Hangul
Hangul | |
csoszongul (fent) illetve hangul (lent) | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | koreai nyelv |
Alkotó | Nagy Szedzsong |
Időszak | 1440-es évektől napjainkig |
Irány | balról jobbra |
Unicode-tartomány | U+AC00–U+D7AF, U+1100–U+11FF, U+3130–U+318F, U+3200–U+32FF, U+A960–U+A97F, U+D7B0–U+D7FF, U+FF00–U+FFEF |
ISO 15924 | Hang |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangul témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
hangul | |
ⓘ | |
Eredeti írásmódja: | 한글 |
Tudományos átírása: | hangeul / Han'gŭl |
IPA-átírása: | [haːn.ɡɯl] |
Egyéb alakjai: | Észak-Koreában: 조선글 |
Egyéb alakjai átírva: | Chosŏn'gŭl/Joseongeul IPA: [tɕosɔnɡɯl] magyaros: csoszongul |
A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[1] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[2] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[1] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.
A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[1] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,[3] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.
A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.[4]
Elnevezései
[szerkesztés]Az ábécé eredeti elnevezése Hunmindzsongum (훈민정음) volt, amelynek jelentése „a nép helyes kiejtésre tanítása”. Az azonos című dokumentumot Nagy Szedzsong adatta ki 1446-ban, azzal a céllal, hogy a kínai írást nem ismerő köznép is megtanulhasson írni és olvasni. Dél-Koreában az ábécé elnevezése hangul, Észak-Koreában azonban csoszongul.[5] A hangul kifejezést 1912-ben Csu Sigjong nyelvészprofesszor adta az ábécének,[6] ami több jelentéssel is bír: „koreai írás”, „nagyszerű írás”, „egyedüli írás”, illetve „helyes írás”.[5][7]
A huszadik századig a tanult elit a hangult nem alkalmazta, a következő nevek léteztek erre az ábécére:[8]
- csongum (정음, a Hunmindzsongum rövidítéseként)[8]
- acshimgul (아침글, „egy reggel alatt megtanulható írás”)[9]
- kungmmun (hangul: 국문, handzsa: 國文, „nemzeti írás”)[8]
- onmun (hangul: 언문, handzsa: 諺文 „népírás”)[8]
- amgul (암글, „női írás”; másképp: amkhul, 암클).[8]
- ahetkul vagy ahegul (아햇글 / 아해글, „gyerekírás”)[8]
Az amgul és az ahetkul alakok tényleges használatára nincs konkrét bizonyíték.[8]
Története
[szerkesztés]A jelenlegi ismeretek szerint Koreában a kínai írásjegyek átvétele előtt nem létezett önálló írás, az első ilyen írásos emlék Kr. u. 85-re tehető.[7]
A kínai írásjegyű handzsa felváltására készített hangult Nagy Szedzsong, a Csoszon-dinasztia negyedik királya vezette be. Bár a kutatók egy része szerint az ábécé megalkotásában nagy valószínűség szerint részt vettek az udvar legtehetségesebb tudósai, a Csiphjondzson (집현전, „a kiválóságok csarnoka”) tagjai, az írásos feljegyzések elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy sokkal valószínűbb, hogy Szedzsong maga találta fel az ábécét, és nem vonta be a tudósokat, tudván, hogy a kor művelt emberei elutasították volna a gondolatot, hogy a köznép is műveltté válhasson.[5][10]
Az ábécét valamikor 1443 decemberében vagy 1444 januárjában fejezte be, és a rendszert a Hunmindzsongum („A megfelelő hangok a nép oktatására”) című dokumentumban tette közzé, ami után az ábécé az első nevét kapta.[8] A kézirat közzétételének napja, október 9-e Dél-Koreában a hangulnap, amelyet 1926 óta ünnepelnek.[11] Észak-Koreában január 15-re esik.
A Hunmindzsongumhoz készült kiegészítő dokumentumban (Hunmindzsongum herje, „magyarázat és példák”) lelhető fel a hangul alkotási folyamatának leírása, valamint a betűk alakjának magyarázata. E szerint a betűk a jin-jang-harmónia elvére épülnek, és az alakjuk a hangképzésüket imitálja, például a k/g hang betűje, a ㄱ a nyelv mozgására utal ennek a hangnak a képzésekor.[5][12] Ezen felül az ábécé megalkotása két lépcsőben történt: Szedzsong megalkotta az egyszerűbb alapgyököket, majd ezekre építette a többit. A reprezentált hangok kiejtési sajátosságai alapján a betűk csoportokba rendeződnek, például a hasonló magánhangzók esetében (ᅡ a → ᅣ ja; ᅩ o → ᅭ jo), rendszert alkotva.[5]
Szedzsong azzal érvelt az ábécé mellett, hogy a koreai nyelv teljesen különbözik a kínaitól, így a kínai írás nem megfelelő a leírására, a köznép pedig képtelen megtanulni a bonyolult írásjegyeket. Éppen emiatt a felsőbb osztály tagjain kívül nem tudtak a koreaiak írni és olvasni.[12] A hangult tehát úgy tervezte meg, hogy „a bölcs ember elmélyülhet benne, mielőtt még véget érne a reggel, az ostoba ember tíz nap alatt tanulhatja meg.”[13]
A hangul bevezetését Cshö Malli (최만리) oktatásügyi miniszter és más koreai konfucianisták is ellenezték, mert úgy vélték, a handzsa az egyedüli törvényes írásrendszer, és valószínűleg a pozíciójukat is féltették.[10] A rendszer mégis népszerű lett, ahogy azt Szedzsong is eltervezte, különösen a nők és az írók körében, illetve a köznépnek szánt közleményekben használták.[14] Egy 2011-ben felfedezett, alacsony rangú katonatiszt által az 1490-es években, hangullal írt levél alapján most már úgy vélik a történészek, hogy az ábécé elterjedtebb volt a nép körében, mint azt korábban gondolták, és nem csak a nők, de az írástudó férfiak is használták, már alig fél évszázaddal a megalkotását követően.[15]
1504-ben, miután hangullal írt szövegekben kritizálták az uralkodását, Jonszangun, a Csoszon-dinasztia 10. királya betiltotta a hangul használatát és oktatását.[14][16] 1506-ban Csungdzsong király megszüntette a hangul kutatásával foglalkozó minisztériumot, az Onmun Cshongot (언문청).[17]
A 16. században a hangul iránti érdeklődés a kasza és a sidzso műfajának megjelenésekor újjáéledt. A 17. században számos regény született hangul írással.[18] Mivel az emberek hallás után próbálták leírni a szavakat, nem volt általános helyesírási rendszer.[14]
Európába az első, hangulról szóló könyvet Isaac Titsingh hozta be 1796-ban, a Szangoku cúran zuszecu (三国通覧図説; Hepburn: Sangoku Tsūran Zusetsu , ’Három ország illusztrált leírása’)[19] 1785-ben jelent meg Japánban, és többek között a Csoszon-dinasztiával és a hangullal is foglalkozott.[20][21][22]
A 19. században a növekvő nacionalizmus hatására, valamint a nyugati misszionárius iskolákban végzett népszerűsítő munkájának köszönhetően[23] a kapo reformok idejében, 1894-ben először készültek hivatalos dokumentumok hangul írással.[16] Egy évvel később az elemi iskolai tankönyvekben is elkezdték használni, 1896-ban pedig megjelent az első hangullal írt újság, a Tongnip Sinmun (독립신문, The Independent, magyarra lefordítva "a független").[24] Ennek ellenére az irodalmi elit továbbra is a handzsát használta, és a lakosság jó része továbbra sem tudott írni és olvasni.
Amikor 1910-ben Korea japán uralom alá került, a japán lett a hivatalos nyelv.[25] A japán rendelkezések ellenére a koreaiak a nacionalizmus jegyében mindent megtettek a hangul népszerűsítéséért, úgy az oktatásban, mint az irodalomban.[26] 1912-ben Csu Sigjong nyelvészprofesszor adta az ábécének a hangul nevet, és ő alapította a Hangul Társaságot, amely 1933-ban kiadta az első, helyesírást szabályozó dokumentumot.[14] 1938-ban a japánok megtiltották a koreai nyelv használatát az iskolákban,[18][25] 1941-ben pedig minden koreai nyelvű kiadványt betiltottak.[27] 1946-ban, a japán uralom végeztével, kiadták a hangul modern helyesírási szabályzatát, 1953-ban pedig Li Szin Man próbálta meg egyszerűsíteni az írást egy rendelettel, amit azonban 1955-ben kénytelen volt visszavonni, olyan ellenállásba ütközött.[14]
A koreaiak egyre kevésbé használják a handzsát, bár az 1980-as években Dél-Koreában voltak olyan kezdeményezések, amelyek a Kínával és Japánnal való gazdasági versengés miatt újra be akarták vezetni a kínai írás tanítását az általános iskolákban.[28] Észak-Koreában 1949 óta kizárólagosan hangullal írnak, a handzsát egyáltalán nem használják.[29]
A szöuli Hunmindzsongum Társaság (훈민정음학회) célja, hogy az írásrendszerrel nem rendelkező ázsiai nyelvek beszélőinek megtanítsa a hangul írásrendszert.[30] 2009-ben az indonéz Celebesz szigeten található Bau-Bau faluban nem hivatalosan használni kezdték a hangult a Cia-Cia nyelv leírására.[31]
Gyökök
[szerkesztés]A hangul ábécé gyökökből (betűkből) illetve digráfokból áll, melyek koreai elnevezése csamo (자모).[32] A 24 gyök (betű) 27 digráfot alkothat. A 24 gyökből 14 mássalhangzót (자음, csaum[33]) és tíz magánhangzót (모음, moum[33]) jelöl. Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.
Mássalhangzók és átírásuk[m 1] | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ㄱ | ㄴ | ㄷ | ㄹ | ㅁ | ㅂ | ㅅ | ㅇ | ㅈ | ㅊ | ㅋ | ㅌ | ㅍ | ㅎ |
g/k | n | d/t | r/l | m | b/p | sz | - / ng | cs/dzs | csh | kh | th | ph | h |
ㄲ | ㄸ | ㅃ | ㅆ | ㅉ | |||||||||
kk | tt | pp | ssz | ccs |
Magánhangzók és átírásuk[m 1] | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Alap | +i | |||||||||||
Alap | ㅏ | ㅓ | ㅗ | ㅜ | ㅡ | ㅣ | ㅐ | ㅔ | ㅚ | ㅟ | ㅢ | |
a | o | o | u | u | i | e | e | ö | ü | i | ||
j+ | ㅑ | ㅕ | ㅛ | ㅠ | ㅒ | ㅖ | ||||||
ja | jo | jo | ju | je | je | |||||||
v+ | ㅘ | ㅝ | ㅙ | ㅞ | ||||||||
va | vo | ve | ve |
Vonássorrend
[szerkesztés]A vonássorrend[34] a kínai kalligráfián alapuló koreai kalligráfia szabályait követi.[35][36]
-
ㄱ (kijok)
-
ㄴ (niun)
-
ㄷ (tigut)
-
ㄹ (riul)
-
ㅁ (mium)
-
ㅂ (piup)
-
ㅅ (siot)
-
ㅇ (iung)
-
ㅈ (csiut)
-
ㅊ (cshiut)
-
ㅋ (khiukh)
-
ㅌ (thiuth)
-
ㅍ (phiuph)
-
ㅎ (hiut)
-
ㅏ (a)
-
ㅐ (e)
-
ㅓ (o)
-
ㅔ (e)
-
ㅗ (o)
-
ㅜ (u)
-
ㅡ (u)
-
l (i)
A jésített magánhangzóknál a rövid vonás megkettőződik.
Alakjuk magyarázata
[szerkesztés]Mássalhangzók
[szerkesztés]A Hunmindzsongum herje részletes magyarázatot ad a betűk alakjára. E szerint a mássalhangzók öt alapbetűre épülnek, ezek alakja a hangképzést imitálja. A betűk alakja ezen felül utal az egymáshoz való fonológiai viszonyukra is, az azonos helyen képzett hangokat jelölő betűk alakja hasonló, a hehezetesen ejtett hangokat pedig egy plusz vonással jelzik. Ezzel a rendszerrel a hangul jelentősen különbözik például a latin ábécétől, ahol a betűk ejtésére vagy egymáshoz való viszonyára semmi sem utal.[37]
- ᄀ (k/g): az alak azt mutatja, ahogy a nyelv elzárja a levegő útját a lágy szájpadnál.
- ᄂ (n): azt mutatja, ahogy a nyelv a szájpaddal érintkezik.
- ᄆ (m): a száj sematikus ábrája.
- ᄉ (sz): alakja a metszőfogra utal.
- ᄋ (hangtalan szótagkezdő): a torok alakjára utal.
A Herje szerint a többi mássalhangzó kialakítása a következőképpen történt, egy-egy vonal hozzáadásával:[37]
- veláris: ᄀ (k) → ᄏ (kh)
- alveoláris: ᄂ (n) → ᄃ (d/t) → ᄐ (th)
- bilabiális: ᄆ (m) → ᄇ (b/p) → ᄑ (ph)
- dentális: ᄉ (sz) → ᄌ (cs/dzs) → ᄎ (csh)
- glottális: ᄋ (hangtalan szótagkezdő) → ㆆ (ʔ) → ᄒ (h)
Magánhangzók
[szerkesztés]Young-Key Kim-Renaud,[m 2] a koreai nyelv professzora szerint a magánhangzók hangulbeli jelölése egyedülálló Kelet-Ázsiában, mivel korábban egyetlen nyelvben sem jelölték őket önállóan, az indiai írásrendszerekben például a mássalhangzó integrált részei vagy diakritikus jelekkel jelölik őket.[37]
A magánhangzókat jelölő betűk megalkotásakor a konfucianista filozófia elveit olvasztották össze a nyelvészettel. Az alapokat adó három alak a következő:[37]
- A kereksége a Mennyeket szimbolizálja.
- A ㅡ (/ɯ/) lapossága a Földet szimbolizálja.
- A ㅣ (/i/) egyenes alakja az embert szimbolizálja.
A többi betűt ennek a három alaknak a kombinációjából hozták létre, a jin-jang elv alapján két csoportra osztva a magánhangzókat, ezek megfelelnek a magánhangzó-harmónia elvének is:
a világos (양 jang) magánhangzók (o, a) csak egymással társulnak, a sötét (음 jin) magánhangzók (u, ŏ, ŭ stb.) úgyszintén, az i semleges helyet foglal el. Ez az elv a w félmagánhangzóval kezdődő diftongusok (wa, wae, we1, we2, wŏ, wi) grafikai képén is tükröződik; a világos a világossal: ㅗ + ㅏ > ㅘ (wa), a sötét a sötéttel: ㅜ + ㅓ > ㅝ (wŏ), a semleges i a sötéttel is: ㅜ + ㅣ > ㅟ (napjainkban ingadozik a kiejtés, wi vagy ü), és a világossal is: ㅗ + ㅣ > ㅚ (we1 vagy ö) egyaránt összekapcsolódhatott.[m 3]
Eredetelméletek
[szerkesztés]A koreai betűk alakjának eredetéről több elmélet is született. Mártonfi Ferenc szerint egyik létező ázsiai írásból sem lehet egyértelműen eredeztetni, bár egyes feltételezések szerint a kínai pecsétírás inspirálhatta, ez azonban csak az [m] hangot jelölő betű (ㅁ) esetében kimutatható, ami megegyezik a kínai száj (口, kou) írásjeggyel. A koreai betűk formája egyszerű geometriai mintákat követ, amelyek a mássalhangzók esetében a hangképzési módokat is jelölik. Ezen kívül a Koreában akkor már ismert indiai sziddham és a mongol pakpa (phagsz-pa) írásokkal szokták kapcsolatba hozni, mivel az ind írásrendszerekre is jellemző, hogy a rokon hangok betűit hasonlóképpen jelölik. Hatással lehetett még a japán nyelv szótagíró rendszere is. A kínai hatása leginkább abban mutatkozik meg, hogy a szótagegységeket a kínai írásjegyekhez hasonló nagyságú négyzetben írják, és a szótagkezdő, szótagvégi mássalhangzó helyzetének jelölése is innen származhat.[39] Ezen felül megpróbálták eredeztetni a hangul betűket a szanszkrit, a tibeti és a bali írásból is, de olyan elmélet is született, amely a koreai házablakok alakjához hasonlónak vélte a betűket.[7]
Ábécérend
[szerkesztés]A Hunmindzsongumban közölt ábécérend a korai mandarin nyelv egyik legbefolyásosabb[40] szótárának, a Hungvu csengjünnek ( ) (洪武正韻) a sorrendjét követte.[14]
- ㄱ ㅋ ㆁ ㄷ ㅌ ㄴ ㅂ ㅍ ㅁ ㅈ ㅊ ㅅ ㆆ ㅎ ㅇ ㄹ ㅿ
- ㆍ ㅡ ㅣ ㅗ ㅏ ㅜ ㅓ ㅛ ㅑ ㅠ ㅕ
Cshö Szedzsin a Hungmong Csahöben (1527) más sorrendet állított fel, előre kerültek azok a mássalhangzók, amelyek szótag elején és végén is állhatnak, ezeket követték a csak szótag elején álló mássalhangzók, majd a magánhangzók. Ez a sorrend lett a későbbi modern, úgynevezett ka-na-da[m 4] ábécérendek alapja.[14]
- ㄱ ㄴ ㄷ ㄹ ㅁ ㅂ ㅅ ㆁ ㅋ ㅌ ㅍ ㅈ ㅊ ㅿ ㅇ ㅎ
- ㅏ ㅑ ㅓ ㅕ ㅗ ㅛ ㅜ ㅠ ㅡ ㅣ ㆍ
A mai dél-koreai ábécérend a következő:[41]
- ㄱ ㄲ ㄴ ㄷ ㄸ ㄹ ㅁ ㅂ ㅃ ㅅ ㅆ ㅇ ㅈ ㅉ ㅊ ㅋ ㅌ ㅍ ㅎ
- ㅏ ㅐ ㅑ ㅒ ㅓ ㅔ ㅕ ㅖ ㅗ ㅘ ㅙ ㅚ ㅛ ㅜ ㅝ ㅞ ㅟ ㅠ ㅡ ㅢ ㅣ
A szótagvégi mássalhangzók sorrendje a lehetséges (élő) kombinációk figyelembe vételével:
- ㄱ ㄲ ㄳ ㄴ ㄵ ㄶ ㄷ ㄹ ㄺ ㄻ ㄼ ㄽ ㄾ ㄿ ㅀ ㅁ ㅂ ㅄ ㅅ ㅆ ㅇ ㅈ ㅊ ㅋ ㅌ ㅍ ㅎ
Az Észak-Koreában hivatalos ábécérend a következő:[42]
- ㄱ ㄴ ㄷ ㄹ ㅁ ㅂ ㅅ ㅈ ㅊ ㅋ ㅌ ㅍ ㅎ ㄲ ㄸ ㅃ ㅆ ㅉ ㅇ
- ㅏ ㅑ ㅓ ㅕ ㅗ ㅛ ㅜ ㅠ ㅡ ㅣ ㅐ ㅒ ㅔ ㅖ ㅚ ㅟ ㅢ ㅘ ㅝ ㅙ ㅞ
Elnevezésük
[szerkesztés]A gyökök nevét 1527-ben Cshö Szedzsin (최세진) adta a Hunmong csahö (훈몽자회, „Írásjegyek jegyzéke a tanulatlanok okítására”) című művében. Cshö a gyökök szótagkezdő pozícióban való ejtését vette alapul, ehhez párosította az „ember”, illetve „föld” jelentésű /i/ és /u/ betűket, majd a nevet a kezdőbetű szótagvégi ejtésének megfelelően zárta le, így született például a ㄱ betű neve, a kijok. A magánhangzókat a kiejtésük szerint nevezte el. 1933-ban a Hangul Társaság a csak szótagkezdő pozícióban szereplő betűk nevét megváltoztatta.[14] A magánhangzók elé, ha önmagukban vagy szótag elején állnak, egy hangtalan ㅇ (iung) kerül.
Mássalhangzók[m 1] | |
---|---|
Gyök | Név[43] |
ㄱ | kijok (기역), Észak-Koreában: kiuk (기윽) |
ㄴ | niun (니은) |
ㄷ | tigut (디귿), Észak-Koreában: tiut (디읃) |
ㄹ | riul (리을) |
ㅁ | mium (미음) |
ㅂ | piup (비읍) |
ㅅ | siot (시옷), Észak-Koreában: siut (시읏) |
ㅇ | iung (이응) |
ㅈ | csiut (지읒) |
ㅊ | cshiut (치읓) |
ㅋ | khiuk (키읔) |
ㅌ | thiut (티읕) |
ㅍ | phiup (피읖) |
ㅎ | hiut (히읗) |
Kettőzött mássalhangzók[m 1] | ||
---|---|---|
Gyök | Dél-Korea[43] | Észak-Korea[44] |
ㄲ | sszanggijok (쌍기역) | töngiuk (된기윽) |
ㄸ | sszangdigut (쌍디귿) | töndiut (된디읃) |
ㅃ | sszangbiup (쌍비읍) | tönbiup (된비읍) |
ㅆ | sszangsiot (쌍시옷) | tönsiut (된시읏) |
ㅉ | sszangdzsiut (쌍지읒) | töndzsiut (된지읒) |
Magánhangzók[m 1] | |||
---|---|---|---|
Gyök | Név | Gyök | Név |
ㅏ | a (아) | ㅐ | e (애) |
ㅑ | ja (야) | ㅒ | je (얘) |
ㅓ | o (어) | ㅔ | e (에) |
ㅕ | jo (여) | ㅖ | je (예) |
ㅗ | o (오) | ㅚ | ö (외) |
ㅛ | jo (요) | ㅙ | ve (왜) |
ㅜ | u (우) | ㅘ | va (와) |
ㅠ | ju (유) | ㅟ | ü (위) |
ㅡ | u (으) | ㅝ | vo (워) |
ㅣ | i (이) | ㅢ | i (의) |
ㅞ | ve (웨) |
Kikopott gyökök
[szerkesztés]A Szedzsong által tervezett ábécéből mára több gyök is kikopott, egyrészt azért, mert a hangtani változások következtében már nem léteznek azok a hangok, amiket jelölnek, más betűk a kínai rímtáblázat jelölésére készültek. Az archaikussá vált gyökök közül a leggyakoribbak a következők:[5][14][45]
- ㆍ (átírva: /ə/): az are-a (아래아, „alsó /a/”) magánhangzó jelölése egy pont volt a mássalhangzó alatt (az are jelentése „alatt”). A magánhangzó már a 16. században kikopott, más hangok vették át a helyét a szótagokban (/a/, /o/ és /u/). A are-a teljesen nem tűnt el, a csedzsu-szigeti dialektusban még létezik. A betű egyes márkanevekben is használatos még.
- ㅿ (átírva /z/): a pansiot (반시옷) a 16. században kopott ki, a vele írt szótagokban siot (ㅅ) lett belőle.
- ㆆ (átírva /ʔ/): a jorinhiut (여린히읗, „lágy hiut”) vagy tön iung (된 이응, „erőteljes iung”) egy glottális stop, amivel írásban egyes kínai eredetű szavakban a szótagkezdő hangok erőteljes voltát jelezték. Az 1490-es évekre gyakorlatilag már nem lehetett megkülönböztetni az iungtól (ㅇ).
- ㆁ (átírva /ŋ/): a jesiung (옛이응) eredetileg szótagkezdő és szótagzáró mássalhangzó volt, de az 1490-es évekre szótagkezdő pozícióban már nem ejtették. Az 1500-as évekre szótagzáróként is kikopott. Helyét a szótagkezdő magánhangzók és a szótagvégi ng jelölésében az iung (ㅇ) vette át.
- ㅸ (átírva /β/): a kabjounbiup (가벼운비읍) a zöngés bilabiális réshang /β/ jelölésére szolgált, aminek ejtésekor a /p/-vel (ㅂ) ellentétben az ajkak nem záródnak össze szorosan. A kabjounbiup mintájára létrejött még például a ㅱ (IPA [w]), a ㆄ és a ㅹ is, ezeket azonban a kínai szavak kiejtésének leírására használták és nem a koreai nyelv hangjainak jelölésére.
Két kettőzött betű is kikopott az 1480-as években, főképp a kínai kiejtés átírására használták őket:[5]
- ㆅ (átírva /x/): a sszanghiut (쌍히읗, „kettőzött hiut”) leheletesen képzett /h/ hang volt.
- ᅇ: a sszangiung (쌍이응, „kettőzött iung”) betűt magánhangzóra végződő szótagok végén használták, akkor, ha a toldalék magánhangzóval kezdődött.
Ugyancsak kikoptak a kínai sziszegő hangok jelölésére alkalmazott betűk.[46] Ezeket a koreai ㅅ, ㅆ, ㅈ, ㅉ és ㅊ betűk módosításával hozták létre:
- alveoláris: ᄼ, ᄽ, ᅎ, ᅏ, ᅔ
- retroflex: ᄾ, ᄿ, ᅐ, ᅑ, ᅕ
Észak-koreai gyökök
[szerkesztés]1948-ban Észak-Koreában helyesírási reformot akartak bevezetni, aminek keretében több kikopott gyököt visszaállítottak és új gyököket vezettek be. A változtatás azonban nem aratott sikert, és 1954-ben a reformtervet végleg elvetették.[47][48]
Gyök | Kiejtés (IPA) | |
---|---|---|
Magánhangzó előtt |
Mássalhangzó előtt | |
/l/ | —1 | |
/nn/ | /l/ | |
ㅿ | /l/ | /t/ |
ㆆ | —1 | / ͈/2 |
/w/3 | /p/ | |
/j/4 | /i/ |
- 1 Nem ejtődik.
- 2 Felerősíti (megkettőzi) az előtte álló mássalhangzót, akárcsak a ㅅ.
- 3 A következő magánhangzókkal párosul: ㅘ, ㅙ, ㅚ, ㅝ, ㅞ, ㅟ
- 4 A következő magánhangzókkal párosul: ㅑ, ㅒ, ㅕ, ㅖ, ㅛ, ㅠ
Szótagegységek
[szerkesztés]A hangul bár ábécé, a koreai írásképben a betűk elrendezése nem lineáris, mint mondjuk a latin betűs nyelvek esetében. A betűk szótagegységekbe vagy blokkba rendeződnek, amelyek aztán a szavakat alkotják. A szótagegységek kettő vagy három elemből épülnek fel: a szótagkezdő mássalhangzóból (초성, cshoszong), ami lehet kettőzött mássalhangzó is, egy magánhangzóból vagy diftongusból (중성 csungszong, szótagmag) és egy szótagzáró mássalhangzóból vagy mássalhangzó-kapcsolódásból (종성, csongszong), utóbbi nem feltétele a szótagnak. Amikor a szótag nem mássalhangzóval kezdődik, a helyét iunggal (ㅇ) jelölik a szótagblokkban. A koreai szótagegység így minimum egy magánhangzóból és egy mássalhangzóból áll.[49] A szótagegységeket a kínai írásjegyekhez hasonlóan azonos nagyságú négyzetekbe tömörítik.[7]
A szótagegységek elrendezésének lehetséges módjai:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
- szk : szótagkezdő mássalhangzó
- m: magánhangzó
- szz : szótagzáró mássalhangzó
A szótagegységek felépítéséhez tartozik, hogy bizonyos betűk csak bizonyos pozíciókban szerepelhetnek. A hosszú függőleges vonással írandó magánhangzók a szótagkezdő mássalhangzó (vagy annak hiányát jelölő iung) mögött helyezkednek el, míg a hosszú vízszintes vonással írt magánhangzók a mássalhangzó alatt. A szótagzáró mássalhangzó mindig a megelőző magánhangzó alatt helyezkedik el.[50]
A szótagegységek helyett a lineáris írás bevezetése többször is felmerült a hangul története során, Csu Sigjong és az észak-koreai Kim Dubong is foglalkozott vele, de még Kim Ir Szen is fontolgatta az 1980-as években, azonban minden bevezetési kísérlet ellenállásba ütközött, a koreaiak nemzeti büszkesége miatt. A technológia fejlődésével a hangul szótagegységek nyomtatása, számítógépre vitele már nem okoz problémát, így a leggyakoribb érv a lineáris hangul mellett semmissé vált.[14]
Helyesírás
[szerkesztés]A hangul helyesírása rendkívül összetett. Eleinte hallás után írták le a szavakat, az első, helyesírást szabályozó dokumentumot 1933-ban adta ki a Hangul Társaság.[14] A hangul szótagblokkokat jól elkülöníthetően írták kezdettől fogva, de nem tettek szóközt szavak közé, ez csupán 1896-tól vált gyakorlattá. Később a nyelv átvette az angol közvetítésével a nyugati központozást.[51] A koreai helyesírás ma már nem ejtéskövető, hanem morfofonemikus jellegű, a szótagok megjelenése állandó, függetlenül attól, hogy az adott pozícióban a hangilleszkedés miatt másképp ejtődik,[51] kivételt ez alól csak az irregulárisan képzett igék szótőváltozásai jelentenek.[52]
A jelenleg elfogadott helyesírás alapja az 1988-ban kiadott Hangul helyesírás (한글 맞춤법, Hangul maccshumbop). Ezzel egyetemben az Oktatásügyi Minisztérium egy másik dokumentumot is kiadott a nyelv sztenderdizálása érdekében, ami a szöuli dialektust veszi alapul a sztenderd írott-olvasott nyelvnél. A helyesírás 20. századi reformja során kerültek az ábécébe a dupla betűk, ezeket a hangokat korábban mássalhangzó kombinációkkal jelölték.[52] A nyelv sztenderdizálásával együtt jár, hogy a regionális nyelvjárások lassan eltűnnek, ugyanez igaz Észak-Koreára is, ahol 1945 óta a phenjani nyelvjárást propagálják.[52]
A koreai nyelv helyesírása néhol nem egységes, különösen a jövevényszavak területén, például a „torta” jelentésű angol jövevényszó kétféleképp is előfordul: 케이크 (khe-i-khu[m 5]) és 케잌 (khe-ikh) alakban. Nem egységes időnként az idegen személynevek átírása sem, Mao Ce-tung nevét írják 마오쩌뚱 (ma-o-ccso-ddung) és 모택동 (mo-thek-tong) formában is. Különbség van az észak- és dél-koreai helyesírás között is, például tulajdonnevek esetében (Észak: 오사까, o-sza-kka ↔ Dél: 오사카 o-sza-kha; „Oszaka”), de koreai szavaknál is előfordul (Észak: 람용, ram-jong ↔ Dél: 남용, nam-jong; „visszaélés”).[53]
Példák a helyesírás és a kiejtés különbségeire[m 5] | |||
---|---|---|---|
hangul | szoros átírás | megközelítő kiejtés | jelentés |
맛있게 드세요 | masz-issz-ke tu-sze-jo | mas-ik-ke tu-sze-jo | (kb.) jó étvágyat |
환영합니다 | hvan-jong-hap-ni-da | hvan-jong-ham-ni-da | üdvözlöm |
혼잣말 | hon-dzsasz-mal | hon-dzsan-mal | monológ |
할 수 있다 | hal szu issz-ta | hal szu it-ta | képes, tud |
Betűkép
[szerkesztés]A hangult eredetileg – kínai mintára – felülről lefelé és jobbról balra írták, az eredeti betűkép a nyomatott írásban is leginkább a kalligrafikus ecsetvonásokat imitálta hagyományból, később, az 1900-as évek elején japán hatásra megjelentek másféle betűtípusok is (például serif és sans-serif). A balról jobbra, horizontálisan olvasott hangul megjelenése az 1800-as évek végére tehető, és valószínűleg azért lett szükség az alkalmazására, mert a vertikálisan írt hangullal nehezen lehetett latin betűvel kevert szövegeket, például szótárakat összeállítani. 1947-ben hivatalosan is a horizontális íráskép lett az elfogadott a tankönyvekben, az újságok pedig az 1980-as évektől álltak át rá. A vertikális írás azonban nem veszett ki teljesen a kultúrából, például gyakran alkalmazzák cégtáblákon.[54]
A betűk alakja a szótagblokkban betöltött helyzetüktől függően módosulhat, ez a hangul digitalizálásakor is problémákat okoz, különösen mivel a szótagokat azonos nagyságú négyzethez méretezik, a nagyobb betűket tartalmazó négyzetbe zsúfolt szótagok így összenyomódnak, olvasásuk az interneten egyes betűtípusok esetében például nehézkessé válhat (lásd például a 를 rul szótagot). Mintegy 3500 betűtípust fejlesztettek a hangul számára, ezekből körülbelül 300-at használnak gyakrabban. Az új fejlesztések között szerepelnek olyan betűtípusok is, amelyek szakítanak a hagyományos, négyzetalapú elrendezéssel, és olyanok is vannak, amelyek a kézírást imitálják.[54]
Átírási rendszerek
[szerkesztés]A hangul latin betűs átírására több rendszer is létezik, a legnépszerűbb a McCune–Reischauer-átírás,[51] melyet George McCune és Edwin Reischauer hozott létre és publikált 1939-ben. Ez a rendszer nem betű szerinti átírás, hanem kiejtés szerinti, és az angol nyelv anyanyelvi beszélői számára készült.[55] A Yale átírást az 1960-as–'70-es években véglegesítették a négy nagy kelet-ázsiai nyelvre,[56] a Yale-átírást főképpen nyelvészek alkalmazzák, mert pontosabban követi a helyesírást.[51] 2000-ben a McCune–Reischauer-rendszert Dél-Koreában felváltotta egy átdolgozott változat, melyet A Koreai Nyelv Nemzeti Akadémiája dolgozott ki.[57] A magyar átírási rendszer alapja a Keleti nevek magyar helyesírása című akadémiai kiadvány.[58]
Gyök | Átdolgozott koreai[59] | McCune–Reischauer[51] | Yale[51] | Magyaros[58] |
---|---|---|---|---|
ㄱ | g, k | k, g | k | k, g[m 6] |
ㄲ | kk | kk | kk | kk |
ㄴ | n | n | n | n |
ㄷ | d, t | t, d | t | t, d[m 6] |
ㄸ | tt | tt | tt | tt |
ㄹ | r, l | r, l | l | r, l[m 6] |
ㅁ | m | m | m | m |
ㅂ | b, p | p, b | p | p, b[m 6] |
ㅃ | pp | pp | pp | pp |
ㅅ | s | s | s | sz |
ㅆ | ss | ss | ss | ssz |
ㅇ | szótag elején –, egyébként ng | szótag elején –, egyébként ng | ng | szótag elején –, egyébként ng |
ㅈ | j | ch, j | c | cs, dzs[m 6] |
ㅉ | jj | tch | cc | ccs |
ㅊ | ch | ch’ | ch | csh |
ㅋ | k | k’ | kh | kh |
ㅌ | t | t’ | th | th |
ㅍ | p | p’ | ph | ph |
ㅎ | h | h | – | h |
Gyök | Átdolgozott koreai | McCune–Reischauer | Yale | Magyaros |
---|---|---|---|---|
ㅏ | a | a | a | a |
ㅐ | ae | ae | ay | e |
ㅑ | ya | ya | ya | ja |
ㅒ | yae | yae | yay | je |
ㅓ | eo | ǒ | e | o |
ㅔ | e | e | ei | e |
ㅕ | yeo | yǒ | ye | jo |
ㅖ | ye | ye | yey | je |
ㅗ | o | o | o | o |
ㅘ | wa | wa | wa | va |
ㅙ | wae | wae | way | ve |
ㅚ | oe | oe | oi | ö |
ㅛ | yo | yo | yo | jo |
ㅜ | u | u | wu | u |
ㅝ | wo | wǒ | we | vo |
ㅞ | we | we | wey | ve |
ㅟ | wi | wi | wi | ü |
ㅠ | yu | yu | yu | ju |
ㅡ | eu | ǔ | u | u |
ㅢ | ui | ǔi | uy | i |
ㅣ | i | i | i | i |
Kritikája
[szerkesztés]Bár a világ egyik legtudományosabb írásrendszerének tartják,[7] a koreaiak pedig úgy vélik, hogy a hangul az egyik leginnovatívabb és legkülönlegesebb írásrendszer a világon,[60] nyelvészek szerint mégsem tökéletes. A négyzetbe tömörítés például megnehezítette a gépírást – bár a számítógépre vitelt nem[60] – és a tömörítés miatt az egyes betűk alakja változhat, ami megnehezíti az egymástól való megkülönböztetésüket. Ugyancsak problémát jelent, hogy az idegen nevek átírására a koreai nem rendelkezik megfelelő betűkkel, például nincs és a hangul rendszerén belül nem is lehet betűt alkotni a más nyelvekben gyakran előforduló [v], [f], [z], [zs] fonémákra. A hangul nem jelöli a kis- és nagybetűket, emiatt nehéz egymástól megkülönböztetni a tulajdonneveket és a közneveket. Nem tesznek különbséget a nyomtatott és a folyóírás között sem, az iskolákban nem tanítják, hogyan kell a betűket összekötni, erre mindenki magától jön rá. Ezen felül, egészen a 20. századig, a kínai mintájára a szavakat egybeírták, és központozást sem használtak, ami megnehezítette az olvasást. Ugyancsak a kínai mintájára először felülről lefelé kellett olvasni a sorokat, ma már a latin betűs nyelvek mintájára ezek balról jobbra olvasandóak, a kínai elrendezés ritkábban fordul elő (például egyes konzervatívabb napilapokban).[7][61]
Jegyzetek
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Az átírás az Osiris-féle Helyesírás és a Keleti nevek magyar helyesírása útmutatásait követi. Az átírás nem kiejtési útmutató, a kiejtéshez lásd a koreai hangtan szócikket.
- ↑ Young-Key Kim-Renaud. The George Washington University. [2012. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 5.)
- ↑ Osváth a McCune–Reischauer átírási rendszert használja írásában.
- ↑ Az ábécé első három betűjének ejtéséből: ㄱ ka ㄴ na ㄷ da.
- ↑ a b A kötőjel itt a szótaghatárokat hivatott jelezni, egyébként egybe írandó
- ↑ a b c d e Zöngés mássalhangzók (m, n, ng, l) és a magánhangzók után a zöngés hang (2. pozícióban) ejtendő, és az átírásban is ezt jelöljük. → KNMH, 487. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
- ↑ Developing OpenType Fonts for Korean Hangul Script (1 of 3): Introduction. Microsoft. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Hunminjeongum Manuscript. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
- ↑ a b c d e f g Lee, Iksop, Ramsey, Robert S. The Korean Language. SUNY Press, 13–55. o. (2000). ISBN 0791448312
- ↑ West, Barbara A. Encyclopedia of the Peoples of Asia and Oceania. Infobase Publishing, 427. o. (2009). ISBN 1438119135
- ↑ a b c d e f g Osváth Gábor. A koreai fonetikus írás és jelentősége a koreai irodalomban (1443-tól a XIX. század végéig), Koreai nyelv és irodalom. Válogatott tanulmányok [archivált változat]. Budapest: Editio Plurilingua. Hozzáférés ideje: 2012. október 1. [archiválás ideje: 2009. augusztus 24.] Archivált másolat. [2009. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 1.)
- ↑ a b c d e f g h 5. Different Names for Hangeul. The National Academy of the Korean Language, 2004. (Hozzáférés: 2008. május 19.)
- ↑ Guide to Korean Cultural Heritage [archivált változat] (pdf), Korean Overseas Information Service, 42–55. o. (2007). ISBN 89–7375–022–1 03910. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 14. [archiválás ideje: 2011. augusztus 12.]
- ↑ a b 2. The Background of the invention of Hangeul. The National Academy of the Korean Language, 2004 (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Hangeul Day. Hangeul Museum. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ a b Schuh, Russell G.: Korean Alphabet. UCLA Department of Linguistics. [2012. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Hunmin Jeongeum Haerye, Jeong Inji, p. 27a, Gari K. Ledyard fordításában, The Korean Language Reform of 1446, 258 o., Singu Munhwasa: 1998
- ↑ a b c d e f g h i j k Pratt, Keith. Korea: A Historical and Cultural Dictionary. Routledge, 158-162. o. (1999). ISBN 0700704639
- ↑ Oldest Hangeul letter to be granted 2nd-highest cultural heritage status (angol nyelven). Korea Times. (Hozzáférés: 2022. december 30.)
- ↑ a b 4. The providing process of Hangeul. The National Academy of the Korean Language, 2004. (Hozzáférés: 2008. május 19.)
- ↑ 정음청 正音廳, 동의어: 언문청 (koreai nyelven). Nate / Encyclopedia of Korean Culture. [2008. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 19.)
- ↑ a b 한글 (koreai nyelven). Daum 브리태니커. [2012. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ WorldCat, Sangoku Tsūran Zusetsu; Sankoku Tsūran Zusetsu
- ↑ Cullen, L.M. A History of Japan, 1582-1941: Internal and External Worlds. Cambridge University Press, 137. o. (2003). ISBN 0521529182. Hozzáférés ideje: 2015. október 27.
- ↑ Vos, Ken. Accidental acquisitions: The nineteenth-century Korean collections in the National Museum of Ethnology, Part 1 [archivált változat], 7. o.. Hozzáférés ideje: 2012. június 22. [archiválás ideje: 2012. június 22.] Archivált másolat. [2012. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Klaproth, Julius. San kokf tsou ran to sets, ou Aperçu général des trois royaumes. Oriental translation fund of Great Britain and Ireland, 1-19. o. (1832)
- ↑ Silva, David J. (2008). „Missionary Contributions toward the Revaluation of Han'geul in Late 19th Century Korea”. International Journal of the Sociology of Language 192, 57–74. o.
- ↑ Wells, Kenneth M. New God, New Nation: Protestants and Self-Reconstruction Nationalism in Korea, 1896-1937. University of Hawaii Press, 57. o. (1990). ISBN 0824813383. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 18.
- ↑ a b Korean. UCLA Language Materials Project. [2010. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ Pratt, Keith. Korea: A Historical and Cultural Dictionary. Routledge, 81-83. o. (1999). ISBN 0700704639
- ↑ South Korea: The Media. Library of Congress Country Studies, 2011. március 22. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ South Korea: The Korean Language. Library of Congress Country Studies, 2011. március 22. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ North Korea: The Korean Language. Library of Congress Country Studies, 2010. október 18. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ Linguistics Scholar Seeks to Globalize Korean Alphabet. Korea Times, 2008. október 15. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
- ↑ Hangeul didn’t become Cia Cia’s official writing. Koreatimes.co.kr. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
- ↑ Witten, Ian H., David Bainbridge, David M. Nichols. How to Build a Digital Library. Morgan Kaufmann, 383. o. (2009). ISBN 0123748577
- ↑ a b 제 2항 (koreai nyelven). KBS. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ Charm Lee's Beginner Korean Class. Korea Tourism Organisation. [2012. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ Korean calligraphy. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ Fishman, Joshua A.. The Earliest Stage of Language Planning: The "First Congress" Phenomenon. Walter de Gruyter, 156. o. (1993). ISBN 3110135302
- ↑ a b c d Kim-Renaud, Young-Key. King Sejong the Great. The Light of Fifteenth Century Korea. The International Circle of Korean Linguistics - George Washington University, 43-50. o. (1992). ISBN 1882177010
- ↑ Ledyard, Gari Keith. The Korean language reform of 1446 : the origin, background, and Early History of the Korean Alphabet. University of Califorina, 367-368.. o. (1966)
- ↑ Mártonfi, Ferenc. A koreai írás története és szerkezete, Keletkutatás. Tanulmányok az orientalisztika köréből. Kőrösi Csoma Társaság, 113-146. o. (1973)
- ↑ "Hong wu zheng yun" : its relation to the Nanjing dialect and its impact on Standard Mandarin. The University of Hong Kong Libraries. [2015. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
- ↑ Choo, Miho; William Delaney O'Grady: Handbook of Korean Vocabulary: A Resource for Word Recognition and Comprehension pp. x. University of Hawaii Press, 1996
- ↑ Kong Ikhjon. 혼자서 배울수 있는 조선말 (Learn Korean on your own). Hungman Printing Trading Company (1995)
- ↑ a b Korean. Omniglot.com. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ 조선어 철자법 (koreai nyelven). Tokyo University of Foreign Studies. [2008. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ Son /z/ (francia nyelven). KBS World, 2011. április 23. [2011. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)
- ↑ Young-Key Kim-Renaud. The Korean alphabet. Its History and Structure. University of Hawaii Press, 38. o. (1997). ISBN 0824817230
- ↑ Handbook of Language and Ethnic Identity:The Success-Failure Continuum in Language and Ethnic Identity Efforts (Volume 2): The Success-Failure Continuum in Language and Ethnic Identity Efforts (. Oxford University Press, 158. o. (2011). ISBN 0195392450
- ↑ Kim, Sun Joo. The Northern Region of Korea: History, Identity, and Culture. University of Washington Press, 170–171. o. (2010). ISBN 0295990414
- ↑ Koda, Keiko, Annette Marie Zehler. Learning to Read Across Languages: Cross-Linguistic Relationships in First- and Second-Language Literacy Development. Routledge, 201–209. o. (2008). ISBN 0805856129
- ↑ Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv, VIII. o. (2008). ISBN 9789630657945
- ↑ a b c d e f Korean language: Writing and transcriptions. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ a b c Lee, Ki-Moon, S. Robert Ramsey. A History of the Korean Language. Cambridge University Press, 289–292. o. (2011). ISBN 0521661897
- ↑ Orthographic Variation in Korean. The CJK Dictionary Institute, Inc.. [2014. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
- ↑ a b Han, Jae-Joon: THE HANGUL ALPHABET OF KOREA: PART 2 OF 3. International Council of Communication Design, 2008. [2014. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
- ↑ Pratt, Keith. Korea: A Historical and Cultural Dictionary. Routledge, xiii-xiv. o. (1999). ISBN 0700704639
- ↑ David Rossiter; Gibson Lam, Vivying Cheng: The Gong System: Web-Based Learning for Multiple Languages, with Special Support for the Yale Representation of Cantonese. Lecture Notes in Computer Science. (PDF) pp. 209–220. Advances in Web-Based Learning — ICWL 2005. Springer Verlag, 2005. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 7.)
- ↑ Ministry of Culture & Tourism: The Revised Romanization of Korean', 2000. [2007. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 9.)
- ↑ a b Mártonfi Ferenc.szerk.: Ligeti Lajos: A koreai nyelv, Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 483–498. o. (1981)
- ↑ Romanization of Korean. The National Institute of the Korean Language. [2012. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
- ↑ a b Hangeul is an exceptional writing system. The Korea Times, 2010. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
- ↑ Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv, II. o. (2008). ISBN 9789630657945
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangul című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ajánlott irodalom
[szerkesztés]- Lee, Iksop, Ramsey, Robert S. The Korean Language. SUNY Press (2000). ISBN 0791448312
- Martin, Samuel E.. Reference Grammar of Korean. A Complete Guide to the Grammar and History of the Korean Language. Tuttle Publishing (2006). ISBN 0804837716
- Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv (2008). ISBN 9789630657945
- Pratt, Keith. Korea: A Historical and Cultural Dictionary. Routledge (1999). ISBN 0700704639
- Young-Key Kim-Renaud. The Korean alphabet. Its History and Structure. University of Hawaii Press (1997). ISBN 0824817230
További információk
[szerkesztés]- Korean learning - for correct pronunciation
- Hangul lecke angolul (Korea Research Institute, University of New South Wales)
- A hangul gyökök kiejtése (Learn Korean with Professor Oh, YouTube)
- Learn Korean Hangul
- Koreai billentyűzetkiosztás
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- A hangul Unicode-jelkészlete
- handzsa
- tubolsik (billentyűzetkiosztás)