Bácstóváros
Bácstóváros (Товаришево / Tovariševo) | |||
A romos állapotban lévő Borromei Szent Károly római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szerbia | ||
Tartomány | Vajdaság | ||
Körzet | Dél-bácskai | ||
Község | Palánka | ||
Rang | falu | ||
Irányítószám | 21424 | ||
Körzethívószám | +381 21 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2657 fő (2011)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 55 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 89 m | ||
Terület | 56,4 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 21′ 13″, k. h. 19° 19′ 30″45.353600°N 19.325000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 13″, k. h. 19° 19′ 30″45.353600°N 19.325000°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácstóváros témájú médiaállományokat. |
Bácstóváros (szerbül Товаришево / Tovariševo, németül Tovarisch) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Palánka községben.
Fekvése
[szerkesztés]Újvidéktől északnyugatra, Bácstól délkeletre fekvő település.
Története
[szerkesztés]Bácstóváros (Tovariševo) nevét először 1543-ban említették az oklevelekben. Közigazgatásilag a Segedin oszmán szandzsák része volt. A 17. század végére a falu elnéptelenedett, csak a 18. század elején népesült be újra. Vályi András 18. század végi leírásában Tovarisovát egy rác (szerb) faluként szerepelt Bács megyében. Birtokosa ekkor a Magyar Királyi Kamara, lakossága orthodox volt.
A község 1848-ig a Habsburg Magyar Királysághoz tartozó Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. 1848-1849-ben az autonóm szerb Vajdaság, 1849-től 1860-ig a szerb vajdaság és a Temesvári Bánság része, majd 1860-tól a falu ismét Bács-Bodrog vármegyéhez került.
A második világháború végéig a településnek jelentős német lakossága volt, ekkor azonban kitelepítették a németeket, amelyek római katolikus vallásúak voltak. A katolikus templom ma is áll, igen elhagyatott állapotban.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
3639 | 3755 | 3581 | 3381 | 3297 | 3043 | 3102[2] | 2657[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 2583 | 83,26 |
Cigányok | 278 | 8,96 |
Jugoszlávok | 51 | 1,64 |
Magyarok | 40 | 1,28 |
Szlovákok | 37 | 0,19 |
Horvátok | 31 | 0,99 |
Macedónok | 5 | 0,16 |
Montenegróiak | 4 | 0,12 |
Muzulmánok | 4 | 0,12 |
Szlovének | 3 | 0,09 |
Németek | 3 | 0,09 |
Ruszinok | 2 | 0,06 |
Ukránok | 1 | 0,03 |
Bosnyákok | 1 | 0,03 |
Albánok | 1 | 0,03 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |
Látnivalók
[szerkesztés]- A Borromei Szent Károly római katolikus templom: a plébániát 1868-ban alapították, míg előtte Boróc és Bács leányegyháza volt. A templom védszentje Borromei Szent Károly püspök és templomtanító. A templomot 1882-ben építették, méretei: hossza 23,75 m, szélessége 11,25 m, a hajó magassága 12 m, a torony 37 m magas. Hiányzik a plébánoslakás és nincs harang sem. A templom a második világháborúban nagy mértékben megrongálódott.
- Az ortodox templom: a római katolikus templom szomszédságában található, 1783-1785. között épült
Források
[szerkesztés]- Vályi András: Magyarország leírása.
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye.
Ismert emberek
[szerkesztés]- Itt született 1877. január 25-én Büchler Pál filológus, műfordító.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9