Geospiza
Megjelenés
Geospiza | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nagy kaktuszpinty
(Geospiza conirostris) | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Geospiza témájú médiaállományokat és Geospiza témájú kategóriát. |
A Geospiza a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem.[1][2]
Rendszerezés
[szerkesztés]A nem korábban a sármányfélék (Emberizidae) családjába volt helyezve. Helyük a tangarafélék között az újabb molekuláris vizsgálatok alapján biztos.[3] Viszont a nem monofiletikussága és a faji felosztás még kérdéses.[4]
A nembe az alábbi 9 faj tartozik:
- kis földipinty (Geospiza fuliginosa)
- hegyescsőrű földipinty (Geospiza difficilis)
- Genovesa-szigeti földipinty (Geospiza acutirostris)
- vérszívó földipinty (Geospiza septentrionalis)
- nagy kaktuszpinty (Geospiza conirostris)
- Genovesa-szigeti kaktuszpinty (Geospiza propinqua)
- nagy földipinty (Geospiza magnirostris)
- földi kaktuszpinty (Geospiza scandens)
- közepes földipinty (Geospiza fortis)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- ↑ Burns, Kevin J., Shultz, Allison J., Title, Pascal O., Mason, Nicholas A., Barker, F. Keith, Klicka, John, Lanyon, Scott M., Lovette, Irby J. (2014). „Phylogenetics and diversification of tanagers (Passeriformes: Thraupidae), the largest radiation of Neotropical songbirds”. Molecular Phylogenetics and Evolution 74, 41-77. o. DOI:10.1016/j.ympev.2014.02.006.
- ↑ Lamichhaney, Sangeet, Berglund, Jonas, Almen, Markus, Sallman, Maqbool, Khurram, Grabherr, Manfred, Martinez-Barrio, Alvaro, Promerova, Marta, Rubin, Carl-Johan, Wang, Chao, Zamani, Neda, Grant, B. Rosemary, Grant, Peter R., Webster, Matthew T., Andersson, Leif (2015). „Evolution of Darwin's finches and their beaks revealed by genome sequencing”. Nature 518 (7539), 371-375. o. DOI:10.1038/nature14181.