cúg

See also: cug, and çuğ

Hungarian

Etymology

From German Zug (“draught”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡suːɡ]
• Rhymes: -uːɡ

Noun

cúg (plural cúgok)

1. (colloquial) draught (a current of air)

   Synonym: huzat

   • 1912, Zsigmond Móricz, chapter 1, in Kerek Ferkó‎^[1]:

     A falakról lógó tapétafoszlányok szinte nevetve lobogtak meg a cúgban. A plafon tajtékbarna volt a régi füsttől, s körül embermagasságban fényes barna réteg borította a falakat, mert itt falhoz szokás támaszkodni, kivált egy-egy heves kártyakompánia körül, mikor az adóellenőr két-három korona veszteséggel áll fel!

     (please add an English translation of this quotation)

2. (dated, shoemaking) a flexible insert in both sides of a boot that doesn't have shoelaces

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	cúg	cúgok
accusative	cúgot	cúgokat
dative	cúgnak	cúgoknak
instrumental	cúggal	cúgokkal
causal-final	cúgért	cúgokért
translative	cúggá	cúgokká
terminative	cúgig	cúgokig
essive-formal	cúgként	cúgokként
essive-modal	—	—
inessive	cúgban	cúgokban
superessive	cúgon	cúgokon
adessive	cúgnál	cúgoknál
illative	cúgba	cúgokba
sublative	cúgra	cúgokra
allative	cúghoz	cúgokhoz
elative	cúgból	cúgokból
delative	cúgról	cúgokról
ablative	cúgtól	cúgoktól
non-attributive possessive - singular	cúgé	cúgoké
non-attributive possessive - plural	cúgéi	cúgokéi

Possessive forms of cúg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cúgom	cúgjaim
2nd person sing.	cúgod	cúgjaid
3rd person sing.	cúgja	cúgjai
1st person plural	cúgunk	cúgjaink
2nd person plural	cúgotok	cúgjaitok
3rd person plural	cúgjuk	cúgjaik

Derived terms

• cúgos

Further reading

• cúg in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
• cúg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN