veszekedés

Hungarian

Etymology

veszekedik +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛsɛkɛdeːʃ]
• Hyphenation: ve‧sze‧ke‧dés

Noun

veszekedés (plural veszekedések)

1. quarrel (verbal dispute or heated argument)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	veszekedés	veszekedések
accusative	veszekedést	veszekedéseket
dative	veszekedésnek	veszekedéseknek
instrumental	veszekedéssel	veszekedésekkel
causal-final	veszekedésért	veszekedésekért
translative	veszekedéssé	veszekedésekké
terminative	veszekedésig	veszekedésekig
essive-formal	veszekedésként	veszekedésekként
essive-modal	—	—
inessive	veszekedésben	veszekedésekben
superessive	veszekedésen	veszekedéseken
adessive	veszekedésnél	veszekedéseknél
illative	veszekedésbe	veszekedésekbe
sublative	veszekedésre	veszekedésekre
allative	veszekedéshez	veszekedésekhez
elative	veszekedésből	veszekedésekből
delative	veszekedésről	veszekedésekről
ablative	veszekedéstől	veszekedésektől
non-attributive possessive - singular	veszekedésé	veszekedéseké
non-attributive possessive - plural	veszekedéséi	veszekedésekéi

Possessive forms of veszekedés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	veszekedésem	veszekedéseim
2nd person sing.	veszekedésed	veszekedéseid
3rd person sing.	veszekedése	veszekedései
1st person plural	veszekedésünk	veszekedéseink
2nd person plural	veszekedésetek	veszekedéseitek
3rd person plural	veszekedésük	veszekedéseik

Further reading

• veszekedés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN