Ugrás a tartalomhoz

Ian Anderson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ian Anderson
2007-ben
2007-ben
Életrajzi adatok
Születési névIan Scott Anderson
Született1947. augusztus 10. (77 éves)
Dunfermline
Iskolái
  • Blackpool Grammar School
  • George Watson's College
Pályafutás
Műfajokrock
Hangszergitár, fuvola
Hangbariton
Díjak
  • Member of the Order of the British Empire
  • honorary doctor of Heriot-Watt University (2006)
Tevékenységénekes, dalszerző, zenész
Kiadók
IPI-névazonosító00086990813

Ian Anderson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Anderson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ian Scott Anderson (Dunfermline, 1947. augusztus 10. –) skót énekes, dalszerző, gitáros, fuvolista. Főként a Jethro Tull rockzenekar frontembereként ismert.

Iskolái

[szerkesztés]
  • 1953–1958: Roseborn Primary School, Edinburgh
  • 1958–1964: Blackpool Grammar School
  • 1964–1966: Blackpool College of Art

Fiatal évei

[szerkesztés]

Ian Anderson egy szállodaigazgató fiaként született. Gyermekkora egy részét Edinburgh-ban töltötte, ez művészileg meghatározó élmény volt számára. 1959-ben családja az északnyugat-angliai Blackpoolba költözött, ahol középfokú tanulmányait végezte, majd szépművészetet tanult. Sok művében utal erre a időszakra, a kalandos felnőtté válásra.

Karrierjének kezdete

[szerkesztés]

Tizenévesen Ian eladó volt egy áruházban Blackpoolban, majd egy újságosstandnál dolgozott. Később azt nyilatkozta, hogy az ebédszünetekben olvasott Melody Maker és New Musical Express című folyóiratok adták az inspirációt neki a zenéléshez.

1963-ban megalakította a The Blades zenekart iskolai barátaival: Barrimore Barlow (dob), John Evan (billentyűk), Jeffrey Hammond (basszusgitár) és Michael Stephens (gitár). Soul és blues zenét játszottak, Anderson énekelt és szájharmonikázott. A zenekar 1965-ben John Evan Bandre változtatta nevét, és új tagok szálltak be. Hamarosan feloszlottak, mikor Anderson Lutonba költözött, ahol megismerkedett a McGregor's Engine dobosával, Clive Bunkerrel és egyik énekesével, Mick Abrahamsszel. Barátja, John Evan révén találkozott Glenn Cornick basszusgitárossal is, ezután megszületett a ma is aktív Jethro Tull első felállása.

Anderson ekkor feladta elektromos gitáros ambícióit, és – ahogy ezt a „Live at the Isle of Wight” című videó bevezetőjében mondja – ezt az energiát a fuvolázásba fektette, minek következtében néhány hét gyakorlás után már elég jól tudott játszani rock és blues stílusban. De gitártudása sem veszett kárba: akusztikus gitáron folytatta, így az alig néhány, a műanyaghúros gitárt dallam-, de még inkább ritmushangszerként használó zenész egyike lett. Karrierje beindultával szaxofonon, mandolinon, szintetizátoron és egyéb hangszereken is megtanult.

A híres fél lábon fuvolázás véletlenűl alakult ki. Ahogy az Isle of Wight videóban elmondja, eredetileg az egyensúly kedvéért állt fél lábra harmonikával kezében, a mikrofonállványba kapaszkodva. Egy Marquee Club-beli fellépésükről egy újságíró azt írta – rosszul – hogy fél lábon fuvolázik. Ian úgy gondolta, megpróbálja ezt a színpadon bemutatni, de voltak vele gondjai. A Rock and Roll Circus című filmben is láthatjuk kezdeti próbálkozásait a Song for Jeffrey című dal előadása közben. Idősebb korában a fuvolás istenségek ábrázolásait tanulmányozva meglepetéssel vette észre, hogy többek közt Krishna és Kokopelli is fél lábon fuvolázik.

Az előadó

[szerkesztés]

Anderson karrierjének legjellegzetesebb mintája egy nagyon egyedi színpadi stílus. Rendszerint a brit folklórból merít, de egyes előadásokon középkori udvari bolondként, vándorénekesként, angol avagy skót földesúrként, esetleg űrhajósként, kalózként, vagy hajléktalanként jelenik meg. Sokszor nem hiányzik előadásaiból saját maga parodizálása sem.

A zenész

[szerkesztés]

Autodidakta módon tanult fuvolázni, egyedi stílusára – melynek jellegzetessége a morgás, horkolás, zümmögés és ének úgy, hogy a fuvolát közben a szája elé tartja – nagy hatással volt az amerikai jazz-zenész, Roland Kirk. 2003-ban megalkotta a Griminelli's Lament című dalt barátja, az olasz fuvolás Andrea Griminelli tiszteletére. Az 1990-es években kezdett játszani bambuszfuvolán. A fuvolán kívül sok egyéb hangszeren is játszik, például elektromos gitáron, basszusgitáron, buzukin, balalajkán, szaxofonon, harmonikán és többféle sípon.

Repertoárjában szerepel néhány dal, amiben minden hangszeren ő maga játszik, és még az utómunkálatok is Ian keze munkáját dicsérik. Egy korai ilyen próbálkozás volt az 1971-es Aqualung albumon található Locomotive Breath, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb Jethro Tull-dal, több feldolgozása is született, például instrumentális, illetve nagyzenekari verzió. Érdekesség, hogy az 1980-ban kiadott A album eredetileg Ian Anderson szólóalbuma volt (a címe is a művész vezetéknevére utal), viszont a kiadó javaslatára – a várhatóan nagyobb eladás miatt – a Jethro Tull neve alatt jelent meg.

Zenéje több stílus jegyeit viseli magán, mint a folk, jazz, blues, rock, pop (ez a sokoldalúság egyértelműen látszik a Jehtro Tull honlap Archiválva 2013. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben diszkográfia szekciójában, ahol nem kronológiai sorrendben, hanem stílusonként csoportosítva találhatók meg a lemezek).

Dalszövegei összetettek, gyakran társadalmi és vallási kritikát is megfogalmaznak. Egyik legjellemzőbb példa erre az 1972-es Thick As a Brick című konceptalbum, mely egy időben a bíráló szövegei miatt tiltólistán is szerepelt. Egyéb különlegessége ennek a lemeznek, hogy úgy állították be: a szöveg megírásában segédkezett az akkor nyolcéves Gerald Bostock. Bostock azonban kitalált figura (ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/Gerald_Bostock). Anderson sok dalba sző bele népi és mitológiai vonatkozásokat. Az elmúlt évtizedben keletkezett szövegek közül több a mindennapi élet egy-egy képét mutatja be.

Üzleti tevékenység

[szerkesztés]

Ian Anderson az üzleti életben is sikeres, negyvenhárom lazacfarm tulajdonosa. Az általa irányított Strathaird konszernnek a Skye szigeten vannak birtokai.

Magánélet

[szerkesztés]

1970-ben elvette feleségül a fotós Jennie Frankset, majd 1974-ben elváltak. A hölgy írta az azóta legendássá vált Aqualung dal szövegének nagy részét.

1976-ban Ian házasságot kötött Shona Learoyddal, akivel Buckinghamshire-be költöztek egy 16. századi farmházba. Jelenleg Wiltshire-ben élnek. Két gyermekük van: James, aki apja után a zeneiparban, és Gael, aki a filmszakmában tevékenykedik.

Elismerések

[szerkesztés]

A könnyűzenébe fektetett hatalmas munkája miatt 2006-ban a Heriott-Watt University díszdoktorává avatta.

Egyéb érdekességek

[szerkesztés]
  • Hobbija a csilipaprika-termesztés.
  • Farmján huszonhat különféle fajhoz tartozó vadmacskát tart, közülük sok a méltánytalan körülmények közül kiszabadított macska.
  • Honlapján található egy rövid útmutató kismacskák gondozásáról.
  • Érdekli az indiai konyha, egy kezdőknek szóló könyvet is írt a témában.
  • Leica fényképezőgépeket gyűjt, és újabban munkáihoz digitális technikát is használ.
  • Soha sem szerzett jogosítványt, pedig érdekli az off-road motorozás is, több ilyen motorja is van.
  • Tulajdonosa egy szaxofonnak is, amin – ígérete szerint – soha többet nem fog játszani.
  • A GTA San Andreas számítógépes játékban az egyik karaktert Ian iránti tiszteletből Jethrónak nevezték el, a figura szakállát is az övéről mintázták.
  • A Guild Wars játékban a szereplő játszhat léggitáron, illetve hasonló hangszereken, mint például a légfuvola. Bizonyos férfi karakterek ezt fél lábon teszik.
  • Sikerült túlélnie egy trombózist, ezután többször is felhívta a nyilvánosság figyelmét a megelőzés fontosságára.
  • A Planet Rock rádióban saját műsora volt Under the Influence címmel.
  • Ahogy a 2006-os St. Brides jótékonysági koncert füzetében írja, vallásilag valahol a deizmus és a panteizmus között helyezné el magát.
  • A Jethro Tull 56 éve aktív, egyedül Ian Anderson állandó tag a megalakulás óta. A világ negyven országában adtak eddig körülbelül kétezerötszáz koncertet, még mostanság is nagyjából évi százzal gyarapodik ez a szám.
  • A Budapest című dalt egy 1986-os magyarországi koncerten megismert középtávfutó hölgy ihlette.
  • Az 1989-es Grammy-díjat a Jethro Tull kapta a legjobb Hard Rock/Heavy Metal kategóriában, mire Anderson reakciója a következő volt: „The flute is a heavy, metal instrument.”, azaz „A fuvola egy nehéz, fémből készült hangszer”.

Önálló albumai

[szerkesztés]
  • 1983 – Walk into Light
  • 1995 – Divinities: Twelve Dances with God
  • 2000 – The Secret Language of the Birds
  • 2003 – Rupi's Dance
  • 2005 – Ian Anderson Plays the Orchestral Jethro Tull

További információk

[szerkesztés]
  • Göbölyös N. László: Dalnok a balkonon. A Jethro Tull története; Karel & Lezli, Budapest, 1995