Gin
Gin | |
Típus | Égetett szesz |
Főbb összetevők |
|
Alkoholtartalom | 37,5% V/V ± 0,3% V/V feletti% |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gin témájú médiaállományokat. |
A gin egy égetett szeszes ital, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (legtöbbször gabonaszeszből) készül, amit a közönséges boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Olykor sok más fűszert is felhasználnak, de ízében mindig a boróka dominál.
Eredettől függően sokféle típus létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetnek meg. A desztillált gin készítésekor a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá. A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5% v/v.[1]
Koktélokhoz szinte kizárólag a London Dry Gint (röviden London Gint) használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat. Fűszeresebb típusa a Plymouth Gin (Plym). Sokszor emlegetett fogalom még a Sloe Gin, de ez valójában gin alapú kökénylikőrt jelöl.[2]
A holland jenever (vagy genever, genièvre), bár „holland gin”-nek is nevezik, valójában a gin elődje,[3] mely a korai 17. században jelent meg Angliában. Eredeti változata (az oude jenever) a ginnél fűszeresebb, és gyakran cseréppalackban árusítják. Malátapárlatokból fejlődött ki, és határozottan különbözik a későbbi ginektől. A jenevert legalább részben árpából vagy más gabonából párolják kisüstben, és időnként fahordókban érlelik. Emiatt enyhén malátás, és/vagy whiskyhez hasonló íze lesz. A ma elterjedtebb új változat (a jonge jenever) nagyrészt semleges szeszből készül, íze pedig átmenet a gin és a vodka között.
A gin neve vagy a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent.[4]
Története
[szerkesztés]A borókabogyó gyógyhatása az ókor óta ismert; Galénosz a 2. században gyógyszerek hozzávalójaként említi. A gin elődei a 11-12. században megjelent gyógyszerészeti alkoholok közül kerültek ki. Borókás párlatot először 1266-ban említ Cantimpréi Tamás, Liber de natura rerum című művében.
Az italszakmában gyakran egy 17. századi holland orvost, Franciscus Sylviust nevezik a jenever feltalálójának, a valóságban azonban az aqua juniperi első ismert holland nyelvű receptje az 1552-ben kiadott Constelyc Distilleerboec-ben jelent meg, és e könyv mindenféle betegségek ellen ajánlotta.[5][6] A boróka erős, száraz íze azonban megoldást nyújtott a korabeli gabonapárlatok rendkívül rossz ízére is, így a jenever (a szintén népszerű likőrök mellett) lehetővé tette, hogy a 17. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes szeszt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló gabonából.
A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető.[7] Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember bátorságára utal. III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott.[8] A durva, rossz minőségű párlatok voltak a legelterjedtebbek, melyeket boróka helyett sokszor mérgező terpentinnel ízesítettek.
A gin népszerűségét legfőképp az okozta, hogy a kormány engedélyezte házi lepárlását, majd nagy összegű vámot rótt ki a külföldről behozott italokra. Ez jó piacot jelentett a rossz minőségű gabonának, ami nem volt alkalmas sörfőzésre: „ginházak” ezrei jelentek meg Anglia területén. Ezt a korszakot „ginőrületnek” (gin craze) is nevezik. Anglia 15 000 italmérő helyének több mint a fele „ginház” volt. A sör megítélése pozitív maradt, mivel gyakran biztonságosabb volt a fogyasztása, mint az akkoriban szennyezett, nyers vízé. A gint viszont különböző társadalmi és egészségügyi problémák okozójaként vádolták, és felelős lehetett a halálozási arány növekedéséért, mely megállította London korábbi, növekvő népszaporulatát.[8] A sör és a gin megítélését William Hogarth illusztrálta Sör utca és Gin-köz című metszeteivel 1751-ben. Ennek emléke ma is él az angol nyelvben: a lecsúszottnak tartott bárokat „ginmalomnak” (gin mill) vagy „ginlebujnak” (gin-joint) nevezik, míg a részeg ember „gináztatta” (gin-soaked), az „anyaszomorító” (Mother's Ruin) pedig a gin elterjedt elnevezése.
Az 1736-os Gintörvény nagy adókat vetett ki a gin kereskedelmére, ami utcai zavargásokhoz vezetett. Ezt az adót egyre csökkentették, majd 1742-ben eltörölték. Az 1751-es Gintörvény sikeresebb volt: a szeszfőzők csak bejegyzett kereskedőknek adhatták el az italt, és a ginházak a helyi bírók hatáskörébe kerültek.[8] A 18. századi gint kisüstökben párolták, és a ma ismert London Ginnél némileg édesebb volt.
Londonban a korai 18. században a feketepiacon árult gin illegális főzdékben készült (1726-ban 1500 ilyen létezett), és sokszor terpentinnel és kénsavval hamisították.[9] A Webster's Dictionary még 1913-ban is azt állította, hogy a közönséges gint általában terpentinnel ízesítik.[10]
Az 1900-as években a (szintén gyakran hamisított) abszint ellen kampányolók – más gyógynövényes alkoholok mellett – a borókabogyóból készült italok kapcsán is kiemelték, hogy a ginnek agykárosító hatása van.[11]
A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el a kinin keserűségét, ugyanis a kinin volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ezt az italt ma tonikként ismerjük. Ez a keverék volt a mai gin-tonik őse, bár a mai tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, így sokkal kevésbé keserű.
Az 1920-as években, az amerikai szesztilalom idején terjedt el a hírhedt „bathtub gin” (fürdőkádas gin), melyet denaturált szesz méregtelenítésével állítottak elő, majd különböző anyagokkal, például borókabogyó kivonatával és glicerinnel ízesítették. Rendkívül rossz íze, és – a gyakran felületes méregtelenítés miatt – életveszélyes volta ellenére is népszerű lett, mert sok helyen csak ehhez lehetett hozzájutni. A „bathtub gin” kifejezés ma a házi készítésű ginre utal.[12][13]
Fogyasztása
[szerkesztés]A gint fogyasztják önmagában és keverve is, Magyarországon talán a legismertebb a gin és tonik keveréke, azaz a gin-tonik.[14].[15] Egyes báritalok alkotórésze, főleg mint alap, de gyakran kiegészítő összetevő.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
- ↑ Mr Mixer - gin. [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Sinclair, George. thinkingbartender.com: Jenever. [2007. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
- ↑ Ciesla, William M. Non-wood forest products from conifers. Food and Agriculture Organization of the United Nations (1998). ISBN 92-5-104212-8 Chapter 8: Seeds, Fruits, and Cones Archiválva 2018. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: July 27, 2006.
- ↑ Amy Stewart. The Drunken Botanist (angol nyelven). Algonquin Books of Chapel Hill, 169. o. (2013)
- ↑ R. J. Forbes. Short History of the Art of Distillation (angol nyelven). White Mule Press, 160. o. [Reprint kiadás, eredetije: E. J. Brill, Leiden, 1948.] (2009)
- ↑ Wayne Cutrtis: Rum and Coca-Cola (The murky derivations of a sweet drink and a sassy World War II song) Archiválva 2018. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. The American Scholar,. 2006. Link beill.: 2018-04-07.
- ↑ a b c Brownlee, Nick. 3 - History, This is alcohol. Sanctuary Publishing, 84–93. o. (2002). ISBN 1-86074-422-2
- ↑ „Distil my beating heart”, The Guardian, 2002. június 1. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ http://everything2.com/index.pl?node_id=246150
- ↑ Poisons of French Liqueurs. Thujone.info. [2010. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
- ↑ bathtub gin. Merriam-Webster OnLine. Merriam-Webster. (Hozzáférés: 2010. március 3.)
- ↑ Bathtub Gin. Xomba.com. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ Egyre többen keresik a gint Magyarországon. agrarszektor.hu. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ [mcgill.ca/oss/article/did-you-know/malaria-reason-behind-gin-and-tonic Did you know that malaria spawned the gin and tonic?]. mcgill.ca. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Deegan, Grant (1999. Fall). „From the bathtub to the boardroom: gin and its history”. MY2K: Martini 2000 1 (1). [2004. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 1.)
- Dillon, Patrick. The Much-lamented Death of Madam Geneva: The Eighteenth-century Gin Craze. London: Headline Review (2002). ISBN 0-7472-3545-7
- A gin szelleme. Története, eredeti márkái, kreatív és klasszikus koktéljai; szöveg Davide Terziotti, Vittorio d'Alberto, fotó Fabio Petroni, koktélok Jekatyerina Loginova, ford. Harmath Csaba; Gabo, Bp., 2018
- Aaron Knoll: Gin. A lepárlás művészete, kóstolás, koktélkészítés; ford. Molnár Andor; HVG Könyvek, Bp., 2020