Dirichlet-féle L-függvény
A matematikában a Dirichlet-féle L-sor egy
alakú függvény, ahol χ egy Dirichlet-karakter, és s komplex szám, aminek valós része nagyobb, mint 1. Analitikus folytatással ez a függvény kiterjeszthető a teljes komplex síkon meromorf függvénnyé. Ez a Dirichlet-féle L-függvény. Jelölése L(s, χ).
Ezeket a függvényeket Dirichlet után nevezték el, aki egy 1837-es cikkében vezette be őket, hogy bebizonyítsa a számtani sorozatokban előforduló prímekről szóló tételt, amit szintén róla neveztek el. A bizonyításban belátja, hogy L(s, χ) s = 1-ben nem nulla. Sőt, ha χ principális, akkor s = 1-ben elsőrendű pólusa van.
Gyökök
[szerkesztés]Ha a χ primitív karakter értéke χ(−1) = 1, akkor L(s,χ)-nek gyökei a páros negatív egészek, és nincs más negatív valós részű gyöke. Ha a χ primitív karakter értéke χ(−1) = −1, akkor L(s,χ)-nek gyökei a páratlan negatív egészek, és nincs más negatív valós részű gyöke.
A Riemann-féle zéta-függvényhez hasonlóan nincsenek gyökök a Re(s) = 1 tartományon és azon túl. Például, ha χ a q modulus nem valós karaktere, akkor ha
akkor β + iγ egy nem valós komplex gyök.[1]
Ahogy a Riemann-féle zéta-függvényhez tartozik a Riemann-hipotézis, úgy a Dirichlet-féle L-függvény az általánosított Riemann-hipotézisnek engedelmeskedik.
Euler-szorzat
[szerkesztés]Mivel a χ egy Dirichlet-karakter, azért χ teljesen multiplikatív, és L-függvénye felírható az abszolút konvergencia félsíkján Euler-szorzatként:
ahol a szorzat befutja az összes prímet.[2]
Függvényegyenlet
[szerkesztés]Tegyük fel, hogy χ a k modulus primitív karaktere. Definiáljuk a következőket:
ahol Γ a gamma-függvény és az a-t meghatározza az
egyenlet. Ekkor teljesül a következő függvényegyenlet:
Itt τ(χ)a Gauss-összeg
Jegyezzük meg, hogy |τ(χ)| = k1/2.
Kapcsolat a Hurwitz-féle zéta-függvénnyel
[szerkesztés]A Dirichlet-féle L-függvények felírhatók Hurwitz-féle zéta-függvények lineáris kombinációiként a racionális helyeken. Rögzítve a k ≥ 1 egészet, a modulo k karakterek Dirichlet-féle L-függvényei felírhatók ζ(s,q) konstans együtthatós lineáris kombinációjaként, ahol q = m/k és m = 1, 2, ..., k. Eszerint racionális helyekre a Hurwitz-féle zéta-függvény analitikus tulajdonságai kapcsolatban állnak a Dirichlet-féle L-függvényekkel. Speciálisan, legyen χ egy modulo k karakter. Ekkor Dirichlet-féle L-függvénye:
Továbbá egy triviális karakter Dirichlet-féle L-függvénye a (ekkor a k modulus prím) a Riemann-féle zéta-függvény:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Montgomery, Hugh L.. Ten lectures on the interface between analytic number theory and harmonic analysis, Regional Conference Series in Mathematics. Providence, RI: American Mathematical Society, 163. o. (1994). ISBN 0-8218-0737-4
- ↑ Apostol 1976, Theorem 11.7
Források
[szerkesztés]- Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3
- DLMF: §25.15 Dirichlet 𝐿-functions ‣ Related Functions ‣ Chapter 25 Zeta and Related Functions. dlmf.nist.gov. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
- H. Davenport. Multiplicative Number Theory. Springer (2000). ISBN 0-387-95097-4
- Dirichlet, P. G. L. (1837). „Beweis des Satzes, dass jede unbegrenzte arithmetische Progression, deren erstes Glied und Differenz ganze Zahlen ohne gemeinschaftlichen Factor sind, unendlich viele Primzahlen enthält”. Abhand. Ak. Wiss. Berlin 48.
- Dirichlet L-function - Encyclopedia of Mathematics. encyclopediaofmath.org. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dirichlet L-function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.