Cao Cao

Cao Cao
Cao Cao képmása egy 1607-ben készült nyomaton
Élete
Született	155. Hszüancseng (Bozhou), Anhuj (Anhui) tartomány
Elhunyt	220. Lojang (Luoyang), Honan (Henan)
Sírhely	Cao Cao Mausoleum
Nemzetiség	kínai
Szülei	Cao Song
Házastársa	Lady Ding Empress Dowager Bian Lady Liu Du Yin Huan wife of Zhang Ji Wang Zhaoyi Qin Furén
Gyermekei	Cao Zhang Cao Pi Cao Cse Cao Xiong Cao Ang Cao Shuo Cao Chong Cao Ju Cao Yu Cao Lin Cao Gun Cao Xuan Cao Jun Cao Ju Cao Gan Cao Zishang Cao Biao Cao Ziqin Cao Zicheng Cao Zizheng Cao Zijing Cao Jun Cao Ziji Cao Hui Cao Mao Cao Xian Empress Cao Jie Cao Hua Princess Anyang Princess Jinxiang Princess Qinghe
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet
Alkotói évei	Han-dinasztia
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Cao témájú médiaállományokat.

Cao Cao (pinjin, hangsúlyjelekkel: Cáo Cāo; 曹操) névváltozatok: C’ao C’ao, Cao Meng-tö, Cao Csi-li, Cao A-man;, 155 – 220) kínai katona, politikus, költő, mecénás.

Élete

Nagy hatalmú tábornok volt az utolsó Han császár udvarában. Fenntartotta a császár uralkodásának a látszatát, de a valóságban az ő kezében volt a hatalom Kína északi részében. Fia, Cao Pi alapította meg a Vej-dinasztiát (220-264). Ezután apjának visszamenőleg posztumusz császári nevet is adományozott: Vej Vu-ti.

Cao Cao keménykezű volt a politikai harcban, ellenfeleivel könyörtelenül leszámolt, az utókor zsarnoknak tartotta. Ugyanakkor kora legjelentősebb művészeivel és tudósaival vette körül magát. Je városában, ahol 204-ben a fővárosát berendezte, az ő védelme alatt élt a Csien-an kor hét költője, s ő maga is néhány kitűnő elégikus versben adott hangot kora szenvedéseinek, illetve baráti köre örömeinek. Két fia, Cao Cse (Cao Zhi) és a dinasztiaalapító Cao Pi is jelentős költő lett.

Egy 2009. decemberi hír szerint kínai régészek Honan (Henan) tartomány Anjang (Anyang) városa közelében felfedeztek egy nagy sírkamrát, mely több jel szerint is Cao Caoé lehet.

Források

• Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 47. o.  
• ↑ Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 580. o. (1979). ISBN 2-7003-0228-1 

Magyarul

• Cao Cse versei / Cao Cao és Cao Pi verseiből; ford. Csukás István et al., vál., prózaford., utószó, jegyz. Tőkei Ferenc; Európa, Bp., 1960

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Cao témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

• Miao Hszi
• Caj Jang
• Kuan Jü