Ugrás a tartalomhoz

Bizmutin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bizmutin
IUPAC-név bizmután
Más nevek bizmut-trihidrid
hidrogén-bizmutid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 18288-22-7
PubChem 9242
ChemSpider 8886
SMILES
[BiH3]
InChI
1/Bi.3H/rBiH3/h1H3
InChIKey BPBOBPIKWGUSQG-UHFFFAOYSA-N
UNII OCH2V0Z37N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BiH3
Moláris tömeg 212,00 g/mol
Megjelenés színtelen gáz
Sűrűség 0,008665 g/mL (20 °C)
Forráspont 16,8 °C
Kristályszerkezet
Molekulaforma trigonális piramis
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bizmutin (IUPAC-név: bizmután) szervetlen vegyület, képlete BiH3. Az ammónia legnehezebb analógjaként (a legnehezebb pniktogén-hidridként) instabil, bizmuttá és hidrogénné bomlik 0 °C alatt is. Molekulája piramidális, a H–Bi–H szög 90,48°.[1]

A bizmutin jelenthet bizmut(III)-organikus anyagokat (BiR3, ahol R szerves szubsztituens) is. Például a Bi(CH3)3 a trimetilbizmutin.

Előállítása, tulajdonságai

[szerkesztés]

A bizmutin metilbizmutin (BiH2Me) átrendeződéses reakciójából állítható elő:[2]

A szükséges BiH2Me, mely szintén instabil, metilbizmut-diklorid lítium-alumínium-hidrides redukciójából állítható elő.[1]

A SbH3-hez hasonlóan a BiH3 instabil, és elemeire bomlik a következő egyenletnek megfelelően:

Hof(g) = −278 kJ/mol)

Az arzénészlelésre használt módszer, a Marsh-teszt használható BiH3 észlelésére. Ez az arzén, az antimon és a bizmut hidrogénvegyületeinek hőbomlásán alapul. Ezek megkülönböztethetők eltérő oldódási jellemzőikkel is: az arzént oldja a NaOCl, az antimont oldja az ammónium-poliszulfid, a bizmut azonban egyikben sem oldódik.[2]

Használata, biztonsági jellemzői

[szerkesztés]

A BiH3 instabilitása megnehezíti a jelentős egészségi hatásokat, mivel gyorsan bomlik 0 °C alatt is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b (2002) „Bismuthine BiH3: Fact or Fiction? High-Resolution Infrared, Millimeter-Wave, and Ab Initio Studies”. Angew. Chem. Int. Ed. 41 (14), 2550–2552. o. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<2550::AID-ANIE2550>3.0.CO;2-B 10.1002/1521-3773(20020715)41:14<2550::AID-ANIE2550>3.0.CO;2-B. PMID 12203530. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.) 
  2. a b Holleman, A. F.; Wiberg, E. "Inorganic Chemistry" Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bismuthine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.