Ugrás a tartalomhoz

Ipolygalsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolygalsa (Holiša)
Szűz Mária születése templom
Szűz Mária születése templom
Ipolygalsa zászlaja
Ipolygalsa zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásLosonci
Rangközség
Első írásos említés1246
PolgármesterAdrián Zsélyi
Irányítószám985 57
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámLC
Népesség
Teljes népesség670 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság179 m
Terület10,34 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 18′ 30″, k. h. 19° 45′ 06″48.308333°N 19.751667°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 30″, k. h. 19° 45′ 06″48.308333°N 19.751667°E
Ipolygalsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolygalsa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolygalsa (szlovákul: Holiša) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Losonctól 7 km-re kelet-délkeletre, a 71-es úttól 1 km-re északra, az Ipoly jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A mai község területén a bronzkorban a pilinyi kultúra települése állt.

A mai falut 1246-ban "Galsa" néven említik először, a Losonczy család birtokolta. 1554 és 1594 között a török hódoltság része. A török alóli felszabadulás után a Forgách családé, majd a Koháry és a Coburg család birtoka. 1828-ban 56 házában 553 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "GALSA. Népes magyar falu Nográd Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Fülek Városától 3/4 mértföldnyire, határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Alsó Ludányhoz, igen jó malma vagyon az Ipoly vizén, második Osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Galsa, magyar falu, Nógrád vármegyében, 523 kath. lak., és paroch. templommal. Földje, rétje igen hasznos; malma is van, az Ipoly vizén. F. u. h. Coburg. Ut. p. Zelene"[3]

A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. 1920 után Csehszlovákia része volt, majd 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 488 lakosából 452 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 510 lakosából 503 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 552 lakosából 534 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 536 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 476 lakosából 399 magyar, 27 csehszlovák, 3 német, 2 zsidó, 6 külföldi és 39 egyéb nemzetiségű volt.

1930-ban 561 lakosából 456 magyar, 56 csehszlovák, 35 egyéb nemzetiségű és 14 állampolgárság nélküli volt. Ebből 523 római katolikus, 25 evangélikus, 12 görög katolikus és 1 református vallású volt.

1941-ben 574 lakosából 544 magyar és 28 szlovák volt.

1970-ben 659 lakosából 434 magyar és 223 szlovák volt.

1980-ban 620 lakosából 409 magyar és 208 szlovák volt.

1991-ben 512 lakosából 340 magyar és 164 szlovák volt.

2001-ben 557 lakosából 310 magyar és 212 szlovák.

2011-ben 689 lakosából 317 magyar és 313 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A boldogságos Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1900 körül épült, eklektikus stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]