dinamikus

Hungarian

Borrowed from German dynamisch, from Ancient Greek δυναμικός (dunamikós, “powerful”), from δύναμις (dúnamis, “power”).^[1] With Latinate -ikus ending.

dinamikus (comparative dinamikusabb, superlative legdinamikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	dinamikus	dinamikusak
accusative	dinamikusat	dinamikusakat
dative	dinamikusnak	dinamikusaknak
instrumental	dinamikussal	dinamikusakkal
causal-final	dinamikusért	dinamikusakért
translative	dinamikussá	dinamikusakká
terminative	dinamikusig	dinamikusakig
essive-formal	dinamikusként	dinamikusakként
essive-modal	—	—
inessive	dinamikusban	dinamikusakban
superessive	dinamikuson	dinamikusakon
adessive	dinamikusnál	dinamikusaknál
illative	dinamikusba	dinamikusakba
sublative	dinamikusra	dinamikusakra
allative	dinamikushoz	dinamikusakhoz
elative	dinamikusból	dinamikusakból
delative	dinamikusról	dinamikusakról
ablative	dinamikustól	dinamikusaktól
non-attributive possessive - singular	dinamikusé	dinamikusaké
non-attributive possessive - plural	dinamikuséi	dinamikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

dinamikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
dinamikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).