Ópáva
Ópáva (Опово / Opovo) | |
Ópávai utcarészlet | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Dél-bánsági |
Község | Ópáva |
Rang | városi jellegű település |
Irányítószám | 26204 |
Körzethívószám | +381 13 |
Rendszám | PA |
Népesség | |
Teljes népesség | 4527 fő (2011)[1] +/- |
Népsűrűség | 97 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 67 m |
Terület | 48,6 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 03′ 05″, k. h. 20° 25′ 29″45.051389°N 20.424722°EKoordináták: é. sz. 45° 03′ 05″, k. h. 20° 25′ 29″45.051389°N 20.424722°E | |
Ópáva weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ópáva témájú médiaállományokat. |
Ópáva (szerbül Опово / Opovo, németül Königsdorf) település és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.
Fekvése
[szerkesztés]Pancsovától északnyugatra, a Temes mellett fekvő település.
A község települései
[szerkesztés]Ópáván kívül a községhez még három település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):
- Baranda (Баранда / Baranda)
- Szekerény (Сефкерин / Sefkerin)
- Torontálsziget (Сакуле / Sakule)
Története
[szerkesztés]Ópáva (avagy Oppova) 1332-ben már létezett, a török időkben azonban elpusztult, 1766-ban alapították újra.
Az 1717. évi összeíráskor a pancsovai kerülethez tartozó helységek között szerepelt három lakott házzal, és a Mercy-féle térképen is a részben lakott helyek között tüntették fel.
1769-ben két településből állt: Zsélyciből és Kaljugából. Klagujában a németek és magyarok telepedtek le.
1767-től a német-bánsági katonai határőrvidékhez tartozott és a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett.
1788-ban a török hadjárat alatt, Ali bég visszaszorította báró Lilien tábornokot, aki október 17-én Oppováig vonult vissza. Még ez évben, október 25-én II. József császár útban Zimony felé a községen utazott keresztül. Ez idő körül épült az Eugén-töltés, melyet hadi szempontból ismét kiépítettek.
1789-ben németek, majd 1810-ben horvátok telepedtek itt le.
Az 1848-as custozzai csatában Mojsza Milos oppovai születésű szakaszvezető az ellenség zászlóvivőjét lelőtte, a zászlót és revolverét elvette, ezek a tárgyak a hős 1885-ben bekövetkezett halála után a bécsi hadimúzeumba kerültek.
1863-ban nagy kolerajárvány pusztított a községben. Tizenegy évvel később az 1874-1875-ös, majd az 1888, 1895. és 1897-es években az árvizektől szenvedett sokat a település.
1910-ben 4288 lakosából 109 magyar, 406 német, 3409 szerb volt. Ebből 1195 római katolikus, 85 református, 2967 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Antalfalvai járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
4396 | 4415 | 4254 | 4482 | 4769 | 4777 | 4693[2] | 4527[1] |
Etnikai összetétel 2002-ben[szerkesztés]
|
Etnikai összetétel 2011-ben[szerkesztés]
|
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma - 1766-ban épült fából; Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. A templom 1814-ben leégett, s 1826-ban építették fel újra.
- Görögkeleti temploma - 1770-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu (szerk.): Torontál vármegye Torontál vármegye községei c. fejezet
- Magyar katolikus lexikon
- A 2011/es népszámlálás adatai: http://pod2.stat.gov.rs/ObjavljenePublikacije/Popis2011/Nacionalna%20pripadnost-Ethnicity.pdf