Robert Graves-díj
A Robert Graves-díjat (vagy egyszerűen csak Graves-díjat) Robert Graves angol költő anyagi támogatásával alapították 1968-ban,[1] évente egy magyar vers, vagy verseskötet elismerésére. A díjat először 1970-ben, utoljára 1999-ben adták át.
A díj létrejötte
[szerkesztés]Robert Graves angol költő – aki több ízben járt is Magyarországon – jó kapcsolatokat ápolt magyar irodalmárokkal, mások mellett Devecseri Gáborral, sőt állítólag még magával Aczél György kultúrpolitikussal is.[2] Graves 1968-ban szembesült azzal, hogy Magyarországon kapott jogdíjai átválthatatlanok konvertibilis valutára, ezért Vajda Miklós javaslatára ebből az összegből, illetve a későbbi bevételekből egy díjat alapított.[3] A díj egy-egy év legszebb versének elismerésére született, amit később "különleges, szép, ám betarthatatlan klauzulának" tartottak, így nem költői indulásra, és nem is életműre adták, hanem "hanem egy-egy kiválasztott versre irányzott fénysugárnak" tekintették a díjat a kuratóriumi tagok.[4] Robert Graves egy autóút során fogalmazta meg – versben -, hogy az évente díjazandó vers milyen legyen:
„Tömör, magyar, büszke, önálló,
csak önmagával szembeszálló,
nem kapzsi, nem,
könnyen tud szállni fenn.[3]”
Az 1972-ben Zelk Zoltánnak odaítélt díj után döntött úgy a kuratórium, hogy a jövőben elsősorban olyan fiatal költők elismerésére fordítják a díjat, akik esztétikai vagy politikai okból mellőzöttek.[5] A díj odaítéléséről a Magyar Írószövetség tagjaiból alakult háromtagú kuratórium döntött. Az első grémium tagjai Devecseri Gábor, Nemes Nagy Ágnes és Vajda Miklós voltak,[6] az utolsó kuratóriumé: Lakatos István, Lator László, Vajda Miklós, Somlyó György.[4]
A díj jelentőségét nem csak az adta, hogy egy világhírű külföldi író magyar költői díjként alapította – ami világirodalmi viszonylatban is ritkaság -,[4] hanem az is, hogy fennállása alatt mindvégig szakmai díjként tartották számon, mivel a kultúrpolitika nem szólt – nem szólhatott – bele az odaítélésébe.[7]
A díj anyagi hátterét Graves halála után az örökösök már nem tartották fontosnak biztosítani, ezért 1993-tól Csepei Tibor zeneművész-író és a Magyar Írószövetség gondoskodott a díj fennmaradásáról.[8]
A díjat utoljára 1999-ben adták át.
Díjazottak
[szerkesztés]A díjat jellemzően Robert Graves születésnapján (vagy egy ahhoz közeli időpontban), július 24-én adták át. A kitüntetett verset a díj átadását megelőző év terméséből válogatták. Ezért előfordul, hogy például egy 1988-ban megjelent versért 1989-ben átadott díjat hol 1988-as, hol 1989-es dátummal láttak el.
- 1999:
- Baránszky László Kosztolányi húga című verseskötetéért, és
- Imreh András Feketerigó című verse az Aminek két neve van című kötetéből[9]
- 1998:
- 1997: Imre Flóra EHEU, FUGACES c. verse, megjelent a Holmi 1996/9. számában[8]
- 1996: Tóth Krisztina négy rövid költeményért, melyek a Holmi 1995 szeptemberi számában jelentek meg[10]
- 1995: Kemény István Nagymonológ c. verse az Alföldben és a Szép versek 1994. évi kötetében jelent meg[11]
- 1994: Tóth Judit Nisi dominus c. verse, megjelent az Orpheus című folyóirat 1993/1 számában[4]
- 1993: Nádasdy Ádám Mezőtúr c. verse, ami a Holmi 1992 októberi számában jelent meg[12]
- 1992: Horváth Elemér Orpheusz redivius c. verse A szélrózsa gyökerei c. verseskötetéből (Orpheusz Kiadó, 1990)[13]
- 1991: Parti Nagy Lajos Mint egy szétgurult hőerőmű című verséért, mely a 2000 1990 márciusi számában jelent meg.
- 1990: Petőcz András Európa metaforája című versért, mely a 2000-ben jelent meg[5]
- 1989:
- 1988–1989[14]:
- Bertók László Furkálja a semmit a szó c. szonettért, mely a Kortárs 1988 januári számában jelent meg[15]
- Lászlóffy Aladár
- 1987: Ferencz Győző Vigyázat, omlásveszély! c. verséért[16]
- 1986: Szőcs Géza[8]
- 1985: Baka István Mefisztó- keringő ciklusban megjelent Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban című verse a Döbling verseskötetéből (Szépirodalmi Könyvkiadó 1985)[17]
- 1984:
- 1983: nem adták ki a díjat[8]
- 1982: Lakatos István Atrium mortis c. verséért[18]
- 1981: Várady Szabolcs Holtpont derűje c. versért, megjelent a Magyar Nemzet 1981. július 12i számában[19]
- 1980: Rakovszky Zsuzsa Strand c. verséért, megjelent a Madárúton című kötetben[20]
- 1979: Parancs János[21]
- 1978: Sumonyi Zoltán[22]
- 1977: Palasovszky Ödön A fürdőző Zsuzsanna c. verséért[23]
- 1976: Görgey Gábor Egy vacsora anatómiája c. verséért[24]
- 1975: Simon István Rapszódia az időről c. verséért posztumusz[24]
- 1974: Orbán Ottó Chile c. verse[24]
- 1973: Székely Magda Ítélet c. verséért, ami az Élet és Irodalomban jelent meg[25]
- 1972: Tandori Dezső S gyorsan, anyám, mert nagyon sietek c. verse[24]
- 1971: Zelk Zoltán Es és c. verse[24]
- 1970: Kálnoky László De profundis c. verséért, ami az Új Írás 1970 májusi számában jelent meg[24]
Források
[szerkesztés]- ↑ Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 730. o.
- ↑ Albioni levelek XLIX. Albioni levelek blog (2009. március 26.) (Hozzáférés: 2019. január 1.)
- ↑ a b Sziklay Andor: Magyar lábnyomok...: Búcsú, másodszor. Szabadság, XCVI. évf. 22. sz. (1986. május 30.) 10. o.
- ↑ a b c d Somlyó György: Robert Graves-díj. Somlyó György digitalizált művei (1994) (Hozzáférés: 2019. január 1.)
- ↑ a b A Graves-dij s idei birtokosa. Magyar Nemzet, LIII. évf. 176. sz. (1990. július 28.) 5. o.
- ↑ Feitl István: A nyilvánosság és feltételrendszere - 1968. Múltunk, LIII. évf. 3. sz. (2008. március) 155. o.
- ↑ László György: A tartás öröme. Népszava, CXXX. évf. 63. sz. (2002. március 16.) 3. o.
- ↑ a b c d Mihalicz Csilla: A legszemélyesebb műfaj. 168 Óra, IX. évf. 32. sz. (1997. augusztus 12.) 28–29. o.
- ↑ Kosztolányi húga és Feketerigó: Baránszky László és Imreh András Graves-díjas. Magyar Nemzet, LXII. évf. 175. sz. (1999. július 29.) 11. o.
- ↑ Édes-fájdalmas dalok: Tóth Krisztina kapta az idei Graves-díjat. Magyar Nemzet, LIX. évf. 172. sz. (1996. július 24.) 11. o.
- ↑ A legszebb vers és a történelem: Kemény István kapta a Graves-díjat. Magyar Nemzet, LVIII. évf. 181. sz. (1995. augusztus 4.) 11. o.
- ↑ Deák László: Az új Graves-díjas: Nádasdy Adám. Magyar Nemzet, LVI. évf. 176. sz. (1993. július 30.) 11. o.
- ↑ Személyiségek. Köztársaság, II. évf. 14. sz. (1993. április 9.) 97. o.
- ↑ Lászlóffy Aladár és Bertók László díját valamennyi forrás 1988-ra teszi. Mivel évente csak egy vers elismeréséről dönthetett a zsüre, valamelyikük bizonyosab 1989-ben kapta meg a díjat.
- ↑ Gállos Orsolya: Aki győzhetne és aki veszít: Bertók László Graves·dijáról. Magyar Nemzet, LII. évf. 202. sz. (1989. augusztus 29.) 10. o.
- ↑ Mesterházi Mónika: Szerepek, hazatérések. Beszélő (2008) (Hozzáférés: 2019. január 2.)
- ↑ Tűz Tamás: Döbling: Baka István könyvéről. Katolikus Magyarok Vasárnapja, XCII. évf. 48. sz. (1985. december 15.) 7. o.
- ↑ (cím nélkül) . Jelenkor, XXVI. évf. 3. sz. (1983. március) 289. o.
- ↑ Roberl Graves-dij Várady Szabolcsnak. Magyar Nemzet, XXXVII. évf. 188. sz. (1981. augusztus 12.) 4. o.
- ↑ A Móra Kiadó újdonságai. Magyar Ifjúság, XXV. évf. 42. sz. (1981. október 16.) 5. o.
- ↑ ELHUNYT PARANCS JÁNOS. Népszabadság, LVII. évf. 249. sz. (1999. október 26.) 25. o.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Találkozás Palasovszky Ödönnel. Film Színház Muzsika, XXII. évf. 12. sz. (1978. március 25.) 8. o.
- ↑ a b c d e f Kada Júlia: Graves és Magyarország. Kortárs, XXI. évf. 9. sz. (1977. szeptember) 1448. o.
- ↑ Székely Magda a Graves-díj idei kitüntetettje. Népszabadság, XXXI. évf. 172. sz. (1973. július 25.) 7. o.