hír
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈhiːr]
Főnév
hír (többes szám hírek)
- Valakiről, valamiről kapott hallott vagy olvasott, rendszerint első értesülés (ami nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen). (lásd még: álhír, álhírek)
- bizonytalan hír
- kósza hír
- légből kapott, megbízható hír
- szárnyaló hír
- szófia hír
- jó, rossz hír
- friss, új, legújabb hír
- győzelmi, szenzációs hír
- a hír hallatára, hatása alatt
- a békekötés hírére
- hír szerint
- úgy mondják, azt mondják
- kiszivárgott hírek szerint
- híre fut vminek
- híre jár, hogy
- híre megy vminek
- híre szalad vminek
- szárnyal a hír
- szétszalad vminek a híre
- (enyhén gúnyos) nagyobb híre volna annak
- többen vagy többet beszélnének róla, ha igaz volna
- valamely hírt terjeszt
- Vkiről, vmiről élőszóval vagy írásban küldött vagy vitt értesítés; üzenet.
- Szóbeszéd, mendemonda.
- A közzététel céljával írott, nyomtatott vagy rádióban, televízióban bemondott rövidebb tudósítás, közlemény. (ami nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen; lásd még: álhír, álhírek)
- vkinek, vminek ismert volta, nyoma
- tudomás vkiről, vmiről.
- Híre sincs, nyoma sincs
- hírből sem ismeri, hírét se hallotta
- egyáltalán nem ismeri.
- Személyről, tárgyról széles körben elterjedt vélemény.
Fordítások
Tartalom
hírnév
Származékok
- híres, híresedik, híres-neves, híresség, híresztel, híresztelés, hírhedt, hírlik, hírnök, hírű
- (összetételek): álhír, balhír, békehír, gólyahír, gyászhír, híradás, hírbemondás, híradástechnika, híradó, híradós, híranyag, híre-hamva, híre-pora, hírérték, hírfej, hírforrás, hírhálózat, hírharang, hírhordás, hírhordó, hírközlés, hírközlő, hírközpont, hírközvetítés, hírlap, hírlevél, hírmagyarázat, hírmagyarázó, hírmondó, hírnév, hírneves, hírösszefoglalás, hírszerzés, hírszerző, hírszolgálat, hírszolgáltatás, hírügynökség, hírverés, hírvétel, hírvivő, hírzárlat, napihír, örömhír, rémhír, sporthír, újsághír, vészhír