Ugrás a tartalomhoz

Mester (céh)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A céhes mesterek a céh teljes jogú tagjai voltak: olyan iparosok vagy szolgáltatók, akik önálló, kellően felszerelt műhelyt (boltot stb.) tartottak fenn, és abban inasokat, illetve legényeket taníthattak és dolgoztathattak. A mesterek többnyire a városok középrétegéhez tartoztak — övék volt a nyersanyag, a késztermék és az annak eladásából befolyó haszon.

A mesterré váláshoz a leendő szakembernek:

  • valamely mester szolgálatában le kellett töltenie a inas-, majd legényéveit,
  • a mestermunka (remek) elkészítésével bizonyítania kellett szakmai jártasságát,
  • kellő vagyont kellett gyűjtenie a műhelyhez és annak berendezéséhez.

Fentieken túl gyakorta:

  • igazolnia kellett törvényes származását;
  • polgárjogot kellett kapnia az adott városban;
  • meg kellett házasodnia.

A remek bemutatása után a jelöltnek mesterlakomát kellett rendeznie, sőt, a céhrendszer megmerevedésével a belépéshez már felvételi taksát is kellett fizetnie. A céh tagjai a szervezet fenntartására éves taksát fizettek.

A mesterek neveit belépésük sorrendjében a céh mesterkönyvébe jegyezték be, és egyúttal a céh által kiadott mesterlevéllel (németül: Meisterbrief, lengyelül: list majstrowski, oroszul: мастерское свидетельство) igazolták, hogy az új mester a céh teljes jogú tagja.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]