegyi-Karabahban. Hazája NATO- és EU-képviseletén dolgozott Brüsszelben, s közben megszerezte a doktori címet a Brüsszeli Szabadegyetemen.

1999-es hazatérését követően belépett a szociáldemokrata pártba, annak ellenére, hogy apja a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) tagjaként oktatási miniszterhelyettesi pozícióba jutott. A szociáldemokraták 2000-es választási győzelme után megbízták a NATO-val való kapcsolattartással, majd három évvel később megkapta a külügyminiszter-helyettesi posztot. 2007-ben megválasztották az SDP pártelnökének, és négy évre rá, a 2011-es parlamenti választásokat követően megalakíthatta kormányát. Előbb a 2016-os választásokat bukta el, majd egy nyilvánosságra került botrányos hangfelvétel miatt – amelyen még kormányfőként sértő szavakkal illette Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát – kénytelen volt visszavonulni a politikától.[3]

2019 nyarán – a baloldali pártok támogatásával – beszállt a horvátországi elnökválasztásba,[5] majd a 2020. január 5-én megrendezett választás második fordulójában meggyőző diadalt aratott.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  3. a b c Kontúr. Zoran Milanovic, a nagy horvát vezető. In.: HVG. XLII. évf., 2020/2. (2113.) szám, 30. oldal, ISSN 1217-9647
  4. Zoran Milanović. Večernji.hr. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  5. Kolinda Grabar-Kitarovic újraindul az államfői tisztségért (magyar nyelven). gondola.hu, 2019. augusztus 7. [2020. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  6. Tóth Csaba Tibor: Zoran Milanovićot választották Horvátország új elnökévé (magyar nyelven). merce.hu, 2020. január 5. (Hozzáférés: 2020. január 12.)