Királyháza
Királyháza (Королево) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás | Beregszászi járás (2020. július 19. – ) | ||
Rang | városi jellegű település | ||
Alapítás éve | 1262 | ||
Irányítószám | 90332 | ||
Körzethívószám | +380 03141 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 10 165 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
Magyar lakosság | 510 | ||
Népsűrűség | 1 121,96 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 178 m | ||
Terület | 9,06 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 09′, k. h. 23° 08′48.150000°N 23.133333°EKoordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 23° 08′48.150000°N 23.133333°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyháza témájú médiaállományokat. |
Királyháza (1899-ig Királyháza-Tölgyesfalva, ukránul Королеве (Koroleve), oroszul Королево (Korolevo)) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyszőlőstől 9 km-re keletre a Tisza bal partján fekszik, Rákospatak és Veréce tartozik hozzá.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a település melletti dombon emelkedett királyi erdőuradalmi központtal kapcsolatos.
Története
[szerkesztés]A község eredete ősrégi. Már Szent István idejében telepedtek le ide szászok. Német telepeseiről Felszásznak nevezték, 1355-től Királyháza, 1262-ben Domus Regalis néven említik először. Határában magányos domb tetején állanak Nyalábvár romjai, amely 13. századi királyi vadászház 15. századi erődítésével épült. 1312-ben Károly Róbert ostrommal foglalta vissza a Borsáktól. 1355-ben a település királyi kiváltságokat kapott. 1514-ben a parasztsereg a várat a faluval együtt megostromolta. Ide Perényiné Frangepán Katalin a fia nevelőjének hívta meg Komjáthy Benedek pozsonyi kanonokot az 1530-as évek elején. Ő volt az, aki a Nyaláb várban magyarra fordította Pál apostol leveleit. A település a magyar királynők nyaralóhelyéül szolgált hosszú időn át. A falu egykori szász telepesei a 16. századra eltűntek. 1661-ben a török, 1717-ben a tatár pusztította. Mivel a bujdosóknak menedéket nyújtott a várat 1672-ben II. Lipót parancsára lerombolták. A 18. században a falut ruszinokkal telepítették be. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1910-ben 3167 lakosából 2224 magyar és 932 ruszin volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Ma 10 052 lakosából 2150 a magyar.
Közlekedés
[szerkesztés]A település vasúti csomópont: itt találkozik a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]- A Nyalábvár romjai a város melletti dombtetőn.
- Római katolikus temploma 13. századi eredetű, többször átalakították, barokk stílusú.
- Református temploma 1911-ben épült eklektikus stílusban a 18. századi templom helyén.
Híres emberek
[szerkesztés]- A 16. században a várban élt és alkotott Komjáthy Benedek a magyar nyelvű reneszánsz irodalom elindítója és Ilosvai Selymes Péter lantos, vándorénekes a Toldi szerzője.
Fotók
[szerkesztés]- https://web.archive.org/web/20070928010606/http://www.karpataljakepek.net/thumbnails.php?album=51
- Szent Ferenc Óvoda
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X