Ugrás a tartalomhoz

Lee Cattermole

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lee Cattermole
Személyes adatok
Teljes névLee Barry Cattermole
Születési dátum1988március 21. (36 éves)[1]
Születési helyStockton-on-Tees, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság178 cm
Testtömeg76 kg
Posztközéppályás
Junior klubok
IdőszakKlub
1998–2005Anglia Middlesbrough
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2005–2008Anglia Middlesbrough69(3)
2008–2009Anglia Wigan Athletic33(1)
2009–2019Anglia Sunderland233(10)
2019–2020Hollandia VVV-Venlo11(0)
Összesen346(14)
Válogatottság2
2003Anglia Anglia U161(0)
2004Anglia Anglia U174(0)
2005Anglia Anglia U181(0)
2006Anglia Anglia U191(0)
2007–2010Anglia Anglia U2116(3)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2020. január 25.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2016. október 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz Lee Cattermole témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lee Barry Cattermole (Stockton-on-Tees, Anglia, 1988. március 21. –) angol korosztályos válogatott labdarúgó, aki középpályás poszton játszik.

Pályafutása

[szerkesztés]

Middlesbrough

[szerkesztés]

Cattermole 1998-ban került a Middlesbrough ifiakadémiájára. Az első csapatban 2006. január 2-án, egy Newcastle United elleni rangadón mutatkozott be. Végigjátszotta a 2–2-re végződő találkozót, ahol megválasztották a meccs legjobbjának.[2] Egy Aston Villa elleni 4–0-ra elvesztett találkozó után elsírta magát és a csapatkapitány, Gareth Southgate vigasztalta meg.[3] Ezután azonban a csapat következő nyolc meccséből hetet megnyert, bejutott az FA Kupa és az UEFA-kupa negyeddöntőjébe, valamint 3–0-ra megverte a Chelsea-t, mely korábban csak egyszer kapott ki a szezonban a bajnokságban.[4][5] Első bajnoki gólját április 2-án, a Manchester City ellen szerezte.[6] Pályára lépett az UEFA-kupa döntőjében is.[7] Május 7-én, a Fulham ellen a Middlesbrough addigi legfiatalabb csapatkapitánya lett.[8] Amikor a veterán Colin Cooper csereként beállt, kérés nélkül átadta neki a kapitányi karszalagot. Október 20-án új, négy évre szóló szerződést írt alá a csapattal.[9]

Wigan Athletic

[szerkesztés]

2008. július 29-én a Wigan Athletic 3,5 millió fontért leigazolta Cattermole-t, aki három évre írt alá a klubbal.[10] Egy West Ham United ellen 2–1-re elvesztett mérkőzésen debütált. Első gólját szeptember 24-én szerezte, az Ipswich Town ellen, a Ligakupában.[11] A bajnokságban december 13-án volt először eredményes, a Blackburn Rovers ellen.[12] 2009. március 4-én piros lapot kapott a West Ham ellen, egy Scott Parker elleni szabálytalanság miatt.[13] Bár hároméves szerződést kötött a Wigannel, már az első szezonja után megindultak a találgatások Cattermole jövőjével kapcsolatban, jó teljesítménye miatt.

Sunderland

[szerkesztés]

A Sunderland 2009. augusztus 12-én leigazolta Cattermole-t, 6 millió fontért. A középpályás négyéves szerződést írt alá a csapattal, ahol együtt dolgozhatott korábbi menedzserével, Steve Bruce-szal.[14] Egy Bolton Wanderers elleni meccsen mutatkozott be, ahol a találkozó legjobbjának is megválasztották. Október 17-én, a Liverpool ellen térdsérülést szenvedett, ami miatt hosszú ideig nem játszhatott.[15] December 15-én, az Aston Villa ellen tért vissza a pályára.[16]

A 2010–11-es szezon előtt Steve Bruce őt választotta csapatkapitánynak a távozó Lorik Cana helyett és a 6-os mezszámot is megkapta. Az idény során ismét sérülések hátráltatták, így csak 24 mérkőzésen léphetett pályára. A következő idényt is kapitányként kezdte, de miután az első két fordulóban, a Liverpool és a Newcastle United ellen is kapott egy-egy sárga lapot, kikerült a kezdőcsapatból. 2011. november 5-én, a Manchester United ellen tért vissza. Miután Bruce-t Martin O’Neill váltotta a menedzseri poszton, felmerültek olyan hírek, hogy Cattermole végleg elvesztheti a csapatkapitányi tisztet, különösen miután őt és Nicklas Bendtnert letartóztatták és azzal vádolták, hogy autókat rongáltak Newcastle városközpontjában.[17] Ennek ellenére O'Neill első meccsén, a Queens Park Rangers ellen csapatkapitányként lépett pályára.

2012. március 4-én már a Newcastle United elleni rangadó első percében sárga lapot kapott, egy Cheick Tioté elleni szabálytalanság miatt. A mérkőzés lefújása után piros lapot kapott, amiért nem megfelelő stílusban vonta kérdőre a játékvezetőt, Mike Deant.[18] Végül négymeccses eltiltást kapott.[19] A 2013–14-es idény előtt a csapatkapitányi tisztet John O'Shea kapta meg[20] és a 6-os mezszámot is elvették Cattermole-ból, aki a 33-as számú szerelést kapta meg.[21] A mezszámát végül a következő idényben visszakapta.[22] 2015. július 2-án egy új, ötéves szerződést írt alá a Sunderlanddel.[23] A 2015–16-os szezon első meccsén, a Leicester City ellen csapatkapitányként léphetett pályára, de 30 perc után lecserélte Dick Advocaat menedzser, miután csapata 3–0-s hátrányba került, amihez egy róla megítélt büntető is hozzájárult.[24]

A válogatottban

[szerkesztés]

Cattermole-t 2006 októberében hívták be először az U21-es angol válogatottba, Németország ellen, de játéklehetőséget akkor nem kapott. Első gólját Finnország ellen szerezte, 2009. június 15-én, a 2009-es U21-es Eb-n.

Források

[szerkesztés]
  1. Premier League Player Profile. Premier League. [2013. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  2. Lee Cattermole. Middlesbrough F.C.. [2008. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  3. Tallentire, Philip. „Lee Cattermole”, Evening Gazette, 2006. október 25. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  4. Middlesbro 2005/2006 results and fixtures. Soccerbase. Centurycomm. [2006. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  5. Chelsea 2005/2006 results and fixtures. Soccerbase. Centurycomm. [2006. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  6. Man City 0–1 Middlesbrough”, BBC Sport, 2006. április 2. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  7. Middlesbrough 0 – 10000 Sevilla. UEFA. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  8. #OnThisBoroDay 2006: Boro's young guns make history on the final day at Fulham. Gazette Live. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  9. Boro prodigy Cattermole pens four-year deal. ESPN Soccernet. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  10. Wigan sign Lee Cattermole from Middlesbrough on three-year deal. Telegraph. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  11. Ipswich 1–4 Wigan”, BBC, 2008. szeptember 24. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  12. Wigan 3–0 Blackburn. BBC, 2008. december 13. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  13. Premier League: Wigan 0–1 West Ham
  14. Black Cats swoop for Cattermole”, Sky Sports, 2009. augusztus 13. 
  15. Sunderland's Lee Cattermole faces three months out with knee injury”, guardian.co.uk, 2009. október 20. 
  16. Sunderland 0 - 2 Aston Villa”, BBC Sport, 2009. december 15. 
  17. Sunderland pair Bendtner and Cattermole arrested over allegations of trashing cars in Newcastle”, Daily Mail, 2011. december 16. 
  18. O'Neill on double dismissal”, SAFC.com, 2012. március 4. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  19. Taylor, Louise. „Sunderland's Lee Cattermole and Stéphane Sessègnon to miss Everton tie”, The Guardian, 2012. március 6. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  20. Sunderland's Lee Cattermole and Stéphane Sessègnon to miss Everton tie”, SkySports, 2013. október 28. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  21. Di Canio strips Cattermole of his No 6 shirt (on top of his captaincy)”, Daily Mail, 2013. augusztus 15. (Hozzáférés: 2016. október 16.) 
  22. Squad numbers confirmed”, SAFC, Sunderland AFC, 2014. augusztus 15. 
  23. Cattermole pens new deal. Sunerland A.F.C., 2015. július 2.
  24. Archivált másolat. [2016. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]