Pékinasként 1925-ben Lágymányoson kezdett el úszni. Kezdetben hátúszásban ért el sikereket. 1926-ig a Nemzeti Sport Club-ban (NSC) nevelkedett, majd 1927–28 között a Magyar Úszó Egylet (MÚE) tagja volt. 1928-tól lett az Újpesti TE (UTE) vízilabdázója és úszója. Az Újpesttel 1930 és 1939 között sorozatban magyar bajnok lett vízilabdában. A válogatottban 1931. július 26-án debütált Franciaország ellen. Ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. 1932-ben tagja volt az olimpiai csapatnak, de nem kapott játéklehetőséget, így nem számít bajnoknak. 1934-ben ismét Európa-bajnok lett. 1936-ban olimpiai bajnokságot nyert. 1938-ban harmadik Európa-bajnoki címét nyerte. 1933-ban Torinóban, 1935-ben (Budapest) és 1937-ben (Párizs) főiskolai világbajnokságot nyert a válogatottal. 1930–42 között 12-szeres magyar bajnok és 62-szeres válogatott volt. Úszásban és folyamúszásban országos jelentőségű eredményeket ért el. Játékosként az Egyesült Izzóban majd városi tisztviselőként dolgozott. Doktori címet szerzett és aljegyző lett.
Visszavonulása után nemzetközi játékvezető lett, majd 1947-től 1956-ig és 1962-től 1965-ig a Vasas vízilabdacsapatának vezetőedzője volt. Csapatával 1947-ben, 1949-ben és 1953-ban magyar bajnoki címet, 1962-ben magyar kupát nyert. Ezt követően versenybíróként tevékenykedett.
