Athanagild nyugati gót király
| Athanagild | |
 | |
| Mariano Brandi: Athanagild (1823) | |
| Nyugati gót király | |
| Uralkodási ideje | |
| 554 – 567 | |
| Elődje | I. Agila |
| Utódja | I. Liuva, Leovigild |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 517 |
| Elhunyt | 567 decembere (50 évesen) Toledo[1][2] |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa | Goiswintha |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Athanagild témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Athanagild (latinul: Atanagildus), (517 – 567 decembere[3]) a nyugati gótok ariánus hitű[4] ellenkirálya 551-től,[4] királya 554-től haláláig.
Élete
[szerkesztés]551-ben fellázadt Agila ellen,[5] és segítséget kért I. Justinianus bizánci császártól,[5] aki Patricius Liberius vezetésével haderőt küldött számára.[5] A hajóhad támogatásával megverte Agilát[6] Sevilla mellett[5] s ennek meggyilkolása után foglalta el 554-ben a királyi trónt.[6] Megkísérelte a görögök kiűzését;[7] ám ezek a megerősített városokban dacoltak fegyvereivel.[7] A Földközi-tenger partjait Valenciától Gibraltárig a bizánciaknak kellett átengednie[6] (a Cádiz és a Cartegna közti területeket.[4]) Jó viszonyt hozott létre a frankokkal.[4] Az arianizmust már ekkor nagy veszedelem fenyegette; észak felől a frankok, délkelet és dél felől a görögök, akikhez az ortodox hitre tért szvébek is csatlakoztak, törtek romlására.[7] Híre szárnyalt, hogy maga a király is hitet fog változtatni.[7] Erre látszott mutatni, hogy székhelyét Toledóba tette át.[7] Azonban ez nem következett be.[7] «A gótok – mondja Tours-i Szent Gergely – azt a szörnyű szokást vették föl, hogy a nekik nem tetsző királyt fegyverrel tették el láb alól s olyat választottak, a ki kedvökben járt».[7] Athanagild e részben kivétel volt s a krónikaírók különösen kiemelik, hogy hosszú idő óta ő az első gót király, ki természetes halállal múlt ki.[7] Halálával új remény szállta meg az ariánusokat.[7]
Gyermekei
[szerkesztés]Két leánya közül Brünhilde Sigebert ausztráziai királynak, Galswintha pedig soissons-i Chilperich királynak volt neje.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Atanagildo 554-568, Liuva 568-573 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
- ↑ Athanagild König der Westgoten (551-567) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Iohannes Biclarensis krónikája 568-ra teszi halála dátumát: [568] Ez idő tájt Athanagild, a gótok királya életét bevégezte Hispániában, és helyette Liuva vitte tovább a királyságot. (Vö.: Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas Archiválva 2008. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 23. évf. 2008. 1. szám) A krónika)
- ↑ a b c d Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 116. oldal
- ↑ a b c d Iordanes: Getica – A gótok eredete és tettei (fordította: a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége Kiss Magdolna vezetésével, szerkesztette: Kiss Magdolna), 4. kiadás, L'Harmattan, Budapest, 2005, ISBN 963-9457-69-8, 171. oldal
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Athanagild, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f g h i Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XV. fejezet: A nyugati gótok országa – 2. Hispaniában
Irodalom
[szerkesztés]- Luis A. García Moreno: The Creation of Byzantium‘s Spanish Province. Causes and Propaganda. In: Byzantion 66 (1996), 101–119. oldal
- Céline Martin: La géographie du pouvoir dans l‘Espagne visigothique. Lille (u. a.) 2003 (Histoire et Civilisations 861).
- John R. Martindale (Szerk.): The Prosopography of the Later Roman Empire. 3a kötet, 2. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 140–141 oldal (Athanagildus 1); 2. kötet, 3. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 677–681 oldal (Liberius 3).
| Előző uralkodó: I. Agila |
Következő uralkodó: I. Liuva, Leovigild |
