Cannaei csata

	Cannaei csata
	A cannaei csata hadrendje a modernkori földrajzi nevekkel
Konfliktus	második pun háború
Időpont	i. e. 216. augusztus 2.
Helyszín	Cannae, Olaszország
Eredmény	Döntő karthágói győzelem
	Szemben álló felek
Karthágó	Római Köztársaság
	Parancsnokok
Hannibal	Lucius Aemilius Paullus ; Gaius Terentius Varro
	Szemben álló erők
40 000 nehéz gyalogos ; 6000 könnyű gyalogos ; 8000 lovas	86 400 - 87 000 fő ; (16 római és szövetséges légió)
	Veszteségek
6000 halott ; 10 000 sebesült	70 000 halott (Polübiosz szerint) ; 50 000 halott (Livius szerint) ; 11 000 hadifogoly
	Térkép
	Cannae Pozíció Olaszország térképén
	é. sz. 41° 18′ 07″, k. h. 16° 08′ 06″41.301944°N 16.135000°EKoordináták: é. sz. 41° 18′ 07″, k. h. 16° 08′ 06″41.301944°N 16.135000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Cannaei csata témájú médiaállományokat.

A cannaei csata, a második pun háború kiemelkedő eseménye a karthágói hadvezér Hannibál legjelentősebb győzelme volt a Római Köztársaság haderői ellen, i. e. 216. augusztus 2-án. A csatát, amelyben Hannibál a sajátjánál jóval nagyobb hadsereget semmisített meg, a hadtörténelem klasszikus taktikai példái közt tartják számon. A háborút végül mégis Róma nyerte.

Előzmények

A rómaiak, miután újraszervezték magukat a trebiai és a Trasimenus-tavi csatákban i. e. 218-ban, illetve 217-ben Hannibáltól elszenvedett vereségek után, úgy határoztak, hogy Cannaenál (valamikori település a mai Délkelet-Olaszország Apulia tartományában) állják Hannibál útját. A legidősebb Lucius Aemilius Paullus és Gaius Terentius Varro consuloknak mintegy 87 000 fős, rómaiakból és szövetségesekből álló seregük volt, amely mintegy 54 000 főt számláló ellenséggel szemben foglalt el állásokat az Aufidus (a mai Ofanto) folyónál.

Stratégia

Hannibál harcérték szempontjából nem a rómaiak tükörképeként állította fel seregét. Mivel Itáliába megérkezve eredeti afrikai és ibériai harcosaiból már csak kevesen éltek, ezért a hadseregét a Róma ellen fellázadt, illetve a római seregből átállt gallokkal töltötte fel. Ezek gyakran a rómaiaktól zsákmányolt felszerelést használták és mivel szokatlan volt nekik a pun harcmodor, ezért Hannibál római harcmodor szerint képezte őket tovább.

A rómaiak a szokásosnál is mélyebb hadrendben középre állították a seregük fő erejét képviselő nehézgyalogságot, a széleken a lovassággal (hogy középen áttörhessenek), Hannibál a legkevésbé megbízható seregtestét, a gyalogságot helyezte középre, a szárnyakon a kipróbált pun lovasokkal. A csatában mégis olyan kettős lépcsőformációban támadott a pun sereg, amelyben a közép volt legelöl.

A csata

A csata során a közép visszavonult a számbeli fölényben is lévő rómaiak előtt, ezzel azonban a légiók saját maguk nyomultak be a bekerítésbe, hiszen a szárnyakon álló pun lovasság átkarolta őket. A bekerített római tömeget a punok felmorzsolták. Hatvan-hetvenezer rómait öltek meg vagy fogtak el, elesett Paulus consul és nyolcvan római szenátor is. Az elesettek számát Polübiosz és Titus Livius mintegy 50 ezerre tette és az egy nap alatt életüket vesztett katonák száma alapján a cannaei csata a történelem egyik legvéresebb ütközete volt.

A csata következményei

A csatát követően a rómaiak hosszú ideig nem kezdeményeztek nyílt ütközetet. Mivel Hannibál nem ostromolta meg Rómát, nem arathatott teljes győzelmet. A rómaiak így kaptak időt seregeik újraszervezésere, amellyel később győzelmet arattak. A háború ezután még 14 évig eldöntetlen maradt.

Jegyzetek

Források

Polübiosz történeti könyvei. Ford.: Forisek Péter, Patay-Horváth András. Attraktor Kiadó. Fontes Historiae Antiquae sorozat. Gödöllő-Máriabesnyő. 2002. ISBN 963-202-616-0; 9632026179; 9632026187
Livius: Róma története a város alapításától. ford. Kiss Ferencné és Muraközy Gyula. Budapest, 1982, Európa. ISBN 963-07-2326-3
Római történetírók. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Budapest, 1986, Európa. ISBN 963-07-3750-7
Tarján M. Tamás: Kr. e. 216. augusztus 2. | A cannaei csata Rubicon
Otto Hans Dieter: A cannae-i félhold

További információk

Ferenczy Endre – Maróthi Egon – Hahn István: Római történelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007. ISBN 963-19-4456-5
Borhy László (szerk.): Római történelem. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, 1998. ISBN 963-379-162-6
↑ Osiris – Római tört: Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest: Osiris. 2007. = Osiris tankönyvek, ISBN 978 963 389 908 3
Kertész István: Ókori hősök, ókori csaták. Tankönyvkiadó. Budapest, 1985.ISBN 963-18-0373-2
↑ Kertész: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Helikon. 1987. ISBN 963 09 2223 1

Ókorportál
Az ókori Róma portálja

Ez az ókori témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!