Ugrás a tartalomhoz

Jacques Tati

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Tati
SzületettJacques Tatischeff
1907. október 9.
Le Pecq, Yvelines
Elhunyt1982. november 5. (75 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia[1]
HázastársaMicheline Winter (1944–1982)
Gyermekeihárom gyermek:
Sophie Tatischeff
SzüleiMarcelle Claire van Hoof
George Emmanuel Tatischeff
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okatüdőembólia
SírhelyeSaint-Germain-en-Laye régi temetője
Színészi pályafutása
Aktív évek19321978

A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Tati témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jacques Tati (eredeti nevén Jacques Tatischeff, Le Pecq, Yvelines, Franciaország, 1907.[2][3] október 9.Párizs, 1982. november 5.) orosz származású francia filmrendező, színész. Nagyapja, Dmitrij Tatiscsev nagykövet volt Franciaországban.

Legtöbb filmjének ő főszereplője is – a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, – a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.

Jacques Tati az 1950-es években újraalkotta a klasszikus burleszket.

„Egy komikus helyzetet vagy arcot megjegyzünk, míg a filmbeli humoros mondatot rögtön elfelejtjük.”

Filmjei (rendező)

[szerkesztés]

Az Hulot úr nyaral-t 1954-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, a Nagybácsim pedig 1958-ban el is nyerte a legjobb külföldi filmért járó díjat.

A filmekről

[szerkesztés]
Az Hulot úr eredeti helyszíne: Hôtel de la Plage Saint-Marc-sur-Mer-ben (Saint-Nazaire)

A Kisvárosi ünnepet egyszerre két kamerával filmezték, az egyik fekete-fehér filmre forgatott, míg a másik kísérleti színes technikával dolgozott. A színes változatot végül nem mutatták be, és hosszú időre feledésbe merült, mígnem a század utolsó évtizedében Tati lánya újra rábukkant, és átalakította a ma megszokott formátumra.

A Playtime forgatásához egy teljes, Tativille-nek keresztelt, modern „városrészt” építettek fel, négy csupa-üveg toronyházzal, egy étteremmel, utcákkal, kereszteződésekkel. Tati a minél teljesebb hatás érdekében a hagyományos 35 mm-es film helyett a lényegesen jobb képminőséget és felbontást biztosító 70 mm-es filmre forgatott. A film elkészítése kilenc évig tartott, ám nem hozta meg azt a sikert, ami fedezte volna a magas költségeket, ezért a további filmjei már szerényebb költségvetéssel készültek.

A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fossés-ban forgatta, sok statisztáló helyi lakossal. A városban ma a Place de la Pelouse-on bronzszobor örökíti meg Hulot urat, akit sok saint-mauri tart a leghíresebb lakosának.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  2. Jean-Loup Passek,Dictionnaire du cinéma, Larousse, 1995, ISBN 2037500025
  3. Official Website. [2007. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 19.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]