Mesa Verde Nemzeti Park
| Mesa Verde Nemzeti Park | |
| Világörökség | |
 | |
| A Sziklapalota látképe a Mesa Verde Nemzeti Parkban | |
| Adatok | |
| Ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Világörökség-azonosító | 27 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III |
| Felvétel éve | 1978 |
| Elhelyezkedése | |
 Mesa Verde Nemzeti Park
Pozíció Colorado térképén
| |
 é. sz. 37° 15′ 37″, ny. h. 108° 29′ 40″37.260347°N 108.494444°WKoordináták: é. sz. 37° 15′ 37″, ny. h. 108° 29′ 40″37.260347°N 108.494444°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mesa Verde Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Mesa Verde Nemzeti Park az Egyesült Államok délnyugati részén, Colorado államban (Montezuma megye), Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államok határánál (Four Corners, „Négy sarok”) elterülő 211 négyzetkilométeres nemzeti park. A területet síkságok, kopár fennsíkok és sziklás dombok, valamint mély kanyonok alkotják. Ezen a vidéken három indián kultúra fejlődött: délen a mogollónoké, avagy a „hegyi népeké” (kr. u. 150-1500); a hohokamoké, avagy az „eltűnteké” (Kr. u. 300-1250); és az anasaziké, azaz az „ősöké”, vagy „régieké” (kr.e. 185-kr.u 1300). Az anasazi indiánok fénykorukban négy mai állam területét foglalták el, egészen Nevada déli részéig. A kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak. A leglátványosabb és legismertebb település a 2600 méteres magasságban álló Sziklapalota (Cliff Palace). Ezt a kulturális értékét tekintve különlegesen gazdag – 4000 régészeti lelőhelyet, valamint rengeteg kő- és barlangrajzot rejtő – vidéket, 1906-ban Theodore Roosevelt elnök nemzeti parkká nyilváníttatta, és 1978 óta része az UNESCO világörökségi helyszíneinek.[1]
Fekvése és földrajza
[szerkesztés]A Mesa Verde Nemzeti Park Coloradótól 30 kilométerre délre, a 160. számú út mentén Cortez és Durango között terül el.
A vidék vad, sziklás, 2600 méter magasan elterülő, boróka és fenyőerdővel benőtt fennsíkját a Rio Grande, a Green River, a Colorado és más folyók által évezredek során kivájt, mély kanyonok szabdalják. A meredek sziklafalak magassága 200 és 600 méter közötti.
Felfedezése
[szerkesztés]
A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyolul: „zöld asztal”) fennsíkra. Az itt talált falvak alapján az őslakókat pueblo (falu) indiánoknak nevezték el.
Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatékában nem maradtak írásos nyomok; nem tudjuk, hogyan nevezték ők magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.
Az anasazik jellegzetes, a kanyonok falának peremeire, barlangok és üregek köré épített, „lebegő” sziklaházait 1888 decemberében két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel.
A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld (a finn-svéd sarkkutató Adolf Erik Nordenskiöld fia) kutatta. Feltérképezte, lefotózta és szisztematikusan dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat.[2] Az itt talált tárgyak egy részét hazájába szállíttatta, és ma a Finn Nemzeti Múzeumban láthatóak. Ezért a tettéért rongálás vádjával letartóztatták. Szabadulása után 1893-ban visszatért Svédországba, és kutatásainak eredményeit a The Cliff Dwellers of the Mesa Verde című könyvében jelentette meg; ebből ismerte meg a nagyközönség a különleges indián falvakat. Nordenskiöld munkásságát a régészek máig vitatják — a többség szerint jelentősen hozzájárult a terület nemzeti parkká nyilvánításához, a legősibb indián kulturális leletek megőrzéséhez.
Az anasazik falvai
[szerkesztés]
Az anasazi indiánok nagyjából 1600 éve jelentek meg a Mesa Verde környékén. Eredetileg a fennsíkon éltek vadászatból és gyűjtögetésből. Fokozatosan megtanulták a földművelés és állattenyésztés, a kézművesség (fonás, agyagedény-készítés) és a kereskedelem fogásait. Teraszosan művelt, víztárolókból és ciszternákból[3] öntözött földjeiken kukoricát, dinnyét, babot, tököt és paprikát termesztettek. Első lakóhelyeik földbe vájt gödörházak (pit houses) voltak. Kb. 500-ig jukkarostokból fonták kosaraikat — ez az ún. kosárfonó periódus.
Később a talaj szintjén kezdtek kőből és sárból házakat építeni. Ekkor szép, fekete-fehér kerámiákat készítettek — ez a (750 körül[3] kezdődött) fazekas periódus. Fehér alapszínű edényeiket geometrikus fekete mintákkal díszítették. A régi vermeket (kiva) meghagyták a férfiak gyülekező és szertartási helyeinek. A padló egyik sarkában egy sipapunak („lélekalagútnak”) nevezett mélyedés volt. Ez jelképezte az Anyaistennő méhét, amelyből az emberiség világra jött, és amely a közösség számára nélkülözhetetlen energiát árasztotta.
950 körül a falvakat áttelepítették a fennsíkok peremére, a kanyonok mellé, majd két évszázaddal később átköltöztek a sziklateraszok alatti nagy barlangokba, a szél és víz által kivájt üregekbe, ahová csak nehezen, létrákon és köteleken lehetett felmászni. Egyes helyeken a sziklák lábánál erődített falvakat hoztak létre.
Építészeti hagyatékuk alapján az anasazik fénykora 1100-1300 között volt. „A Mesa Verde Nemzeti park kanyonjaiban ma is látható impozáns építmények viszonylag rövid idő alatt, kb. 1190 és 1270 között épültek. A korábbi építményekhez képest ezek valóságos paloták sok szobával, emeletekkel, ablakokkal, tornyokkal. Építészetük csúcsa a 150 szobás Sziklapalota jelenti, amely több tucat családnak adott otthont.”[4] A legnagyobbak a Cliff-kanyonban és a Fewkes-kanyonban épültek.[3]
1276 és 1299 között súlyos aszály sújtotta a vidéket. Ennek hatására(?) az anasazik elhagyták falvaikat, és leköltöztek a Rio Grande termékeny völgyébe.[3] 1770 körül, a spanyol hódítás után navaho és apacs indiánok telepedtek le a környéken; utódaik ma is itt élnek a rezervátumokban.
Az elnéptelenedés
[szerkesztés]Az anasazi falvakból 1300 körül költöztek el lakóik, mintegy ötezren. Olyan sietve távoztak, hogy még bútoraikat és személyes tárgyaikat sem vitték magukkal. Ezt a rejtélyes eseményt többféleképpen magyarázzák. Egyesek a szárazságnak tudják be — de korábban is voltak aszályos időszakok. Mások szerint az ok a demográfiai nyomás — de ekkor csak a népesség egy része távozott volna. Megint mások más népek támadására gyanakszanak — a falvakat de évszázadokon át senki sem foglalta el. Járványnak nincs nyoma a nekropoliszokban. Új vallás kialakulásának, vagy az istenek akaratára költözésnek az mond ellent, hogy a Rio völgyében lezajlott migrációról csupán egyetlen legenda szól, és az sem ad magyarázatot. A legelfogadhatóbb oknak a 24 évig tartó aszály tűnik, mégis furcsa, hogy egy éhínség sújtotta nép javait hátrahagyva költözzön új helyre.
A főbb lelőhelyek
[szerkesztés]
Az egész Mesa Verde régióban elterjedt „sziklaházakkal” (cliff dwellings) új stílus jelenik meg az anasazik építészetében. A kanyonok adta természetes barlangokat, üregeket és sziklaperemeket kihasználva, a gyengén cementált homokkőbe faragták, illetve vályogtéglából építették fatetős házaikat egy közös udvar köré. Az udvart részben kivák foglalták el. Ezek a falvak tulajdonképpen egyetlen nagy épületnek tekinthetők, mert szorosan egymás mellé, illetve két-három szinten egymás fölé falazott szobácskákból álltak. Elrendezésük egyszerű, különlegessé az egyedi környezet teszi őket.
Sziklapalota
[szerkesztés]A 2600 méteres magassan, a Soda-kanyonnak a Chapin Mesa fok[3] alatt futó teraszán épült Mesa Verde leglátványosabb építménye, a Sziklapalota (Cliff Palace). A palota 150 lakószobából, 23 kivából és 70 raktárhelyiségből[3] áll. Körülbelül négyszázan élhettek itt. A lakóterület elülső oldalán nyíló teraszon zajlott a mindennapi élet: kerámiakészítés, szövés, kézimunka, magvak őrlése.
Hosszú ház
[szerkesztés]A Wetherill Mesa-i Hosszú ház (Long House) 50 szobából és 21 kivából áll; ezek egy sziklába vájt, 90 méteres ösvény mentén helyezkednek el.
Lucfenyő ház és Erkélyes ház
[szerkesztés]A Sziklapalotától nem messze, a Chapin Mesa mentén haladva még két településrom található. Az egyik, a három emeletes Lucfenyő ház (Spruce Tree House), ami egy 66 méter magas, 27 méter széles, több mint száz helyiséget magába foglaló falu. Nevét onnan kapta, hogy újkori felfedezői a környéken álló duglászfenyőket (Pseudotsuga sp.) tévesen, lucfenyőnek (Picea sp.) azonosították.[3]
Az Erkélyes ház (Balkony House) kétszintes, vakolt falú épületei egy tágas, kövezett udvart vesznek körül. Az udvar nyitott oldalát mellvéd választja el a 200 méter mély szakadéktól. A belső helyiségek mérete 6–8 négyzetméter, alaprajzuk kihasználható hely szerint téglalap, háromszög, vagy kör.
Négyzetes tornyú ház
[szerkesztés]Mesa Verde legmagasabb épülete a Négyzetes tornyú ház (Square Tower House).
További építmények
[szerkesztés]Lépcsős ház (Step House), Naptemplom (Sun Temple). A Mug House nevű faluban a Serleg-ház az ott talált serolegekről kapta nevét.[3]
Örökségvédelem
[szerkesztés]A területet 1906-ban nyilvánították nemzeti parkká. 1978 óta a világörökség része.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/27
- ↑ Michael C. FitzGerald: "The Majesty of Mesa Verde" in Wall Street Journal, 2009 March 13, p. W12.
- ↑ a b c d e f g h Az emberiség öröksége
- ↑ Vass László: Egyre csak várják az Ute harcos ébredését 2009. 07. 07.
Források
[szerkesztés]- Rosemary Burton, Richard Cavendish: A világ száz csodája, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992., Cliff Palace 158-159. oldal.
- Vass László: Egyre csak várják az Ute harcos ébredését 2009. 07. 07.
- Múlt-kor - Sikertelen reformok után tűntek el az anasazik 2008. április 23. 11:00
- Michael C. FitzGerald: "The Majesty of Mesa Verde" in Wall Street Journal, 2009 March 13, p. W12. (angolul)
- John : "Ancient Puebloan Southwest", Cambridge University Press, Cambridge 2004. ISBN 9780521788809 (angolul)
- David Grant Noble: "Ancient Ruins of the Southwest", Northland Publishing, Flagstaff, Arizona 1995. ISBN 0-87358-530-5 (angolul)
- Gustaf Nordenskiöld: Ruiner af Klippboningar I Mesa Verde's Cañons, Stockholm: P. A. Norstedt & Söner, 1893.
- Gustaf Nordenskiöld: The Cliff Dwellings of the Mesa Verde, Chicago: P.A. Norstedt & Söner, 1893. (angolul)
- Norman T. Oppelt: "Guide to Prehistoric Ruins of the Southwest". Pruett Publishing, Boulder, Colorado, 1989. ISBN 0-87108-783-9. (angolul)
- Ricardo Torres-Reyes: Mesa Verde National Park – An Administrative History – 1906–1970. National Park Service 1970 (online) (angolul)
- ↑ Az emberiség öröksége: Hans-Peter Sick: „Borostyánba zárva”. Mesa Verde Nemzeti Park. In: A világ kincsei 1. Az emberiség öröksége. Magyar Könyvklub 2001. ISBN nélkül. pp. 30–31.
További információk
[szerkesztés]
- Érdekességek, Őslakosok - Pueblók
- Mesa Verde Nemzeti Park
- Mesa Verde National Park (official NPS site)] (angolul)
- Mesa Verde National Park Page Archiválva 2014. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Mesa Verde Digital Media Archive (creative commons-licensed photos, laser scans, panoramas), data on Spruce Tree House, Fire Temple, and Square Tower House from a Texas Tech University/CyArk research partnership (angolul)
- Archäologe im Mesa-Verde-Nationalpark (Universität von Pennsylvania) (angolul)
