Ugrás a tartalomhoz

Kisbarcsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisbarcsa (Bârcea Mică)
A falu látképe az ortodox cinteremből, a háttérben Csernakeresztúr
A falu látképe az ortodox cinteremből, a háttérben Csernakeresztúr
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangfalu
KözségközpontDéva municípium
Irányítószám330002
SIRUTA-kód86721
Népesség
Népesség177 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság26[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″45.821718°N 22.955136°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″45.821718°N 22.955136°E
SablonWikidataSegítség

Kisbarcsa (románul: Bârcea Mică) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Dévától 4 km-re délkeletre, a Cserna jobb partján fekszik.

Lakossága

[szerkesztés]
  • 1785-ben 122 civil és kb. harminc határőr jogállású lakója volt. Ugyanazon évben 19 ortodox családfővel írták össze.[2]
  • 1850-ben 235 lakosából 226 volt román, 5 magyar és 4 cigány nemzetiségű; 230 ortodox és 5 református vallású.
  • 1910-ben 321 lakosából 243 volt román és 78 magyar anyanyelvű; 233 ortodox és 81 református vallású.
  • 2002-ben 1351 lakosából 1060 volt román, 166 cigány és 115 magyar nemzetiségű; 1124 ortodox, 91 római katolikus, 52 pünkösdista és 44 református vallású. (A népesség látványos növekedése annak köszönhető, hogy itt írták össze a nagybarcsai börtön fogvatartottjait.)

Története

[szerkesztés]

1257-ben Ranoltu, 1365-ben Aprod, Aprodhaza és Aprodpalfolua, 1367-ben Aprodfalua alio nomine Felseubarcha, 1508-ban Kysbarcha néven említették.

1624-ben írták össze az elhunyt Bornemissza Tamás itteni udvarházának javait.[3]

1765 után az orláti román határőrezredhez csatolták.

1875-ben állami, magyar tannyelvű iskolát létesítettek benne. 18851886-ban az állami iskolai tanító, a körjegyző és az alpestesi református lelkész rábeszésélére kb. 80 ortodox híve tért át a református vallásra. 1886-ban az EMKE támogatásával építették föl református templomát.[4]

A település a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt.

Látnivalók

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták: XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973
  4. pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 242. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]