ellen

See also: Ellen, and ellen-

English

Alternative forms

• elne

Etymology

From Middle English elne, ellen, from Old English ellen (“zeal, strength, power, vigor, valor, courage, fortitude, strife, contention”), from Proto-West Germanic *alljan, from Proto-Germanic *aljaną (“zeal, power, courage”). Cognate with Middle High German ellen (“strength, manhood”), Middle Low German ellen (“strength, power, courage, vigor, bravery”), Icelandic elja (“endurance, energy”).

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈɛl.ən/
• Rhymes: -ɛlən

Noun

ellen (uncountable)

1. (obsolete) Zeal.
2. (obsolete) Strength; courage.
3. (theology) Strength vouchsafed; comfort; grace.

Danish

Noun

ellen c

1. definite singular of el

Dutch

Pronunciation

• Audio:

  (file)

Noun

ellen

1. plural of el

Finnish

Etymology

Univerbation of ellä (“if”) (dialectal) +‎ en

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈelːen/, [ˈe̞lːe̞n]
• Rhymes: -elːen
• Syllabification^(key): el‧len

Conjunction

ellen

1. if I not, unless I

   Ellen syö, jään nälkäiseksi.

   If I don't eat, I will stay hungry.

Synonyms

• jollen

See also

• ellet
• ellei
• ellemme
• ellette
• elleivät

Hungarian

e Pronominal adverbs from postpositions (cf. case suffixes)
meaning	post- pos.	him/her (it)*	that one, this one	what?	it	which	c.
					(for a whole clause)
to below	alá	alá(ja)	az/ez alá	mi alá	n/a	–
below; during	alatt	alatta	az/ez alatt	mi alatt	az-/ezalatt	mialatt	c
from below	alól	alóla	az/ez alól	mi alól	az-/ezalól	–	c
by (fig.)	által	általa	az/ez által	mi által	az-/ezáltal	miáltal
to in front of	elé	elé(je)	az/ez elé	mi elé	n/a	–	c
against	ellen	ellene	az/ez ellen	mi ellen	az-/ezellen	–	c
from in front	elől	előle	az/ez elől	mi elől	n/a	–	c
in front; before	előtt	előtte	az/ez előtt	mi előtt	az-/ezelőtt	mielőtt	c
towards	felé	felé(je)	a/e felé	mi felé	afelé/efelé	–	c
above	felett fölött	felette fölötte	a/e felett a/e fölött	mi felett mi fölött	a-/efelett a-/efölött	–	c
from the dir.	felől	felőle	a/e felől	mi felől	a-/efelől	–	c
to above	fölé	fölé(je)	a/e fölé	mi fölé	afölé/efölé	–
from above	(fölül)	(fölüle)	(a/e fölül)	(mi fölül)	(n/a)	–
instead of	helyett	helyette	a/e helyett	mi helyett	a-/ehelyett	–
towards (fig.)	iránt	iránta	az/ez iránt	mi iránt	az-/eziránt	–	c
to around	köré	köré(je)	a/e köré	mi köré	a-/eköré	–
around	körül	körülötte	a/e körül	mi körül	a-/ekörül	–	c
during, while	közben	–	a/e közben	mi közben	a-/eközben	miközben
to betw./a.	közé	közé(je)	a/e közé	mi közé	n/a	–
between / among	között közt	közötte közte	a/e között a/e közt	mi között mi közt	a-/eközött a-/eközt	–
from betw./a.	közül	(közüle)	a/e közül	mi közül	n/a	–
to the vicinity	mellé	mellé(je)	a/e mellé	mi mellé	a-/emellé	–
next to	mellett	mellette	a/e mellett	mi mellett	a-/emellett	–	c
from the vic.	mellől	mellőle	a/e mellől	mi mellől	n/a	–
because of	miatt	miatta	a/e miatt	mi miatt	a-/emiatt	–	c
to behind	mögé	mögé(je)	a/e mögé	mi mögé	a-/emögé	–
behind	mögött	mögötte	a/e mögött	mi mögött	a-/emögött	–
from behind	mögül	mögüle	a/e mögül	mi mögül	a-/emögül	–
without	nélkül	nélküle	a/e nélkül	mi nélkül	a-/enélkül	–
since (time)	óta	–	az/ez óta	(mióta)	az-/ezóta	mióta
according to	szerint	szerinte	a/e szerint	mi szerint	a-/eszerint	miszerint
after	után	utána	az/ez után	mi után	az-/ezután	miután	c
in order to	végett	–	a/e végett	mi végett	a-/evégett	–
átc ellenére keresztülc mentén múlva részére számára szembenc túlc All »
*: This group of adverbs is often understood for humans when in an emphatic position; in an unstressed position, they may also imply objects, always depending on context. Adverbs ending in -á/-é (marked above in yellow) may coincide with postpositions.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlːɛn]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: el‧len
• Rhymes: -ɛn

Etymology 1

Lexicalization of el-, ele- (stem variants of elő-) + -n (locative suffix). Since the language reform, it is also used as a verbal prefix (see ellen-). As the first part of compound words it is mostly patterned after Latin contra (“against”) and German gegen (“against”).

Postposition

ellen

1. against

Usage notes

This term may also be part of the split form of a verb prefixed with ellen-, occurring when the main verb does not follow the prefix directly. It can be interpreted only with the related verb form, irrespective of its position in the sentence, e.g. meg tudták volna nézni (“they could have seen it”, from megnéz). For verbs with this prefix, see ellen-; for an overview, Appendix:Hungarian verbal prefixes.

Derived terms

• ellenben
• ellene
• -ellenes
• ellenez → ellenző
• ellenébe
• ellenében
• ellenére
• elleni
• ellenkezik → ellenkező → ellenkezőleg
• ellenség → ellenséges → -kedik → -kedés
• ellent → ellentmond

 

Compound words

• ellenajánlat
• ellenakció
• ellenanya
• ellenanyag
• ellenállás
• ellenbizonyítás, ellenbizonyíték
• ellencsel
• ellendarab
• ellenérték
• ellenérv
• ellenérzés
• ellenfél
• ellenfény
• ellenforradalmár, ellenforradalom
• ellengőz
• ellenhad
• ellenhatás
• ellenindítvány
• ellenintézkedés
• ellenirat
• ellenirány
• ellenjavallat, ellenjavaslat
• ellenjelölt
• ellenkirály
• ellenkormány
• ellenlábas
• ellenlépés
• ellenméreg
• ellennyugta
• ellenőr
• ellenpápa
• ellenpár
• ellenpárt
• ellenpont
• ellenpróba
• ellenreformáció
• ellensúly
• ellenszavazat
• ellenszámla
• ellenszenv, ellenszenves
• ellenszer
• ellenszél
• ellenszolgáltatás
• ellentábor
• ellentámadás
• ellentengernagy
• ellentét, ellentétel
• ellentüntetés
• ellenvád
• ellenversszak
• ellenvetés
• ellenvélemény
• ellenvonat

Etymology 2

Back-formation from ellenség.

Noun

ellen (plural ellenek)

1. (archaic or literary) enemy, opponent

   Synonyms: ellenség, ellenfél

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ellen	ellenek
accusative	ellent	elleneket
dative	ellennek	elleneknek
instrumental	ellennel	ellenekkel
causal-final	ellenért	ellenekért
translative	ellenné	ellenekké
terminative	ellenig	ellenekig
essive-formal	ellenként	ellenekként
essive-modal	—	—
inessive	ellenben	ellenekben
superessive	ellenen	elleneken
adessive	ellennél	elleneknél
illative	ellenbe	ellenekbe
sublative	ellenre	ellenekre
allative	ellenhez	ellenekhez
elative	ellenből	ellenekből
delative	ellenről	ellenekről
ablative	ellentől	ellenektől
non-attributive possessive - singular	ellené	elleneké
non-attributive possessive - plural	ellenéi	ellenekéi

Possessive forms of ellen
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ellenem	elleneim
2nd person sing.	ellened	elleneid
3rd person sing.	ellene	ellenei
1st person plural	ellenünk	elleneink
2nd person plural	ellenetek	elleneitek
3rd person plural	ellenük	elleneik

See also

• Appendix:Hungarian postpositions

Further reading

• (against): ellen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ([archaic] enemy): ellen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ellen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

Luxembourgish

Etymology

From Old High German elilenti. Compare German elend.

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈælen/, [ˈælən]

Adjective

ellen (masculine ellenen, neuter ellent, comparative méi ellen, superlative am ellensten)

1. ugly

Declension

declension of ellen

number and gender		singular			plural
		masculine	feminine	neuter	all genders
predicative		hien ass ellen	si ass ellen	et ass ellen	si si(nn) ellen
nominative / accusative	attributive and/or after determiner	ellenen	ellen	ellent	ellen
	independent without determiner			ellenes	ellener
dative	after any declined word	ellenen	ellener	ellenen	ellenen
	as first declined word	ellenem		ellenem

Middle English

Etymology 1

From Old English eln.

Noun

ellen

1. Alternative form of elne (“ell”)

Etymology 2

From Old English ellen.

Noun

ellen

1. Alternative form of elne (“power”)

Northern Sami

Pronunciation

• (Kautokeino) IPA^(key): /ˈeːllen/

Verb

ēllen

1. first-person singular past indicative of eallit

Old English

Etymology 1

From Proto-West Germanic *alljan. Cognate with Old Saxon ellan, Old High German ellan, Gothic 𐌰𐌻𐌾𐌰𐌽 (aljan), Old Norse eljan (Icelandic elja).

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈel.len/, [ˈeɫ.ɫen]

Noun

ellen n or m

2. strength, courage, bravery

Declension

when neuter (as always in poetry):

Declension of ellen (strong a-stem)

Case	Singular	Plural
nominative	ellen	ellen
accusative	ellen	ellen
genitive	elnes	elna
dative	elne	elnum

when masculine:

Declension of ellen (strong a-stem)

Case	Singular	Plural
nominative	ellen	elnas
accusative	ellen	elnas
genitive	elnes	elna
dative	elne	elnum

Derived terms

• elnian

Descendants

• Middle English: elne, ellen
  • English: elne, ellen

Etymology 2

Alternative forms

• ellern, elren, ellæn, ellærn

Adjective

ellen

1. (relational) elder tree, elder wood

Declension

Declension of ellen — Strong

Singular	Masculine	Feminine	Neuter
Nominative	ellen	elnu, elno	ellen
Accusative	ellenne	elne	ellen
Genitive	elnes	ellenre	elnes
Dative	elnum	ellenre	elnum
Instrumental	elne	ellenre	elne
Plural	Masculine	Feminine	Neuter
Nominative	elne	elna, elne	elnu, elno
Accusative	elne	elna, elne	elnu, elno
Genitive	ellenra	ellenra	ellenra
Dative	elnum	elnum	elnum
Instrumental	elnum	elnum	elnum

Declension of ellen — Weak

Singular	Masculine	Feminine	Neuter
Nominative	elna	elne	elne
Accusative	elnan	elnan	elne
Genitive	elnan	elnan	elnan
Dative	elnan	elnan	elnan
Instrumental	elnan	elnan	elnan
Plural	Masculine	Feminine	Neuter
Nominative	elnan	elnan	elnan
Accusative	elnan	elnan	elnan
Genitive	ellenra, elnena	ellenra, elnena	ellenra, elnena
Dative	elnum	elnum	elnum
Instrumental	elnum	elnum	elnum

Noun

ellen n (nominative plural ellen)

2. elder tree

Declension

Declension of ellen (strong a-stem)

Case	Singular	Plural
nominative	ellen	ellen
accusative	ellen	ellen
genitive	elnes	elna
dative	elne	elnum

Descendants

• Middle English: ellern, eller, eldre, eldrn, elder, ellen (Early Middle English)
  • Yola: ellena