Felsőhalas

	Felsőhalas (Vyšná Rybnica)
	; Felsőhalas zászlaja
	; Felsőhalas zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Szobránci
Rang	község
Első írásos említés	1418
Polgármester	František Gejguš
Irányítószám	072 41 (pošta Remetské Hámre)
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	SO
	Népesség
Teljes népesség	389 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	9 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	219 m
Terület	40,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 49′ 17″, k. h. 22° 10′ 37″48.821400°N 22.176900°EKoordináták: é. sz. 48° 49′ 17″, k. h. 22° 10′ 37″48.821400°N 22.176900°E
	Felsőhalas weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőhalas témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőhalas (1899-ig Felső-Ribnyicze, szlovákul: Vyšná Rybnica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.

Fekvése

Szobránctól 9 km-re északra, az Okna-patak partján fekszik.

Története

Területén már a korai paleolitikum óta éltek emberek.

A mai települést 1418-ban Zsigmond király oklevelében „Rybnychke” néven említik először. A nagymihályi és a tibai váruradalomhoz tartozott. 1451-ben „Kysrebniche” néven szerepel, megkülönböztetésül a másik Ribnicétől. A 16. században a soltészjog alapján ruszinokkal telepítették be. 1567-ben négy háztartás volt a faluban. 1599-ben 24 lakott háza állt, a közepes nagyságú falvak közé számított. A falu a kuruc harcokban csaknem teljesen elpusztult, 1715-ben 11 gazdaháza és egy zsellérháza volt. Felsőribnice néven 1773-ban jelenik meg először „Felső-Ribnicze” alakban.

A 18. század végén, 1796-ban Vályi András így ír róla: „Felső Ribnicze, Új Ribnicze. Két tót falu Ungvár Várm. Felsőnek földes Urai több Uraságok; Új Ribniczének pedig Horvát Úr; fekszenek Tibéhez nem meszsze, mellynek filiáji, lakosai külömbfélék, határbéli földgyeik közép termékenységűek, réttyeik, legelőjök, és egyéb javaik is meglehetősek.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ribnicze, (Felső), orosz falu, Ungh vmegyében, 79 romai, 316 g. kath., 36 zsidó lak., gör. kath. paroch. templommal, szép erdővel, fürész malmokkal. F. u. gr. Waldstein, és gr. Sztáray örök.”^[3]

Nevét 1907-ben Felsőhalasra magyarosították. A trianoni diktátumig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Később a ruszin többséget szlovákok váltották fel.

Népessége

1910-ben 486-an, többségében ruszinok lakták, jelentős német és magyar kisebbséggel.

2001-ben 392 lakosából már 375 szlovák volt.

2003-ban 385 lakosa volt.

2011-ben 375 lakosából 340 szlovák.

Nevezetességei

A Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]