Ugrás a tartalomhoz

Szemerédi Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemerédi Endre
Életrajzi adatok
Született1940augusztus 21. (84 éves)
Budapest
Ismeretes mintmagyar matematikus, egyetemi tanár
Nemzetiségmagyar
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
SzakterületDiszkrét matematika
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj
Abel-díj

Hatással voltak ráTurán Pál, Erdős Pál és Hajnal András
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemerédi Endre témájú médiaállományokat.
Szemerédi Endre

Szemerédi Endre (Budapest, 1940. augusztus 21. –) a Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Abel- és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nemzetközi tudományos ismertségre tett szert kombinatorikai, számelméleti és algoritmuselméleti kutatásaival, eredményeivel. Legjelentősebb eredményét 1975-ben érte el, amikor Erdős Pál és Turán Pál egyik sejtését bizonyította, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. 1990-től a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékének egyetemi tanára. A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet professor emeritusa.

Életpályája

[szerkesztés]

Gimnáziumi tanulmányait a mai sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban végezte. 1960-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika–fizika szakán. Itt szerzett középiskolai tanári diplomát 1965-ben. Az egyetemen Erdős Pál és Hajnal András voltak legfontosabb tanárai. A diploma megszerzése után az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet (2019-től Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) tudományos munkatársaként kapott állást. Emellett 1967 és 1970 között levelező aspiráns volt Moszkvában Iszrail Mojszejevics Gelfandnál. (Ez egy tévedés eredménye volt; Szemerédi valójában Alexander Oszipovics Gelfond tanítványa szeretett volna lenni.)[1] Hazatérése után tudományos főmunkatársként, később tudományos tanácsadóként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Az 1980-as évektől különböző amerikai egyetemeken volt vendégkutató, vendégprofesszor: Columbia Egyetem, Rutgers Egyetem. 1990-ben utóbbi intézmény számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást.

1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává. 2010-ben a National Academy of Sciences (Amerikai Nemzeti Akadémia) hazai tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a Bolyai János Matematikai Társulat tagja, valamint az Acta Mathematica, a Studia Mathematicarum, a Combinatorica, illetve a Discrete Mathematics szerkesztőbizottságába is bekerült.

Munkássága

[szerkesztés]
  • Nevezetes, nagy port felvert eredménye Erdős és Turán sejtésének bizonyítása: minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. Ehhez fogalmazta meg és igazolta a regularitási lemmát, ami fontos eszközzé vált a nagy gráfok kutatásában.
  • Erdős sejtését igazolva bebizonyította, hogy egy n-tagú számtani sorozatban legfeljebb négyzetszám lehet.
  • A. D. Korsunov és Pósa Lajos eredményét megjavítva, Komlós Jánossal igazolja, hogy ha egy G véletlen gráf n szögponttal és
éllel, ahol c rögzített valós szám, akkor annak valószínűsége, hogy G tartalmaz Hamilton-kört, tart a következő értékhez:
  • Ajtai Miklóssal és Komlós Jánossal bebizonyította, hogy van olyan Sidon-sorozat, amelynek n-ig legalább eleme van alkalmas c>0-val.
  • Ajtai Miklóssal és Komlós Jánossal igazolta a Ramsey-számokra vonatkozó becslést.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • On Sets of Integers Containing no Four Elements in Arithmetic Progression (1969)
  • Proof of a Conjecture of P. Erdos, Combinatorial Theory and its Applications, II (Hajnal Andrással, 1969)
  • Hamilton Cycles in Random Graphs, Infinite and Finite Sets (Komlós Jánossal, 1973)
  • On Sets of Integers Containing no k Elements in Arithmetic Progression (1975)
  • Triple Systems with no Six Points Carrying Three Triangles (Ruzsa Z. Imrével, 1978)
  • A Note on Ramsey Numbers (társszerző, 1980)
  • A Dense Infinite Sidon Sequence (társszerző, 1981)
  • A Lower Bound for Heilbronn’s Problem (társszerző, 1982)
  • Extremal Problems in Discrete Geometry (társszerző, 1983)
  • Undirected Connectivity in O(log^1.5 n) Space (társszerző, 1992)
  • Blow-up Lemma (társszerző, 1997)
  • Proof of a Conjecture of Bollobas and Eldridge for Graphs of Maximum Degree Three (társszerző, 2003)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bán László: A kombinatorika és a séta mestere. Magyar Tudomány, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  2. Archivált másolat. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]