Ugrás a tartalomhoz

Verebély

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szlovákiai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Mátraverebély.
Verebély (Vráble)
Verebély címere
Verebély címere		 Verebély zászlaja
Verebély zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangváros
Első írásos említés1265
PolgármesterViktor Németh
Irányítószám952 01
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Testvérvárosok
Lista
Andouillé
Népesség
Teljes népesség8593 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség234 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
Terület38,31 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 15′, k. h. 18° 19′48.250000°N 18.316667°EKoordináták: é. sz. 48° 15′, k. h. 18° 19′48.250000°N 18.316667°E
Verebély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Verebély témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Verebély (szlovákul Vráble) város Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Aha és Nemesdicske tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 18 km-re délkeletre, a Zsitva völgyében fekszik.

Élővilága

[szerkesztés]

A Zsitva korábban elöntötte a környező réteket, termékennyé téve azokat. Verebélynél azonban mocsaras rétek is kialakultak még a 19. század során is.[2]

Nécsey István kutatásainak köszönhetően 421 lepkefaj vált ismertté Verebély környékéről: többek között a pompás törpearaszoló (Eupithecia extremata),[3] a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena),[4] a kardoslepke (Iphiclides podalirius)[4] és a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne).[5] A lévai Barsi múzeumban lévő hagyatékában megtalálható egy monográfiatervének 629 rajza is. A környék rovarvilágáról további adatok is ismertek.[6]

1953-tól az ecetgyár kéményén volt gólyafészek, azt azonban 2010-ben eltávolították. 2011-re új alátétet helyeztek el a városháza tetején, melyben azonban nem volt költés. A gólyák minden évben a közeli, újonnan épített fészkükben költenek. Ezt is alátétre helyezték. 2023-ban 2 gólyafiókát számoltak össze. 2024-ben újabb fészkek épültek, de csak a városközpontban volt költés 2 fiókával.[7]

Elnevezése

[szerkesztés]

A település neve puszta személynévből[8] keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű.[9] Első fennmaradt írásos említése 1265-ben Aha hatájárásában történt "Aha" és "Verebeb" formában. Nemesdicske helynév a Dics vagy Décs személynévből képződhetett, amely a Géza névvel rokon.[10] 1358-ban "de Dichke" alakban az itt birtokos nemesi család neve maradt fenn legkorább az írott forrásokban.[11]

Az első magyar hivatalos formáját 1906-ban szabályozták Verebély formában, de már azelőtt is így használták.[12] Mivel Nemesdicske a Zsitva jobb partján fekszik, ezért Nyitra vármegyéhez tartozott s így a Nemesdicske hivatalos formát csak 1911-ben hirdették ki, korábban a Dicske alakot használták.[13] Az első bécsi döntést követően ismét ezt a hivatalos magyar formát használták. Aha és Nemesdicske hivatalos magyar neve is visszaállt.[14] A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták.[15]

Mivel a jelenlegi település Verebély, Aha és Nemesdicske 1975-ös egyesítéséből áll, ezért értelemszerűen az egyesült településnek nincs hivatalos magyar névalakja. Az elmúlt évtizedekben magyarságának száma drasztikusan lecsökkent.

A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[16] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek, de az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete, illetve előzményei amúgy sem érintik (Aha pedig csupán településrész).[17] Megjegyzendő, hogy a kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű.[18]

Története

[szerkesztés]

A város területén az első régészeti felméréseket Nécsey József végezte,[19] gyűjteményeinek egy része a lévai múzeumban találhatóak, de a pontos lelőhelyek nem minden esetben azonosíthatóak.[20] Štefan Janšák is végzett terepbejárást a város kataszterében.[21] A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. A leletek a vonaldíszes kerámia kultúrája településére utalnak. A korai bronzkorban a hatvani és a hévmagyarádi kultúra erődített települései álltak itt.[22] A hallstatt és latén korokból főként temetkezések kerültek elő. A 2. és a 4. század között germán település lehetett a területén. Jozef Bátora koraközépkori (6-8. század) kerámiatöredékeket tartalmazó objektumot tárt fel a Kavicsbánya területén, a Sirocsina-patak bal oldalán.[23] A lévai úton 1982-ben Darina Bialeková, Ondrej Ožďáni és Rudolf Kujovský 9. századi temetőrészletet tárt fel.[24] A Templom utcában Monika Kopčeková és Mário Bielich 2016-ban 12-13. századi és újkori településréteget dokumentált.[25] A ma álló templom felújítási munkálatai során végzett régészeti feltárás Árpád-kori és újkori temetkezéseket és leleteket is napvilágra hozott. A temetkező hely már a 11. században is használatban lehetett.[26] Földvár (Fidvár) részen, 1967-ben Anton Točík végzett ásatást, melynek során őskori rétegek mellett 11-12. századi településnyomokat is talált, ez azonban közöletlen maradt.[27] Munkács (Munkád) részen[28] 1967-ben Alojz Habovštiak és Karol Sedlák 12–13. századi település nyomait tárták fel.[29]

A mai település első fennmaradt írásos említése 1265-ben Aha hatájárásában történt „Verebeb” néven.[30] 1274-ben Harsány határjárásában „Werebel” alakban említik.[31] 1294-ben már vásáros helyként említik,[32] amely a 13. században az esztergomi érsekséghez tartozott.

Csák Máté hadai valószínűleg az érsek ezen birtokán is hatalmaskodhattak (vö. Kalász). 1346-ban említik először plébánosát.

1403-ban Zsigmond magyar király több más faluval együtt mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[33] 1424-től a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék székhelye.[forrás?] 1424-ben az érsek officiálisainak vezetésével a verebélyi jobbágyok hatalmaskodtak Zsitvaújfalun, amiért a Forgáchok a vármegye elé idézték őket.[34] 1426-ban bizonyos ügyben Verebély, Nagyheresztény és Aranyosmarót vásárain kikiáltással idézték meg az alpereseket.[35] 1448-ban Dénes esztergomi érsek a husziták által Verebélyen, Dicskén, Cétényben és Nemespannon okozott károkra panaszkodott, mivel a husziták feldúlták egyházait és emiatt kérte a király segítségét.[36] 1481-ben már vámhelyként említik.[37] 1488-tól az érsekségnek vámszedőhelye működött itt.[forrás?] 1493-ban Dénes volt a város plébánosa.[38] 1494-ben a Forgách család Dusnok szőlőhegyen hatalmaskodott.[39] 1507-ben elengedték a mezőváros kilencedét, hogy a pusztításból újraépülhessen.[40] 1530-ban Aranyosmarótot, Csiffárt és Verebély elpusztította a török.[41] 1534-ben 36 portája adózott. 1534-ben már mezővárosként (oppidum) szerepel.[42] 1564-ben a lévai és kistapolcsányi járás a török hódoltsághoz tartozott. Ekkor Verebélyen 2,5 portát Venece vicuson 39 portát írtak össze.[43] 1569-ben 47 jobbágytelke adózott összesen 19 forint 74 dénárt Szent András ünnepnapján.[44] 1570 áprilisában is összeírták az uradalmi borkészletet.[45] Még ugyanebben az évben az esztergomi szandzsák defterében is szerepel 50 házzal és két malommal.[46] 1571-ben 70,5 lakott, 20 lakatlan, 9 szabados és további 60 elpusztult (?) részt írtak össze.[47] 1576-ban felmérték a jobbágyok életkörülményeit Naszvadon, Szőgyénben és Verebélyen.[48] 1581-ben „kastély” építését tervezték, amit a török ellenzett.[49] Lehet emiatt járt szeptemberben itt Ali aga török követ.[50] 1582-ben Verebély, Cétény, Üzbég és Nyitraegerszeg lakói panaszkodtak Zeleméry László ellen.[51] 1587-ben több lakost összeírtak,[52] ezek szerint 40 egykor nemesi földet Verebély és Tild lakosai műveltek.[53] 1591-ben kérést intéztek a kamarához.[54] 1591-ben Fewry Lőrinc és Mátyás kértek királyi megerősítést helyi kúriarészük számára.[55] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[56] 1599-ben a bányavárosoktól visszafordulva Verebélynél tanyázott a portyázó oszmán (tatár) sereg, s a környéket elpusztították.[57] A mezőváros erődje (temploma) szerepel Giovanni Jacobo Gasparini az 1590-es évek elején született végvárvonal térképén Berebel alakban.[58]

1903–1904 körül egy 89 aranyérméből (V. László és II. Rudolf kora) álló pénzleletet találtak a szőlősökben.[59] 1601-ben az érsek halálának évében is készült adóösszeírás, s ekkor a településen plébánia, iskola, 142 ház, valamint az érseki székhez tartozó 17 ház állt.[60] 1602-ben Kasza (Nagy) János újvári lovaskapitányt nevezték ki a verebélyi officiolátus élére,[61] majd miután megfosztották attól, 1603-ban ismét kinevezték.[62] 1603-ban kérték tizedfizetési privilégiumuk megerősítését.[63] 1605-ben a Verebélyt és az érsek birtokait ért sérelmeket vizsgálták.[64]

Forgách Zsigmond 1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen, melynek során sok barsi katona veszett oda,[65] s valószínűsíthető, hogy a verebélyi szék katonái is részt vettek ebben. 1612-ben Siegfried Kollonich, aki ekkor épp internálva volt, Verebélyre küldött pénzt.[66] Koháry Péter javaslatára 1613-ban változtattak a végvári vitézek állomásoztatási módján, így kerültek a lévai, nógrádi, váci és damasdi huszárok Bars és Verebély környékére. Még ugyanazon évben megerősítették állományukat Verebélyen is.[67] 1614. április 13-án Koháry Péter arról értesíti a vármegyét, hogy az új pasa Báth, Verebély, Szebelin, Csejkő, Szőlős, Bars, Csiffár és Tild helységekre behódolási parancsot küldött.[68] 1615-ben Ahmed tihaja írt a városnak.[69] 1617-ben Amhat esztergomi bég megfenyegette a várost.[70] 1617-ben a Szent Mihály-napi adóbecslése 11 forint, a Szent András-napi adóbecslés 14 forint volt.[71] 1620 szeptemberében itt üdvözölte Bethlen Gábort Lipthay Imre Bars vármegye és Zerdahelyi Mihály Nyitra vármegye alispánja.[72] Ugyanezen év decemberében Verebélyen gyűlt össze Bars vármegye törvényhozásilag megajánlott portális katonasága, mely csakhamar feloszlott.[73] 1623-ban összeírták a végváriak létszámát, köztük a Verebély palánkjának is.[74] 1624. szeptember 13-án reggel az esztergomi bég négyezer harcosa felégette, de a megerősített templom védői visszaverték a támadást.[75] Egykori palánkvára 1624[76] és 1626 között épülhetett[77] és a Zsitva folyó átkelőhelyét védte. 1626-ban állítólag a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de az ostromot visszaverték.[78] A várost azonban felégették.[79] 1625–1627 körül 8 ember elrablását vállalták fel.[80] Talán 1628-ban vagy előtte a török felégette és embereket rabolt el.[81] 1630-ban a török pusztítások miatt a vármegye már csak a verebélyi palánk hadi állományának fenntartását vállalta.[82] 1631-ben a Cétény vizének áradása miatt Verebélyen is hagytak némi hadat.[83] 1633-ban többek között a verebélyi végváriak is Lévát és környékét zaklatták.[84] 1636-ban Pálffy Pál a verebélyi palánkba is küldet posztót két szekérrel.[85] 1641-ben a törökök mozgolódásának hatására[86] erősítést kértek és Verebélyt (200 lovassal), Surányt, Szőgyént és más végvárakat erősítettek meg lovas csapatokkal.[87] 1644. március végén a Pográny vidékét fosztogató török csapatokat az első vezekényi csatában szétverték, s a foglyokat Érsekújvár, Léva és Garamszentbenedek mellett Verebélyre is szállították.[88] 1645 nyarán I. Rákóczi György erdélyi fejedelem Verebélyt is elfoglalta (Garamszentbenedek és más bányavárosok is behódoltak, Léva semlegessé lett).[89] 1648-ből fennmaradt a bányavidéki főkapitány rendtartása.[90] 1650-ben két havi zsoldot pénzben, három havit posztóban fizettek a végváriaknak, köztük a verebélyi helyőrségnek is.[91] 1652-ben a német végváriak két havi zsoldját ruhában fizették ki, köztük a verebélyi helyőrségét is, ahol a Starhemberg-ezredből állomásoztak. A kifizetéshez további költségek járultak.[92] A palánkkal megerősített földvár sarkain egy-egy olaszbástya állott, 1653-ban feldúlta a török. 1654 szeptemberében mustrát tartottak a végvárakban, köztük Verebélyen is.[93] Az 1655/CII. törvény Léva és Verebély megerősítését szorgalmazta Bars vármegye erőforrásainak felhasználásával.[94] 1656-ban Móré István egykori várkapitány török fogságban volt, kiváltására pénzt gyűjtöttek.[95] 1656-ból fennmaradt az egyes végházak katonaságának létszáma is.[96] 1657 őszén a verebélyi végváriak okoztak károkat Kovácsiban és Peszéren, majd pedig a keresztény hadak egy része Verebélyen telelt.[97] 1658 márciusában hasonlóan mustrát tartottak, többek közt Verebélyen is. Verebély feladata a bányavárosok védelme volt, mivel a bányavárosi végvidéki katonasághoz tartoztak.[98]

1653-ban és 1663-ban (Érsekújvár) a települést újra felégette a török. Palánkvárát már valószínűleg nem újították meg.[99] Egy 1657-es feljegyzés pusztaként említi.[forrás?] 1658-ban[100] és 1660 körül Esterházy Zsigmond volt a verebélyi kapitány.[101] 1661-ben Wesselényi Ferenc magához rendeli.[102] 1663-ban a törökök valószínűleg kirabolták,[103] a tatár kán fia, Ahmed Geráj a kozákokkal együtt felégette, és Kösze Ali pasa szerdár számos más helységgel együtt hódoltatta.[104] Ennek ellenére 1664-ben 190 fejadófizetője és 147 háztartása volt az újvári török defter szerint. Nagy szőlőtermesztő városként tartották számon.[105] Ugyanezen év áprilisában egy felderítő török csapatot vertek szét.[106] 1677-ben Kovacsóczy Mihály plébános panaszkodott Jaklin Balázs barsi főesperesnek a török által okozott szenvedésre.[107]

1683 júniusában Thököly serege Verebély felé haladt,[108] majd pedig a Kahlenbergi csata után Thököly Imre Cseklészről, Semptén át Léváig és tovább hátrált. Léva előtt Verebélyen is áthaladt, innen utasította levélben Szirmay Andrást a lévai vár megerősítésére.[109] Táborában lehetett II. Rákóczi Ferenc is.[110]

A 17. század közepétől egymás után alakultak meg céhei. 1652-ben a mészárosoké, 1696-ban a csizmadiáké, 1717-ben a szűcsöké. Az érsek halálakor, az 1685-ben készített összeírás alapján az uradalom alá tartozók a bárányokból tizedet adtak.[111] Az újjáépítés és morva telepesek letelepítése már a 17. század 80-as éveiben elkezdődhetett.[112]

1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakat felégette,[113] illetve Verebélyt fenyegette, mely vidékről a nép elmenekült.[114] 1708 szeptember-októberében Heister serege Pálffyéval egyesült, majd itt táborozott mielőtt Léva és a bányavárosok ellen vonult volna.[115] 1715-ben malma, kocsmája, 9 kézművese és 64 adózója volt. 1725-ben 8 „régi kúriát” is említenek, amelyek az egykor őket birtokló családokra utalnak: Vas, idősebb Újvári, Csifari, Totth Pál és János, Csekes, Cserebo, Hajnal és Ghylani. 1734-ben a város a Bars vármegyei missio Segneriana egyik állomása.[116] 1739-ben itt húzódott a fertőzésmentes terület határa (1739-től pestisjárvány dúlt az országban).[117]

1828-ban Verebély 156 házát 1094-en lakták. Jelentősek voltak vásárai, postaállomása és sókereskedelme volt. 1848-ban a nemzetőrségből Bars vármegyének 1500 személyt kellett volna kiállítania a délszláv fenyegetés ellen, ez azonban vezetői halogatás miatt sokáig csak önkéntes alapon működött.[118] 1849 január elején Görgei feldunai hadtestének jobbszárnyát, az Aulich-hadosztályt Rétság-Nagyoroszi-Léva-Verebély vonalán rendelték haladni.[119] 1849. január 11-én a Balthasar Simunich vezérőrnagy által kiküldött császári különítmény Verebélynél, az Aulich Lajos vezette hadosztályba ütközött. Március elején a verebélyi sóházból a császáriak nagyobb összeget Selmecre szállítottak, pár napra rá pedig Simonyi Ernő szabadcsapata 1500 pengőt zsákmányolt.[120] Április 19-én a nagysallói csata napján egy huszár különítmény Verebélyen át Nyitra felé portyázott.[121] 1859-ben leégett az iskola épülete is.[122] A Nyitra-Léva vasútvonal verebélyi szakaszát már 1871-ben javasolta Viliam Pauliny-Tóth képviselő.[123] Ugyanezt a vonalat támogatta Kazy János főispán is.[124] 1880-ban az esőzések miatt gyengébb volt a szőlő- és más gyümölcstermés.[125]

Világháborús emlékmű

1900-ban víztömegmérés történt a Zsitván.[126] 1918 decemberében csehszlovák fennhatóság alá került az egész környék. 1919 júniusában a Magyarországi Tanácsköztársaság északi hadjárata során a front megközelítette és elérte a várost,[127] a harcok előbb a városban majd a közelben, főként Csiffáron folytak. A hivatalnokokat nagyrészt evakuálták. Június 25-én fegyverszünet lépett életbe, majd a magyar csapatok visszavonultak, vonalaik összeomlottak.[128] A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. 1920. december 17-én Verebélyre gyűltek össze a környék mezőgazdasági sztrájkolói, a karhatalom azonban még a gyűlés előtt letartóztatta a vezetőket és a gyülekező csoportokat felszámolta. A források szerint egy ember szúrt sebbel hunyt el, ketten pedig a sörtűz áldozatai lettek. Ezen felül 20 sérült volt és 50 személyt letartóztattak. A második világháború után ez az esemény az ideológiai propaganda eszközévé vált. Előbb emléktábla, majd szobor emlékeztet rá.[129]

Az első bécsi döntést követően megszakadt a Nyitra-Verebély közti autóbuszjárat.[130] 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Az "önálló" szlovák állam revíziós politikával válaszolt a területveszteségeire. 1940-ben a Salzburgi tárgyalásokon Tiso, Tuka és Mach delegációja memorandumot nyújtott át Hitlernek, amely tartalmazta Verebély-Surány vidékének Szlovákiához csatolásának szándékát és lakosságcsere megvalósítását.[131] A (vissza)magyarosítási tervek ezen a környéken is új, ezúttal magyar kolonizációval számoltak, melyek azonban a második világháború előrehaladtával már nagyrészt nem valósultak meg. A szlovák párhuzamos osztályok a verebélyi iskolában megszűntek. 1942–1943-ban itt is jelentős tevékenységet fejtett ki a SzMKE helyi részlege.[132] A szlovák ifjúság magyar hazafias nevelésére is törekedtek.[133]

Verebély körülbelül 80-85 zsidó családját a szomszédos falvakból való zsidókkal együtt először a helyi gőzmalomba gyűjtötték össze, 1944. május 9-én. Öt-hat kivételezett családot a zsinagógában koncentráltak, de június 8-án őket is átvitték a malomba. Két nappal később a gettó egész lakosságát áttelepítették Lévára, ahol június 13-án megkezdődött a bevagonírozásuk.[134] Június 15-éig elszállították őket Léváról.[135] A francia ellenállásban egy verebélyi születésű személyről tudni.[136] 1944 decemberében a szovjet 6. gárda-harckocsihadseregnek a 7. gárdahadsereg jobbszárnyával együttműködve Ipolyság körzetéből kiindulva – biztosítandó Budapest bekerítését célzó szovjet hadművelet jobbszárnyát – támadást kellett indítania Nyitra irányában és a Garamon átkelve december 25-28-ára elfoglalnia a Nyitra–Gimeskosztolány–Verebély vonalat.[137] Ezen célok azonban akkor a német ellentámadás miatt nem valósultak meg. 1944 év végén valahol ebben a térségben vetették be az épp Szlovákiában állomásozó hírhedt Dirlewanger rohamdandárt is.[138] Az utolsó német tervek szerint végrehajtott győztes Südwind hadművelet során felszámolták a szovjet Garam-hídfőállást, ám érzékeny veszteségeket szenvedtek. A „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály, mely a 4. páncélosezred alárendeltségébe került március 7-9. között Verebélyre települt át (több mint 15 bevethető Tiger B-vel rendelkeztek). Március 25-én megindult a szovjet offenzíva a Garam teljes vonalán, amit ellentámadásokkal és Verebély keleti szélén való védőállással március 27-ig tudtak feltartani, majd Nyitrára vonultak vissza. A harcokban elesett Fürlinger hadnagy.[139] 1945 márciusában a Verebélyt védő erők heves harcok után Kalász irányába vonultak vissza a szovjetek elől.[140]

Az ún. lakosságcsere egyezmény keretében a volt verebélyi járásból majdnem 2000 embert terveztek kitelepíteni Magyarországra.[141]

Korábban Tesla erősítőket gyártottak a városban,[142] majd autóalkatrészgyár létesült.[143]

2010 júniusában árvíz sújtotta ipari parkját, mivel azt az egykori ártéren építették fel.

2019-ben is folytatták a város körüli kerékpárutak építését.[144]

Leírása monográfiákban

[szerkesztés]

Vályi András szerint „VEREBÉLY. Magyar Mezőváros Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Benedekhez 2 mértföldnyire; vagynak benne Kuriák is, mellyek között leg nevezetesebb C. Boronkay Uraságé, holott a’ F. Tsászárnak Pozsonyból Selymetzre lett útazásakor éjtszakai nyugodalma vala. Posta is van benne; földgye, és szőlőhegye termékeny, réttye, legelője elég van; borait könnyen, és jó áron helyben is eladhattyák, malma alkalmatos, vásárjai is esnek, fája kevés van.”[145]

Fényes Elek szerint „Verebély, Bars m. magyar-tót m.v., Nyitra vmegye szélén, a Zsitva vize mellett, a posoni országutban: 1521 kath., 3 evang. lak. Fő helye ez a tőle neveztetett primatialis praedialista széknek, honnan a gyülések is ezelőtt itt szoktat tartatni. Van itt egy kath. paroch. templom, cs. k. sóház és postahivatal. Határa termékeny, és igen sikéres buzát terem; rétjei jók; marhatenyésztése nevezetes; bora középszerű, de fája kevés.”[146]

Verebély vára 1665-ben (újkori német metszet)

Bars vármegye monográfiája szerint „Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, – mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, – hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják. Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már – védelmi czélra szolgáló – úgynevezett földvár is volt. Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak. E község 1353-ban egy határjárási levélben »Verebel in villam Morouth« körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában részt vett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt.”[147]

Jelképei

[szerkesztés]

Verebély mint az esztergomi érsekség birtoka, az érsekség patrónusát, Szent Adalbertet jelenítette meg pecsétjében. A legkorábbi ismert pecsétlenyomat a 16. századból származik (1569). Körirata: SIGIL OPPID VEREBILIEN. Ezen alak szerepel még a város 1939-es pecsétjében is. Közben a 19. század végén használatban volt két szöveges táblapecsét. A 20. század második felében új pecsétet kezdtek el használni fogaskerékkel, búzakalászokkal és csillagokkal. Ezt 1984-ben egy hibás értelmezés miatt három kalászra cserélték. 1989-től a heraldikailag helyes három kopjahegy (Szent Adalbert attribútuma) szerepel a pecsétben is.[148]

Népessége

[szerkesztés]

A török korban még magyar faluként tartják számon, ezt követően azonban jelentős számú morva telepedett le itt. Elszlovákosodása a 18. század második felében erősödött fel.[149] A városról kapta nevét a verebélyi magyar félsziget Nyitra vármegyében,[150] mely azonban mára Nyitra-vidéki nyelvszigetté zsugorodott.

1880-ban 2022 lakosából 1143 magyar, 714 szlovák, 84 német anyanyelvű, 5 idegen és 76 csecsemő; ebből 1789 római katolikus, 201 zsidó, 13 evangélikus, 10 református és 9 egyéb vallású. Nemesdicskén 1880-ban 384 lakosából 244 magyar, 118 szlovák, 9 német anyanyelvű és 13 csecsemő; ebből 359 római katolikus és 25 zsidó vallású. Felsőahán 1880-ban 679 lakosából 569 magyar, 60 szlovák, 13 német anyanyelvű és 37 csecsemő; ebből 660 római katolikus, 15 zsidó, 2 evangélikus és 2 más vallású.

1890-ben 2270 lakosából 1368 magyar, 822 szlovák, 79 német és 1 egyéb anyanyelvű. Nemesdicskén 1890-ben 396 lakosából 253 magyar, 124 szlovák és 19 német anyanyelvű. Felsőahán 1890-ben 689 lakosából 663 magyar, 24 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.

1900-ban 2484 lakosából 1577 magyar, 830 szlovák (?), 70 német és 7 egyéb anyanyelvű. Nemesdicskén 1900-ban 375 lakosából 241 magyar, 127 szlovák és 7 német anyanyelvű. Felsőahán 1900-ban 719 lakosából 680 magyar, 34 szlovák és 5 német anyanyelvű volt.

1910-ben 2845 lakosából 1522 magyar, 1236 szlovák, 76 német, 1 román és 10 egyéb anyanyelvű. Nemesdicskén 1910-ben 421 lakosából 249 magyar, 168 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. 1910-ben Felsőaha 785 lakosa mind magyar anyanyelvű.

1919-ben 2795 lakosából 2007 csehszlovák, 690 magyar, 27 német és 71 más nemzetiségű volt. Nemesdicske 440 lakosából 309 magyar, 123 csehszlovák, 4 német és 4 más nemzetiségű.[151]

1921-ben 2886 lakosából 2175 csehszlovák és 488 magyar. Nemesdicskét 291 magyar és 147 csehszlovák; Felsőahát 731 magyar és 102 csehszlovák lakta.

1930-ban 3347 lakosából 2931 csehszlovák és 140 magyar volt. Nemesdicskén 167 magyar és 327 csehszlovák; Felsőahán 737 magyar és 160 csehszlovák volt.

1941-ben 3342 lakosából 2025 magyar és 1224 szlovák. Nemesdicskét 292 magyar és 238 szlovák; Felsőahát 834 magyar és 2 szlovák lakta.

1970-ben 4638 lakosából 4500 szlovák, 100 magyar és 19 cseh volt.[152]

1980-ban 7586 lakosából 6944 szlovák, 586 magyar és 44 cseh volt.[153] (Aha és Nemesdicske 1975-től a város része)

1991-ben 9216 lakosából 8406 szlovák és 618 magyar volt.

2001-ben 9493 lakosából 8859 szlovák és 445 magyar volt.

2011-ben 8970 lakosából 8318 szlovák és 339 magyar volt.

2021-ben 8593 lakosából 7705 (+56) szlovák, 205 (+80) magyar, 10 (+5) cigány, 2 ruszin, 72 egyéb és 599 ismeretlen nemzetiségű volt.[154]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • báró Nadányi Miklós vagy Nicolaus Nadany verebélyi predialista és várkapitány.
  • Itt született Süttő Lőrinc (17. század) pálos szerzetes.[155]
  • Itt született Pély Pál (?–1783) misszionárius, perjel.[156]
  • Itt született 1832-ben Süteő Rudolf kuriai tanácselnök, bíró.
  • Itt született 1835-ben Dillesz Sándor (1835–1907), az aranyosmaróti múzeum alapítója.
  • Itt született 1863-ban Trubinyi János plébános, országgyűlési képviselő, az 1919-es vörös terror mártírja.
  • Itt született 1867-ben Samassa János jogakadémiai tanár, országgyűlési képviselő.
  • Itt született 1870-ben Nécsey István Bálint magyar festőművész, madár- és lepkeillusztrátor, amatőr entomológus és lepidopterológus.
  • Itt született 1875-ben Ágoston Géza építész.
  • Itt született 1878-ban Nécsey László a Szépművészeti Múzeum asszisztense, művészettörténész.
  • Itt született 1883-ban Czobor Imre (Czibulya) főispán.
  • Itt született 1887-ben Major István tanár, kommunista politikus, diplomata, magyarországi csehszlovák nagykövet. A Ľudový denník, Népszava, Szántó-Vető és a pozsonyi Pravda szerkesztője.
  • Itt született 1903-ban Cserenyei Kaltenbach István szobrász, sportoló, atlétaedző.
  • Itt született 1920-ban Viliam Záborský (1920–1982) színész, szavaló, egyetemi oktató, dékán, nemzeti művész
  • Ahán született 1937-ben Jókai Mária néprajzkutató, pedagógus.
  • Nemesdicskén született 1733-ban Nehéz Imre (1733-1783) nyitrai kanonok.
  • Nemesdicskén született 1770-ben Várady József (1770-1858) választott püspök.
  • Nemesdicskén született 1780-ban Horhy Mihály (1780-1856) mezőgazdász.
  • Itt hunyt el Nécsey József (1842–1929), a verebélyi posta vezetője, gyűjtő, a lévai Barsi Múzeum az ő gyűjteményéből lett alapítva.
  • Itt szolgált Esterházy Zsigmond (1626-1691) lovassági parancsnok, verebélyi kapitány, a jászkunok főkapitánya.
  • Itt szolgált Berchtholdt Ferenc (1730–1793), az első besztercebányai püspök, 1780-tól állami tanácsadó.
  • Itt szolgált Nedeczky Flóris (1812-1900) ügyvéd, prímási főügyész, az esztergomi főkáptalan uradalmának ügyésze, 1848-as honvéd százados.
  • Itt szolgált Vincze Károly (1844-1923) esperes, plébános, kanonok.
  • Itt szolgált František Richard Osvald (1845–1926) verebélyi káplán, szlovák római katolikus plébános, a Matica Slovenská elnöke.
  • Itt szolgált Kraffszky József (1857-1923) esperes, plébános, kisdednevelési író.
  • Itt szolgált Stampay János (1864–1960) tanár, iskolaigazgató, kántor, író.
  • Itt szolgált Matuska Pál (1917-1985) tiszteletbeli kanonok, esperes, plébános.
  • Itt dolgozott Prokopp János (1825-1894) Esztergom város és megye mérnöke, érseki uradalmi mérnök.
  • Itt élt Mila Haugová (1942) szlovák költő és műfordító.
  • Itt élt Magdalena Sadlonová (1956) szlovák származású osztrák színésznő, író és műfordító.
  • Itt élt Motesíky Árpád (1941-2021) felvidéki magyar vadászíró, újságíró.
  • Vargha László (1818–1862) piarista tanár[157]
  • Janko Štúr (1827–1905) verebélyi hivatalnok, költő, néprajzi gyűjtő, kézirataiban Ľudovít Štúrra emlékezik
  • Várady Imre (1827–1892) százados[158]
  • Viktor Porubec verebélyi krónikás
  • Sigrai János verebélyi várkapitány
  • Verebélyi Mihály, a Hrussói vár (Castrum Nostrum Hurusov) tulajdonosa
  • Ľudovít Žák (1891–1972) gondnok, szerkesztő, kulturális szervező
  • Doc. Imrich Godin (1907–1979) operaénekes, zenepedagógus
  • Edita Brestenská (1920–2014) paleontológus
  • Pavol Farkaš (1985–) labdarúgó

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Verebély központja az első világháború idején
    Verebély központja az első világháború idején

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Barsi Ellenőr XII/ 51.
  • Barsi Ellenőr XIII/ 2.
  • Rudolf von Jenny – Adolph Schmidl 1835: Handbuch für Reisende in dem österreichischen Kaiserstaate. 113.
  • Hampel, Joseph 1876: Catalogue de l’exposition préhistorique des musées de province et des collections particuliéres de la Hongrie. Budapest, 6.
  • IV. Les camps barbares fortifiés. In: Rómer Flóris 1878: Compte-rendu de la huitième session à Budapest 1876 II/1. Budapest, 78-102 (99).
  • Archaeologiai Értesítő 1894, 93 Verebélyi leletek.
  • Hampel József 1897: A Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának gyarapodása az 1897. év I. negyedévében. Archaeológiai Értesítő 17, 277.
  • Jedlicska Pál 1910: Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához (1401-1653) s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest.
  • Gohl Ödön 1914: Éremleletek. Numizmatikai Közlöny 13, 21.
  • Jan Eisner 1931: Hroby a hřbitovy z doby raně bronzové na Slovensku. In: Príspevky k praveku, dejinám a národopisu Slovenska – Sborník musea v Bratislave za rok 1924-1931. Bratislava.
  • Štefan Janšák 1931: Hradište pri Vrábľoch a skupina sídlisk pri Žitva-Ďarmotách. Sbornik MSS 25, 53–56.
  • 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, u76.
  • Vécsey Zoltán 1939: Impressziók és tapasztalatok a Zsitva völgyében, Verebély körül. Felvidéki Magyar Hírlap II/5, 7-8 (január 6.)
  • Manga János 1940: A Felvidék népművészete. In: Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Budapest, 248, 251, 256-257.
  • 1949 Pamätná kniha Národných výborov v Dvojročnici 1947-1948.
  • Viera Urbancová 1960: Drobné zprávy. Slovenský národopis 8/1, 164.
  • Jozef Paulík 1963: K problematike čakanskej kultúry a Karpatskej kotline. Slovenská archeológia 1963/2, 306 No. 75.
  • Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 39-40.
  • Jozef Bátora 1976: Včasnoslovanské sídlisko vo Vrábľoch. AVANS 1975, 41.
  • Rudolf Kujovský 1977: Sídlisko maďarovskej kultúry vo Vrábľoch. AVANS 1976, 180-181.
  • Rudolf Kujovský 1978: Nálezy maďarovskej kultúry vo Vrábľoch. AVANS 1977, 153.
  • Anton Točík 1978: Prieskum archeologických lokalít na južnom Slovensku. AVANS 1977, 236.
  • Václav Mencl 1980: Lidová architektura v Československu. Praha, 41.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 298.
  • Ožďáni, O. – Kujovský, R. 1983: Objav slovanského pohrebiska vo Vrábloch. AVANS 1982, 186-188.
  • Borosy András 1983: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638–1711 I. Budapest Archiválva 2021. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Anton Točík 1986: Opevnené sídlisko zo staršej doby bronzovej vo Vrábľoch. Slovenská archeológia XXXIV-2, 463-476.
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 23.
  • Motesíky Árpád 1991: Kő kövön – A verebélyi földvár. Hét 23, 33. (1991. június 7.)
  • Motesíky Árpád 1992: Ünnepeltek Verebélyben. Hét 32, 2. (1992. augusztus 7.)
  • Motesíky Árpád 1993: A verebélyi templom. Új Szó 46/86, 7. (április 14.)
  • Trubíni, J. 1994: Vráble. Trnava.
  • Kuzma, I. – Blažová, E. – Bartík, M. – Rajtár, J. 2001: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 2000, 112–138.
  • Jozef Bátora 2002: Nové nálezy z areálu opevnenej osady zo staršej doby bronzovej vo Vrábľoch. AVANS 2001, 28-29.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 68, 113-114.
  • Cseszka Éva 2003: Az esztergomi érsekség birtokainak helyzete Széchenyi György alatt. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2003/1-2.
  • Trubíni, J – Trubíni, Ľ. 2004: Osudy vrábeľských židov.
  • Tátrai Patrik 2005: A nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi Értesítő LIV/3-4, 317-344.
  • Motesíky Árpád 2005: A szabadságharc emlékei Verebélyen. Múltunk Emlékei IV/3, 4.
  • Ivan Kuzma 2005: Letecká prospekcia v Nitrianskom kraji. In: Matej Ruttkay (ed.): Dávne dejiny Nitry a okolia. Nitra, 13-20.
  • Weisz Boglárka 2008: Bars megye vámhelyei az Árpád-korban.
  • Bátora, J. – Eitel, B. – Falkenstein, F. – Rassmann, K. 2008: Fidvár bei Vráble – Eine befestigte Zentralsiedlung der Frühbronzezeit in der Slowakei. In: Defensive structures from Central Europe to the Aegean in the 3rd and 2nd millenium BC. Poznań – Bonn, 97–107.
  • Falkenstein, F. – Bátora, J. – Eitel, B. – Rassmann, K. 2008: Fidvár bei Vráble – Archäologische Prospektionen auf einer befestigten Zentralsiedlung der Frühbronzezeit in der Slowakei. Mitteilungen der Berliner Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte 29, 39–49.
  • Bátora, J. – Eitel, B. – Hecht, S. – Koch, A. – Rassmann, K. – Schukraft, G. – Winkelmann, K. 2009: Fidvár bei Vráble (Kr. Nitra, Südwestslowakei). Untersuchungen auf einem äneolithisch-frühbronzezeitlichen Siedlungshügel. Germania 87, 1–21.
  • Vallová, Darina 2009: Vráble v spomienkach a ľudových tradíciách. ISBN 978-80-970134-6-2
  • Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 105.
  • Karšai, Ľubomír 2011: Vráble vo fotografii.
  • Trubíni, J. – Dukes, J. 2011: Vráble na starých pohľadniciach.
  • Bátora, J. – Behrens, A. – Gresky, J. – Ivanova, M. – Rassmann, K. – Tóth, P. – Winkelmann, K. 2012: The rise and decline of the Early Bronze Age settlement Fidvár near Vráble, Slovakia. In Collapse or continuity? Environment and development of Bronze Age human landscapes. Bonn, 111–129.
  • Kuffart Hajnalka 2013: I libri contabili di Ippolito I d’Este, cardinale di Esztergom. Materiali per l’ edizione critica. In: Esercizi di filologia. Budapest, 87-154.
  • Nevizánsky Gábor 2013: K otázke pôvodu a datovaniu včasnostredovekých jednodielnych zubadiel. Zbor. SNM – Archeológia 23, 111-116.
  • Gauss, Roland K. – Bátora, Jozef – Nowaczinski, Erich – Rassmann, Knut – Schukraft, Gerd: The Early Bronze Age settlement of Fidvár, Vráble (Slovakia): Reconstructing prehistoric settlement patterns using portable XRF. Journal of archaeological science 40/7, 2942-2960.
  • Nowaczinski et al. 2013: Geophysical–Geochemical Reconstruction of Ancient Population Size – the Early Bronze Age Settlement of Fidvár (Slovakia). Archaeological Prospection.
  • Bátora, J. – Tóth, P. 2013: Archeologický výskum na Fidvári vo Vrábľoch. In: Teória a prax vo vedách o spoločnosti a kultúre.
  • Furholt, M. – Bátora, J. – Cheben, I. – Kroll, H. – Rassmann, K. – Tóth, P. 2014: Vráble-Veľké Lehemby – Eine Siedlungsgruppe der Linearkeramik in der Südwestslowakei. Slov. arch. LXII/2, 227-266.
  • Bátora, J. – Tóth, P. – Rassmann, K. 2015: Centrálne sídlisko zo staršej doby bronzovej vo Vrábľoch. In: Bátora, J. – Tóth, P. (ed.): Keď bronz vystriedal meď. Bratislava – Nitra.
  • 2015 Vráble – Príspevky k histórii mesta.
  • Bátora, J. – Modarressi-Tehrani, D. – Rassmann, K. – Tóth, P. 2016: Výsledky ďalšej etapy archeologického výskumu vo Vrábľoch. AVANS 2011.
  • Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava. Študijné zvesti 60.
  • Tátrai Patrik 2016: Changing ethnic geography and changing assimilation patterns in the Nitra District, Slovakia. In: Társadalomföldrajzi kihívások és adekvát válaszlehetőségek a XXI. század Kelet-Közép-Európájában. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász, 236-243.
  • Bátora, Jozef – Tóth, Peter – Rassmann, Knut – Müller-Scheeßel, Nils 2017: Vráble-Fidvár – centrálne sídlisko európskeho významu. Osídlenie zo staršej doby bronzovej. Studia Historica Nitriensia 21 – supplementum, 19-33.
  • Bátora, J. – Hüssen, C.-M. – Ölvecky, R. – Rajtár, J. – Rassmann, K. – Tóth, P. – Winkelmann, K.: Výsledky archeologického výskumu a prieskumu vo Vrábľoch. AVANS 2010.
  • Bátora, J. – Furholt, M. – Rassmann, K. – Tóth, P. 2017: Výskum ohradeného sídliska z mladšej doby kamennej vo Vrábľoch. AVANS 2012.
  • Claus-Michael Hüssen – Róbert Ölvecky – Ján Rajtár 2017: Tretia sezóna výskumu dočasných rímskych táborov vo Vrábľoch. AVANS 2012.
  • Samuel, M. 2017: Záchranný výskum pri Kostole Preblahoslavenej Panny Márie vo Vrábloch. AVANS 2012.
  • Samuel, M. 2017: Nález fragmentu novovekého džbánu z Vrábiel. AVANS 2012.
  • Péter Prohászka – Gabriel Nevizánsky 2017: Jozef Nécsey a počiatky výskumu archeologickej lokality vo Vrábľoch v polohe Fidvár/Földvár. Musaica 2/2.
  • Alexander Fehér 2018: Vegetation History and Cultural Landscapes – Case Studies from South-west Slovakia.
  • Knut Rassmann – Jozef Bátora – Nils Müller-Scheessel – Samantha Reiter – Maria Ivanova – Anja Behrens – Kai Radloff – Martin Bača 2018: Tracing Taphonomic Processes. Multiple Layer Analysis of Ceramic Distribution from Surface Collection and Excavation at the Early Bronze Age Settlement of Vráble-Fidvár. Slovenská archeológia LXVI-2.
  • Rózsa Zoltán – Szigeti Judit 2019: A kincset őrző oroszlánok – Egy különleges gyűrűtípus a tatárjárás előestéjén. Határtalan régészet IV/2.
  • Bátora, J. – Drozd, D. 2019: Bojisko pri Veľkých Vozokanoch – poznatky a perspektívy ďalšieho výskumu. Archaeologia historica 44/2, 677-697.
  • Jozef Bátora – Knut Rassmann 2019: Výsledky archeologického výskumu vo Vrábľoch. AVANS 2014, 16-17.
  • Ivan Cheben – Martin Furholt 2019: Zisťovací výskum sídliskového areálu kultúry lineárnej vo Vrábľoch. AVANS 2014.
  • Marián Samuel 2019: Hľadanie zaniknutej protitureckej pevnosti vo Vrábľoch. In: Kovár, B. – Ruttkay, M. (eds.): Kolaps očami archeológie. Nitra, 193-203.
  • Ľubos Trubíni – Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble.
  • Hoffmann István 2019: Ómagyar kori helynévmintázatok a Zsitva völgyében. Helynévtörténeti Tanulmányok 15, 49-88.
  • Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
  • Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere – Szlovákia. Budapest, 80 No. 256.
  • Tomáš Sitár 2020: Osídlenie Tekovskej stolice v stredoveku. Krná, 603-606, 610-611 (Wenecze).
  • Dominik Drozd – Martin Neumann – Tomáš Pišúth 2020: Výskumy v Rybníku, Santovke, Šahách a Vrábľoch v reflexii ich účastníkov. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Dominik Drozd 2020: Analytický povrchový zber na lokalite Vráble-Fidvár: stav bádania a možnosti spracovania dát. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Klára P. Fischl – Gian-Luca Paul – Tobias L. Kienlin 2020: Vráble-Fidvár im Kontext: Zu Vorläufern und Parallelen der Demarkation. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Maria Ivanova – Frank Schlütz – Norbert Benecke 2020: Subterranean Silos at Vráble, Southwestern Slovakia. A Case Study of Geochemistry and Distribution of Finds in Fill Deposits. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Martin Furholt – Ivan Cheben et al. 2020 (eds.): Archaeology in the Žitava Valley I. The LBK and Želiezovce settlement site of Vráble. Leiden.
  • Dominik Drozd 2021: Priestorová analýza dát z povrchového zberu na lokalite Vráble-Fidvár. Musaica Archaeologica 1-2/2021
  • Solymosi László 2022: Szakrális rendeltetésű szolgálónépek az Árpád-kori Magyarországon. Budapest, 80-81 (Dusnok)
  • Jozef Bátora - Knut Rassmann 2023: Výsledky archeologického výskumu vo Vrábľoch. AVANS 2017
  • Jozef Dukes - Eugene Slutsky 2023: Slovenské synagógy na starých pohľadniciach. Bratislava, 132

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Rovartani Lapok 1899/1, 8.
  3. ↑ Rovartani Lapok 1898/2, 35; 1900/2, 26.
  4. ↑ a b Rovartani Lapok 1900/2, 26.
  5. ↑ Rovartani Lapok 1899/5, 96.
  6. ↑ Tóth, Balázs Ferenc - Katona, Gergely Péter - Sulyán, Péter Gábor - Bálint, Zsolt 2019: Az Eupitheciini tribus a Kárpát-medencében a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteménye alapján (Lepidoptera: Geometridae:Larentiinae). Állattani Közlemények, 104/1-2, 17-237.
  7. ↑ bociany.sk
  8. ↑ Vö. Fehértói Katalin 2004: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Budapest, 803: Verbel (Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára. Levéltári Közlemények 1962, 215), Verblen (Marczali Henrik 1902: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Budapest, 127)
  9. ↑ Tóth Valéria 2001: Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen, 247.
  10. ↑ Vö. Györffy György 1970: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő 97, 222.
  11. ↑ DLDF 41344; Tasnádi Nagy Gyula 1920: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis VII. Budapest, 252 No. 130.
  12. ↑ A magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium rendelete határozta meg a hivatalos településnevet (Belügyi Közlöny XI/41, 415 Bars vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása)
  13. ↑ Hivatalos magyar nevét az 1898: IV. törvénycikk alapján az 1911. évi Belügyi Közlöny (XVI/21, 191; május 21. Nyitra vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása) hirdette ki. Lásd még: 16,520/1909. B. M. szám
  14. ↑ Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1210 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.
  15. ↑ Popély Árpád 2017: Magyar nyelvhasználat a második világháború utáni Csehszlovákiában. In: Misad Katalin (szerk.): Kétnyelvűség térben és időben. Pozsony, 25.
  16. ↑ Új Szó 2022. július 26.
  17. ↑ Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet mellékletének módosítása.
  18. ↑ Veres István: Ógyalla lehet, Nemeskosút nem. Új Szó, LXIV. évf. 294. sz. (2011. december 21.) 3. o.
  19. ↑ Például a Földvár-dűlő, Süteő-birtok és Paphegy-dűlőben (Dillesz Sándor: Bars vármegye őskora. In: Borovszky
  20. ↑ Eisner 1933, 253.
  21. ↑ Janšák 1931, 53-56; Marek Both 2017: Lokačný katalóg archeologickej zbierky Štefana Janšáka. Zborník SNM v Martine – Etnografia CXI, 73-74, 100.
  22. ↑ Fidvari ásatások eredményei. [2012. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  23. ↑ Bátora 1976, 41; Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Arch. Slovaca Monogr. Studia 3. Nitra, 258.
  24. ↑ Bialeková 1983, 53–57; Ožďáni – Kujovský 1983, 186–189.
  25. ↑ Kopčeková – Bielich 2007, 103–104, 239.
  26. ↑ Marián Samuel: Nové objavy pri kostole Panny Márie vo Vrábľoch; Samuel 2015, 61; fotogrametria
  27. ↑ Točík 1986, 463; Samuel 2015, 58.
  28. ↑ Vö. Csapodi 1942, 752.
  29. ↑ Samuel 2015, 58.
  30. ↑ DLDF 584.
  31. ↑ Bártfai Szabó 1910, 39–40.
  32. ↑ DLDF 40222; Weisz 2008, 20; 2013, 431; Keresteš 2015, 40, 43; Szőcs Tibor 2015: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Project Report.
  33. ↑ PLE, Világi Levéltár, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) – Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 – Forráskiadványok 3, 314 No. 2698–2699.
  34. ↑ DLDF 58997; 2008 ZsO XI. 1424. Budapest, 475 No. 1166, 477 No. 1170.
  35. ↑ DF 238471; C. Tóth Norbert–Mikó Gábor 2017: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426. Budapest, 201-202 No. 481.
  36. ↑ Knauz Nándor 1868: A magyar egyház régi szokásai. Magyar Sion VI, 808-809 No. 13; Chaloupecký, V. 1937: Středověké listy ze Slovenska. Praha, 29 No. 26.
  37. ↑ DLDF 13108; Bártfai Szabó 1910, 137, 81. jegyzet.
  38. ↑ MKA, Acta ecclesiastica (Q 316) 20007
  39. ↑ MNL, Forgách család (Q 75), 59840; 59843.
  40. ↑ SNA, Listiny Erdödy (1216–1805), No. 17 monasterium.net. Az oppidum kérdésére lásd: Gulyás László Szabolcs 2014: Civitas vagy oppidum? In: Arcana tabularii I. Budapest-Debrecen, 392.
  41. ↑ Istvánffy; Barsvármegye monográfiája 340; Haiczl Kálmán 1913: A Garamszentbenedeki apátság története. Budapest, 27.
  42. ↑ ŠA Nitra, Lüley, l. sz. 23-24; Peter Keresteš 2015: K problematike vývoja Vrábeľ v stredoveku. In: Vráble - príspevky k histórii mesta. Vráble, 46.
  43. ↑ Reiszig Ede: Bars vármegye története.; Lásd még Csapodi Csaba 1942: Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1942, 753.
  44. ↑ HU MNL OL E (UC) 156b, fasc. 7, No. 6, p. 3.
  45. ↑ UC 77:10, pag. 37, 45.
  46. ↑ Fekete Lajos 1943: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. 83–84 No. 137. A mai városrészei külön szerepelnek (Munkád, Aha, Nemesdicske, Kisberény).
  47. ↑ Urbaria et Conscriptiones 100:52(a), 21 Archiválva 2011. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben; Richard Marsina – Michal Kušík 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I. Bratislava, 307.
  48. ↑ ÖStA HHStA Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 110. fol. 19-20.
  49. ↑ Takáts Sándor–Eckhart Ferenc–Szekfű Gyula 1915 (szerk.): A budai basák magyar nyelvű levelezése I. 1553–1589. Budapest, 225-226 No. 194.
  50. ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 45. Konv. 1. 1581. IX. fol. 130–131., 132–133., 137–138.
  51. ↑ ÖStA Hoffinanz -Ungarn. r.Nr. 44 Konv. 1582. március fol. 147–169.
  52. ↑ UC 45:29, pag. 89-94.
  53. ↑ Ethey VII, 104.
  54. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 58. Konv. 1591. szeptember fol. 692-707.
  55. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn RN. 58. Konv. 1591. május fol. 350-351; ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 59. Konv. 1592. május fol. 578-581.
  56. ↑ UC 45:28, pag. 19b
  57. ↑ Haiczl 1913, 56. Vö. Matunák Mihály 1889: Nagy-Surány hajdani vára történeti vázlata. Érsekujvár, 17-18; Dedek Crescens Lajos 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török rablások. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Nyitra vármegye. Budapest: Országos Monografia Társaság, 617-618; Tátrai Patrik 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 323.
  58. ↑ Pálffy Géza 2000: Európa védelmében - Haditérképészet a Habsburg birodalom magyarországi határvidékén a 16-17. században. Pápa, 85.
  59. ↑ Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku. Bratislava, 100-101 No. 234; Gohl 1914. Numizmatikai Közlöny XIII, 21.
  60. ↑ Vö. E 158, Bars 431-448, p. 444 Werebel; Bars 453-473, p. 467 Werebeli; Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye - Adóösszeírások, 379 (Reiszig Ede)
  61. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn RN. 72. Konv. 1602. február fol. 332-48.
  62. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn RN. 78. Konv. 1603. június fol. 337.
  63. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn RN. 78. Konv. 1603. május fol. 148.
  64. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn RN. 88. Konv. 1605. április fol. 214-215.
  65. ↑ Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.
  66. ↑ ÖStA Hoffinanz – Ungarn. r. Nr. 102. Konv. 1612. július fol. 1
  67. ↑ Komáromy András 1911: Koháry Péter érsekújvári kapitány levelei Thurzó György nádorhoz 1611–1616. Hadtörténelmi Közlemények 12/1, 77–109. (81, 93, 96, 98 puskásokkal is)
  68. ↑ Haiczl Kálmán 1913: A Garamszentbenedeki apátság története. Budapest, 60; Szerémi: Emlékek Barsvármegye hajdanából. 53.
  69. ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 99. Konv. 1. 1615.05. fol. 34–35.
  70. ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 106. Konv. 1. 1617.08-12. fol. 39.
  71. ↑ UC 77:1, 671
  72. ↑ Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 47.
  73. ↑ Botka 1867, 48-49.
  74. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn. r. Nr. 124. Konv. 1623. március fol. 86-124.
  75. ↑ Esterházy Pál 1866: Galantai gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora II. 1623–1626. Pest, 113–114.
  76. ↑ Matunák Mihály 1895: Török betörések Nyitravármegyébe. Nyitramegyei Szemle 1895/52. 1/1-4; Fehér Sándor 2003: Gímes évszázadai - monográfia; Gaál, T. - Matušková, E. - Reško, A. 2015: Žitavce. 119.
  77. ↑ Kastély építését említi Esterházy Miklós érsekújvár parancsnoka levelében (Fojtík, J. 1972: Illésházy Trenčín - korešpondencia 1570–1689. I katalóg. Nitra, 805). Vö. Esterházy 1870, 429.
  78. ↑ Bars vármegye községei.
  79. ↑ Révay István 1999: Mások megértéséről – Kisnemesek Tajnán. Budapest, 212.
  80. ↑ Salamon Ferenc 1886; Illik Péter 2009: Miklós nádor és az ország panaszai – Az Esterházy Miklós nádornak jelentett török kártételek a Magyar Királyságban. In: „Fényes palotákban, ékes kőfalokban” - Tanulmányok az Esterházy család történetéről. Szigetmonostor, 42-64. (62)
  81. ↑ MOL Repositorium 71. Esterházy Miklós nádor iratai P 108/479. Filmtár, 6565. 759–784; Salamon Ferenc 1886: Magyarország a török hódítás korában. Budapest, 455–466; Illik Péter 2009: Török dúlás a Dunántúlon. Doktori értekezés. 128, 130, 146.
  82. ↑ Botka 1867, 64.
  83. ↑ Jedlicska 1910, 93.
  84. ↑ Jedlicska 1910, 125.
  85. ↑ Jedlicska 1910, 162 No. 308.
  86. ↑ Állítólag Emőke, Pográny és Nyitra ellen készültek (Jedlicska 1910, 285).
  87. ↑ Nyitra vármegye és az érsek hada Érsekújvárott volt (Jedlicska 1910, 287, 309).
  88. ↑ Némethy: Emléklapok Esztergom múltjából. 306—307; Haiczl 1913, 64.
  89. ↑ Beke Antal – Barabás Samu 1888 (szerk.): I. Rákóczy György és a porta. Budapest, 774-775 No. XXIII.
  90. ↑ Vladimír Segeš – Božena Šedová 2015: Pramene k vojenským dejinám Slovenska II/1. 1526–1648. A bányavidéki főkapitány rendtartása 1648 (sk 208. oldal)
  91. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn 1657.09.10. (Kt. 464. [r. Nr. 201.] fol. 23-145.)
  92. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz-Ungarn 1652.07.26. (Kt. 436. [r. Nr. 188.] fol. 97-110.); ÖStA HKA Hoffinanz-Ungarn 1652.12.02. (Kt. 439. [r. Nr. 189.] fol. 1-18.)
  93. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz-Ungarn 1654.09.24. (Kt. 449. [r. Nr. 194.] fol. 51-59.)
  94. ↑ Haiczl 1913, 70.
  95. ↑ ÖStA HKA HFU 1656.05.13. (Kt. 459. [r. Nr. 198.] fol. 86-89.)
  96. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn 1658.10.10. (Kt. 468. [r. Nr. 203.] fol. 43-58.)
  97. ↑ Haiczl 1913, 70-71.
  98. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn 1658.06.10. (Kt. 467. [r. Nr. 202.] fol. 16-23.)
  99. ↑ Gaál, T. – Matušková, E. – Reško, A. 2015: Žitavce. 119.
  100. ↑ [mek.oszk.hu/09300/09379/pdf/mo_csaladai_04.pdf Magyarország családai - czimerekkel és nemzékrendi táblákkal]
  101. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn 1660.03.07. (Kt. 476. [r. Nr. 207.] fol. 102-113.)
  102. ↑ ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn 1661.08.20. (Kt. 484. [r. Nr. 210.] fol. 52-55.)
  103. ↑ Fojtík i. m. 3466.
  104. ↑ 1904 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Budapest, 355; Vladimír Segeš – Božena Šedová 2017: Pramene k vojenským dejinám Slovenska II/2. 1649-1711. Bratislava, 50, 61 54. jegyzet; Valószínű hogy ő is járhatott a városban.
  105. ↑ Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 153-154. Vö. Hegyi Klára 1995: Török berendezkedés Magyarországon
  106. ↑ Farkas Pál trencséni várparancsnok levele (Fojtík i. m. 2171)
  107. ↑ PLE, Főkáptalani Lvt, Caps. 12, 12, 14; Haiczl 1932, 217.
  108. ↑ Haiczl 1913, 87.
  109. ↑ 1873 MHHS XXIV, 13-19; Varga J. János 2007: Válaszúton – Thököly Imre és Magyarország 1682–1684-ben. Budapest, 199.
  110. ↑ II. Rákóczi Ferenc – Fejezetek a Vallomásokból. Bukarest, 1976, 35-36; Varga J. János 2007, 198 11. jegyzet.
  111. ↑ UC E 156a., Fasc. 048., No. 081., p. 14.
  112. ↑ PLE, Acta Radicalia, Classis X, Nr. 196 (56cim) 51 csomo (1686-89), No. 208-210 1689 Vass Miklós jelentése
  113. ↑ Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703–1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.
  114. ↑ Thaly K. 1875: Archivum Rákóczianum I. Budapest, 22 No. 8.
  115. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség; Haiczl 1913, 94.
  116. ↑ Száraz Orsolya 2012: Paolo Segneri (1624–1694) és magyarországi recepciója. Debrecen, 269. jegyzet.
  117. ↑ Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom szabad királyi városi közgyűlési jegyzőkönyvei, IV.1.a.IV.435. (1739.06.22) [1] Archiválva 2015. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  118. ↑ Verebély, september 17-kén. Kossuth Hírlapja 1848/78 szeptember 29.
  119. ↑ Hermann Róbert 1998: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka. In: Horváth László (szerk.): Egy küzdelmes év katonái. Gyöngyös, 94.
  120. ↑ Andics Erzsébet 1965 (szerk.): A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben 3. Iratok. Budapest, 29-30 No. 344 Verebély, Nagykereskény, Gímes, Lédec, Gímeskosztolány, Velséc vonalon haladtak.
  121. ↑ Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme.
  122. ↑ Jozef Trubíni 1994: Vráble. Vráble, 79.
  123. ↑ rail.sk
  124. ↑ Ruffy 1901, 71-72.
  125. ↑ A Hon 18/279, 3 (1880. október 24.)
  126. ↑ Ruffy Pál 1901: Bars vármegye gazdasági leírása. Budapest, 9-10.
  127. ↑ A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének 1. dandárja június 6-án átkelt a Garamon, és június 7-én Verebélynél elérte a Zsitvát (Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 19149–1945. Debrecen, 34).
  128. ↑ zitava.sk; Vladimír Velecký 1936: Vráble pod boľševickým útokom. In: Vpád maďarských boľševikov na Slovensko v roku 1919.
  129. ↑ zitava.sk; ŠA Ivanka pri Nitre, Konkregačné písomnosti Tekovskej župy, hlásenie Hlavného slúžneho, Vyhláška pod číslom 1.825/1920; Ján Mondok–Karol Holka: Štrajk poľnohospodárskych robotníkov v roku 1920 vo Vrábľoch a okolí.
  130. ↑ Palárik – Hasarová 2020, 482.
  131. ↑ Janek István 2013: Sovětská diplomacie o vytváření slovensko-maďarských vztahů v letech 1939–1940. Slovanský přehled 99/1-2, 95.
  132. ↑ Tilkovszky Loránt 1972: Južné Slovensko v rokoch 1938–1945. Bratislava, 98, 109 64. jegyzet, 126–127, 133.
  133. ↑ 2002 Az IHNETOV munkanaplója - Vitéz Béldy Alajos vezérezredes Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból 1941—1943. Budapest, 187 (1943).
  134. ↑ Más források szerint Érsekújváron keresztül szállították el őket (Ferenczy-féle jelentés).Braham, Randolph L. 1997/2013: A népirtás politikája – A holocaust Magyarországon
  135. ↑ Braham i. m. 659.
  136. ↑ 1904 Komlósi Miklós (Bene Krisztián 2017: A francia ellenállás magyar tagjai. Lymbus 2017/1, 499-522.)
  137. ↑ 1966 A Nagy Honvédő Háború története 1941-1945. IV. Budapest, 323; Számvéber Norbert 2001: Konrad 3 - Páncéloscsata Budapestért 1945. Budapest, 45.
  138. ↑ Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert 2001: A Waffen-SS Magyarországon. A Waffen-SS Magyarországon bevetett alakulatai. Budapest, 392.
  139. ↑ Számvéber Norbert 2000: Nehézpáncélosok - A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Budapest, 144-146.
  140. ↑ Számvéber Norbert 2008: Páncélosok a Felvidéken - Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Debrecen, 142.
  141. ↑ Az 1930-as népszámlálási adatok szerint a járásban 9200 magyar (25%) volt (Žiláková, Mária - Demmel József 2018 (eds.): „Mať volá?“ - Výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom v rokoch 1946–1948. Acta Partis Minoris Slovacae, 80)
  142. ↑ vtedy.sk; reginazapad.rtvs.sk
  143. ↑ Vö. Dövényi Zoltán (főszerk.): A Kárpát-medence földrajza
  144. ↑ Kerékpárutak jelölése és építései a Nyitrai (Nitra) kerületben. Megyei Visszhang VI/5, 3. (2020. június)
  145. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  146. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  147. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  148. ↑ Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 476.
  149. ↑ Kőrösy József: A Felvidék eltótosodása, 1898
  150. ↑ Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
  151. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 53, 106.
  152. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
  153. ↑ Gyurgyík 2017, 104.
  154. ↑ ma7.sk
  155. ↑ Galla Ferenc 2015: Pálos missziók Magyarországon a 17-18. században.
  156. ↑ Galla Ferenc 2015: Pálos missziók Magyarországon a 17–18. században. CVH I/11. Budapest–Róma, 454-455.
  157. ↑ Koltai András 1998: A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997). Budapest, 405.
  158. ↑ Bona: Tábornokok, törzstisztek
  159. ↑ Trubíni-Trubíni 2004, 18.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Vráble
A Wikimédia Commons tartalmaz Verebély témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Verebély&oldid=27594919”