Mikulčice
Mikulčice | |||
Községháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Csehország | ||
Régió | Morvaország | ||
Kerület | Dél-morvaországi | ||
Járás | Hodoníni | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Josef Dvořáček | ||
Irányítószám | 696 19 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1991 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 165 m | ||
Terület | 15,3 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 48′ 59″, k. h. 17° 03′ 04″48.816446°N 17.051058°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 59″, k. h. 17° 03′ 04″48.816446°N 17.051058°E | |||
Mikulčice weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikulčice témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mikulčice község Csehországban, a Dél-morvaországi kerületben. Těšice tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Csehország délkeleti részén, Hodoníntól 7 km-re délnyugatra, közel a szlovák határhoz fekszik.
Története
[szerkesztés]A mai település központjától 3 km-re délkeletre található archeopark a 6. és 10. század között létezett települést és földvárat mutatja be.
Rasztiszláv és Szvatopluk idején Mikulčice volt a Morva Fejedelemség (egyik) központja. A földváron kívül 12 templom és a fejedelmi székhely maradványait is megtalálták, melyek az itt élt szlávok keresztény hitre való térésének kézzel fogható bizonyítékai. Az archeopark és a kiállítási termek védett nemzeti kulturális emlékhelyeknek számítanak.
A mai település első írásos említése 1131-ből származik Miculcici alakban.
Látnivalók
[szerkesztés]Régészeti feltárások
[szerkesztés]A város központjában a fejedelmi palota melletti hosszházas bazilika a frank térítés idején, a 9. század elején épült.
A városközponton kívül, de annak közvetlen közelében található három centrális alaprajzú templom — a régészek beosztása szerint a 6-os, a 7-es és 9-es számú épület. Mindhármat a 9. század közepén építették, tehát valószínűleg szent Metód térítésének idején. Ismereteink szerint ezek Közép-Európa legrégibb körtemplomai.[2]
A 6. rotunda közvetlen közelében temető maradványára bukkantak. A kör alakú hajóhoz nemcsak keletről csatlakozott egy szentély, hanem nyugatról is — utóbbi egy félköríves bővülettel (ez eredetileg akár egy torony is lehetett. Ezt alátámasztja, hogy a nyugati bővület alapozása mélyebb volt, mint a többi részé. Több közép-európai rotundához csatlakozik keleten torony, de ezt a legtöbbnél utólag építették hozzá az egyszerű, egy apszisos templomhoz. Két szentélyes körtemplom nagyon kevés van, illetve volt Közép-Európában. Ebben az esetben is indokolt a mélyebb alapozás, hiszen a nyugati rész kétszintes lehetett — alul egy előkelő sírjával és fölötte karzattal.[3]
A 7. templom alaprajza egyszerű kör, amihez keletről kis szentélyfülke kapcsolódott. Feltételezhetően keresztelőtemplom volt. A harmadik rotunda a központtól délre épült. A kívülről kör alaprajzú épület belül négykaréjos, ami antik hagyományokból származhat. A benne talált kútból arra következtetnek, hogy ez is keresztelőtemplom, „ecclesia baptismalis” funkciója lehetett. Az épület körül 81 sírt tártak fel, tehát lehet, hogy épületek egyúttal temetkező hely is volt.[3]
Híres személyek
[szerkesztés]- A mikulčicei feltárásokat hosszú időn át Josef Poulík vezette.
Képek
[szerkesztés]-
Nagyboldogasszony-templom
-
Szent Cirill és Metód szobra
-
Kultúrház
-
Sportcsarnok
Népesség
[szerkesztés]A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
Lakosok száma | 1574 | 2022 | 1980 | 2011 | 1737 | 1881 | 1959 | 1953 | 1895 | 1991 |
1869 | 1900 | 1921 | 1961 | 1980 | 2011 | 2016 | 2019 | 2021 | 2024 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Cseh Statisztikai Hivatal: Počet obyvatel v obcích – k 1. 1. 2024 (cseh nyelven). Cseh Statisztikai Hivatal, 2024. május 17. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
- ↑ Máté Balázs – Varga Géza: KELET ÉS NYUGAT HATÁRÁN. Az Árpád-kori körtemplomok vizsgálata
- ↑ a b Máté Balázs – Varga Géza: Kelet és nyugat határán. Az Árpád-kori körtemplomok vizsgálata
Források
[szerkesztés]- Petr Dresler - Marian Mazuch 2019: Mikulčice a Pohansko - zánik velkomoravských center na dva způsoby. In: Kovár, B. - Ruttkay, M. (eds.): Kolaps očami archeológie. Nitra, 165-177.