Ugrás a tartalomhoz

Diklór-monoxid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diklór-monoxid

A diklór-monoxid molekula szerkezete

Diklór-monoxid
Más nevek oxigén-diklorid
diklór-oxid
klór(I)-oxid
hipoklórossav-anhidrid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7791-21-1
PubChem 24646
ChemSpider 23048
ChEBI 30198
SMILES
ClOCl
InChI
1/Cl2O/c1-3-2
InChIKey RCJVRSBWZCNNQT-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Cl2O
Moláris tömeg 86,9054 g/mol
Olvadáspont −120,6 °C
Forráspont 2,2 °C
Oldhatóság (vízben) nagyon jól oldódik, hidrolízis 143 g Cl2O per 100 g víz
Oldhatóság (Más oldószerben) Oldódik CCl4
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 0,78 ± 0,08 D
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
+80,3 kJ mol−1
Standard moláris
entrópia
So298
265,9 J K−1 mol−1
Veszélyek
NFPA 704
0
3
3
 
Rokon vegyületek
Rokon oxid H2O
OF2
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A diklór-monoxid szervetlen vegyület, a klór egyik oxidja. Szobahőmérsékleten barnássárga színű gáz, amely nagy koncentrációban hő vagy szikra hatására felrobbanhat.[1]

Előállítás

[szerkesztés]

Előállításának legkönnyebb módja az, ha frissen nyert sárga higany(II)-oxidot és klórt reagáltatunk egymással. Ebben a reakcióban a diklór-monoxid mellett higany-oxid és higany-diklorid keletkezik.

2 Cl2 + 2 HgO → HgCl2·HgO + Cl2O

Előállításának a másik módja, hogy nedves nátrium-karbonátot és klórgázt reagáltatunk egymással. A diklór-monoxid vízben nagyon jól oldódik,[2] a hipoklórossav anhidridje. A diklór-monoxid és a hipoklórossav egymással kémiai egyensúlyban van.[3]

2 HOCl ⇌ Cl2O + H2O K (0 °C) = 3,55·10−3 dm³/mol

Felhasználása

[szerkesztés]

Az iparilag előállított diklór-monoxid nagy részét hipokloritok készítéséhez használják fel.

Szerkezete

[szerkesztés]

A diklór-monoxid molekula – az oxigénatom két nemkötő elektronpárja miatt – hajlított alakú.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dichlorine monoxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. N. N. Greenwood and A. Earnshaw, "Chemistry of the Elements", 2006 Butterworth-Heinemann
  2. Inorganic chemistry, Egon Wiberg, Nils Wiberg, Arnold Frederick Holleman, "Dichlorine oxide" p.459, section 5.3.1 google books link
  3. Inorganic chemistry, Egon Wiberg, Nils Wiberg, Arnold Frederick Holleman, "Hypochlorous acid" p.442, section 4.3.1