Ugrás a tartalomhoz

Charleroi-i csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charleroi-i csata
Charleroi-i csata térképe
Charleroi-i csata térképe

KonfliktusAz Első világháború nyugati frontja
Időpont1914. augusztus 21.
HelyszínCharleroi, Belgium
EredményNémet győzelem
Szemben álló felek
Franciaország FranciaországNémet Birodalom Német Birodalom
Parancsnokok
Franciaország Charles Lanrezac
Franciaország Joseph Joffre
Német Birodalom Karl von Bülow
Német Birodalom Max von Hausen
Szemben álló erők
Franciaország 5. hadseregNémet Birodalom2. hadsereg
Német Birodalom 3. hadsereg
Veszteségek
Franciaország 30 000Német Birodalom 11 000
Térkép
Charleroi-i csata (Belgium)
Charleroi-i csata
Charleroi-i csata
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 24′ 39″, k. h. 4° 26′ 39″50.410861°N 4.444244°EKoordináták: é. sz. 50° 24′ 39″, k. h. 4° 26′ 39″50.410861°N 4.444244°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Charleroi-i csata témájú médiaállományokat.

A charleroi-i csata avagy sambre-i csata az első világháború egyik ütközete, amely 1914 augusztusában zajlott a belgiumi Charleroi-ban. A támadás része volt a határ menti csatáknak.

Ütközet

[szerkesztés]

Augusztus 20-án Charles Lanrezac 5. hadserege egy 40 km hosszúságú frontszakaszon összpontosult a Sambre mentén Charleroi központtal, hogy felszabadítsa Namur erődítményét. Balján André Sordet tábornok lovashadosztálya kapcsolta össze a Brit Expedíciós Haderővel.

Bár Lanrezac már a háború kezdete óta tudta, hogy vissza kell vonulniuk a németek belgiumi támadása elől, de felettese, Joseph Joffre főparancsnok úgy gondolta, hogy Franciaországnak követni kell az alapvető háborús stratégiai tervet, a XVII. tervet, attól függetlenül, hogy mi történik Belgiumban. Joffre el is rendelte, hogy az 5. hadsereg tartsa fel addig a németek, amíg lehet. Sőt augusztus 20-án kiadta a parancsot, hogy a hadsereg induljon meg a Sambre Namur és Charleroi közti szakaszán. Ekkor még Lanrezac sem sejtette (pedig elég reálisan ítélte meg a helyzetet), hogy két német hadsereg vár rá.

Mielőtt azonban megindult volna a francia offenzíva, a német 2. hadsereg (Karl von Bülow) is támadásba lendült a két francia hídfőállás ellen. Tüzérség hiányában azonban nem sokra jutott velük. Augusztus 22-én újra támadott: három német hadtest az egész 5. francia hadsereg ellen. Augusztus 23-án Charleroi is elesett.

Eközben a 3. német hadsereg (Max von Hausen) is átkelt a Meuse (Maas) folyón, és frontális támadást indított a francia jobbszárny ellen, ahol Louis Franchet d’Espèrey tábornok védekezett. A német csapatok megpróbálták elvágni a franciák visszavonulási útját, de Franchet d’Espèrey tábornok hadteste kitartott. Namur feladása és a 4. francia hadsereg ardenneki visszavonulása után azonban Lanrezac is elrendelte a visszavonulást, mert bekerítéstől tartott.

Következmények

[szerkesztés]

Lanrezac visszavonulása megmentette a francia hadsereget a döntő vereségtől, és jelentősen hátráltatta a Schlieffen-terv sikerességét.

Források

[szerkesztés]
  • John Keegan: Az első világháború. (2010) Budapest, Európa Kiadó ISBN 978-963-07-8896-0
  • Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest 1988;

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Charleroi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.