Ugrás a tartalomhoz

É. Kiss Katalin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
É. Kiss Katalin
Született1949. május 31. (75 éves)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
HázastársaZétényi Tamás
Gyermekeihárom gyermek:
András, Tamás, Zsófia
SzüleiÉ. Kiss Sándor
Égerházi Juliánna
Foglalkozása
  • nyelvész
  • egyetemi oktató
IskoláiKossuth Lajos Tudományegyetem (1967–1972)
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

É. Kiss Katalin (Debrecen, 1949. május 31. –) Széchenyi- és Bolyai-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A generatív nyelvelméletek és a magyar nyelvészet neves kutatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Angol–Amerikai Intézet egykori oktatója.

Életpályája

[szerkesztés]

1967-ben érettségizett, majd felvették a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–angol szakára, ahol 1972-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 1973-ban védte meg egyetemi (bölcsész)doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén kapott tanársegédi állást. 1978-tól adjunktus. 1979-ben átment az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karra, ahol szintén adjunktusi rangban kezdett el dolgozni. 1982-ben megkapta egyetemi docensi kinevezését, majd 1986-ban távozott az egyetemről, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézet Elméleti és Kísérletes Nyelvészeti Osztályánál kapott tudományos főmunkatársi megbízást. Öt évvel később tudományos tanácsadói feladatkörrel bízták meg az MTA Nyelvtudományi Intézetében és az ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoportjánál. 2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Angol Intézete alatt működő elméleti nyelvészet tanszékére kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. Ugyanettől az egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetője lett. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2001-ben Charles Simonyi-ösztöndíjas volt. Számos külföldi felsőoktatási intézményben tanított, kutatott: 1975–1976-ban a Montreali Egyetem kutatója volt, illetve 1985–1986-ban Sloan-ösztöndíjjal a Massachusetts Institute of Technology-n dolgozott. Melon-ösztöndíjasként vett részt a Stanford Egyetem elméleti nyelvészeti munkájában 1992 és 1993 között. 1988-ban a Stuttgarti Egyetem, 2006-ban a Potsdami Egyetem vendégtanára volt.

1979-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának lett tagja. Később a Doktori Tanács nyelvtudományi, orientalisztikai és klasszika-filológiai szakbizottságában és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsában is részt vett. 2005-ben az Európai Akadémia tagjává, 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. 2003-ban Péntek Jánossal közösen a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület kezdeményezője és alapítója volt. Több tudományos szakfolyóirat munkájába is bekapcsolódott: 1985 és 1990 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának tagja volt. Ezenkívül 1992-ben a The Linguist Review, 1998-ban az Acta Linguistica Hungarica, valamint 2008-ban a Natural Language and Linguistic Theory szerkesztőbizottságába került be. 2001-ben a Theoretical Linguistics, 2009-ben az Acta Linguistica Hungarica társszerkesztője lett.

Kutatási területei a generatív nyelvelméletek, valamint a magyar és az általános nyelvészet. Több mint százhatvanöt tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Nyelvészeti munkásságát 2017-ben a Bolyai János alkotói díjjal ismerték el, ezzel ő az első nő, aki ilyen magas elismerést kaphatott.[1]

Családja

[szerkesztés]

Édesapja É. Kiss Sándor nyelvész. Férje Zétényi Tamás, házasságukból két fiúgyermek: András és Tamás, valamint egy leánygyermeke, Zsófia született.[2]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • Shakespeare szonettjei Magyarországon (1975)
  • A magyar mondatszerkezet generatív leírása (1983)
  • Configurationality in Hungarian (1987)
  • The syntactic structure of Hungarian; szerk. Kiefer Ferenc, É. Kiss Katalin; Academic Press, San Diego, 1994 (Syntax and semantics)
  • Discourse Configurational Languages (1995)
  • Új magyar nyelvtan (társszerző, 1998)
  • Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai; szerk. Bakró-Nagy Marianne, Bánréti Zoltán, É. Kiss Katalin; Osiris, Bp., 2001
  • The Syntax of Hungarian (2002)
  • Anyanyelvünk állapotáról (2004)
  • Verb clusters. A study of Hungarian, German and Dutch; szerk. É. Kiss Katalin, Henk van Riemsdijk; Benjamins, Amsterdam–Philadelphia, 2004 (Linguistik aktuell)
  • Event Structure and the Left Periphery (2006)
  • Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (2009)
  • Nyelvelmélet és kontaktológia; szerk. É. Kiss Katalin, Hegedűs Attila; PPKE BTK, Piliscsaba, 2010
  • Nyelvelmélet és diakrónia; szerk. É. Kiss Katalin, Hegedűs Attila; Szent István Társulat–PPKE BTK, Bp.–Piliscsaba, 2011
  • Nyelvelmélet és dialektológia 2.; szerk. É. Kiss Katalin, Hegedűs Attila; PPKE BTK, Piliscsaba, 2012
  • Kis magyar nyelvtörténet. Egyetemi jegyzet; É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila; PPKE BTK, Piliscsaba, 2013
  • Nyelvelmélet és kontaktológia 2.; szerk. Agyagási Klára, Hegedűs Attila, É. Kiss Katalin; PPKE BTK, Piliscsaba, 2013
  • The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax; szerk. É. Kiss Katalin; Oxford University Press, Oxford, 2014 (Oxford studies in diachronic and historical linguistics)
  • Magyar generatív történeti mondattan; szerk. É. Kiss Katalin; Akadémiai, Bp., 2014
  • Milyen volt az ősmagyar mondatszerkezet?; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Nyelvelmélet és diakrónia 2.; szerk. É. Kiss Katalin, Hegedűs Attila; PPKE BTK, Piliscsaba, 2014
  • Nyelvelmélet és dialektológia 3.; szerk. É. Kiss Katalin, Hegedűs Attila, Pintér Lilla; Szent István Társulat, Bp.–Piliscsaba, 2015

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ InfoRádió: É.Kiss Katalin nyelvész kapta az idei Bolyai-díjat. InfoRádió, 2017. április 23. [2017. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
  2. ↑ Lásd Hermann Péter (főszerk.): Ki kicsoda 2000 2, Greger-Biográf Kiadó, Budapest, 433, 1999.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=É._Kiss_Katalin&oldid=27452141”