Gyulatelep
Gyulatelep (Sălbăgelu Nou, Eichenthal) | |
A Mittlere Gasse | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Krassó-Szörény |
Község | Szákul |
Rang | falu |
Községközpont | Szákul |
Irányítószám | 327326 |
SIRUTA-kód | 53773 |
Népesség | |
Népesség | 253 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 166 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 34′ 01″, k. h. 22° 03′ 47″45.566944°N 22.063056°EKoordináták: é. sz. 45° 34′ 01″, k. h. 22° 03′ 47″45.566944°N 22.063056°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulatelep témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyulatelep (1908-ig Szilváshelytelep, románul: Sălbăgelu Nou, 1925-ig hivatalosan Gyulatelep, helyben Satu Nou, németül: Eichenthal, ukránul: Нoвo Селбеджел) falu Romániában, a Bánátban, Krassó-Szörény megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar nevét 1908-ban a telepesek kérésére, az ügyükben eljáró Rosenthal Gyula ügyvédről kapta. Hivatalos névadású román nevének jelentése 'új Szilváshely'. Német nevének jelentése 'tölgyvölgy', ami a helyén egykor létezett tölgyerdőre utal.
Fekvése
[szerkesztés]Lugostól 18 kilométerre délkeletre, Karánsebestől 24 kilométerre északnyugatra, a Temesbe futó Vâna/Wuna patak partján fekszik.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népessége az első világháborútól az 1970-es évekig, a németek kivándorlásának kezdetéig csökkent, azóta a ruszinok betelepedésével nőtt.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1910-ben 419 lakosából 389 volt német, 18 magyar, nyolc román és három szerb anyanyelvű; 387 római katolikus, 24 evangélikus és hét ortodox vallású.
- 2002-ben 259 lakosából 211 volt ukrán (ruszin), 39 román és kilenc német nemzetiségű; 134 pünkösdista és 117 ortodox vallású.
Története
[szerkesztés]A Bánát nyugati részéről érkezett német családok alapították 1896-ban Szilváshely határán, kincstári erdőbirtokon. A legtöbben lázárföldiek, torontálszécsányiak, begafőiek és nagyjécsaiak voltak. 1907-ben vált önálló kisközséggé. A többségben lévő római katolikus gyülekezet azonban nem alakított önálló plébániát, hanem leányegyházként a csukási plébániához tartozott. 1909 és 1918 között (magyar nyelvű) állami iskola működött benne. 1945 tavaszán 57 lakosát a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, ahol tizenhárman meghaltak közülük. Az 1960-as évek elején lakói a városokba kezdtek költözni, és a gyerekek hiánya miatt a német iskola 1968-ban megszűnt. A faluban maradt német családok az 1970-es évek elejétől főként Németországba, részben az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak. A helyükre többségükben pünkösdi hitű máramarosi ruszinok költöztek.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A szócikk a német Wikipedia Sălbăgelu Nou szócikkének [1] ezen változata nyomán készült.