Ugrás a tartalomhoz

Lilebíbic

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lilebíbic
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. gregarius
Tudományos név
Vanellus gregarius
(Pallas, 1758)
Szinonimák

Chettusia gregaria

Elterjedés
A lilebíbic elterjedési területe   költőhely (nyáron)   költözési útvonal   telelőhely   valószínűleg kihalt Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019.
A lilebíbic elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  költözési útvonal
  telelőhely
  valószínűleg kihalt

Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019.

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lilebíbic témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lilebíbic témájú médiaállományokat és Lilebíbic témájú kategóriát.

A lilebíbic (Vanellus gregarius) a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1758-ban, a Charadrius nembe Charadrius gregarius néven.[3] Sorolják a Hoplopterus nembe Hoplopterus gregarius néven is.[4]

Előfordulása

[szerkesztés]

Elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban költ, telelni Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Afganisztán, Örményország, Irán, Irak, Szaúd-Arábia és Szíria területére vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati felébe, Indiába és Afrika északi részére is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták és sivatagok, sós tavak környékén, valamint szántóföldek. Vonuló faj.[5]

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon nagyon ritka kóborló.[6]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–76 centiméter, testtömege 150–250 gramm.[7] Feje teteje és szemsávja fekete, szemöldöksávja fehér.

Életmódja

[szerkesztés]

Főleg rovarokkal táplálkozik, például szöcskét, bogarat, tücsköt és lepkék lárváit, de néha magvakat is fogyaszt.[6]

Szaporodása

[szerkesztés]

Laza telepekben költ. A csupasz földre, vagy alacsony aljnövényzet közé, fűvel és levelekkel bélelt fészket készít. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 25 napig kotlik. A fiókák a kikelés után nem sokkal elhagyják a fészket, a két szülő még 35-40 napig táplálja őket, mire kirepülnek.[6]

Tojása

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 11200 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[3] Európában veszélyeztetett fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]