Lecitin
A lecitin általában egy keveréket jelöl, mely glicerolipidekből, trigliceridekből, és foszfolipidekből (foszfatidil-kolin, foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-inozit) áll. A biokémiában általában csak a foszfátkolin megnevezésére használják, mely a tojássárgában legnagyobb mennyiségben megtalálható foszfáttartalmú szerves vegyület. A lecitint nagy mennyiségben és nagy tisztaságban állítják elő élelmiszeripari és gyógyszerészeti célokra.
Neve a görög lekithosz (λέκιθος = tojás sárgája) szóból származik, melyben nagy mennyiségben található.[1]
Élettani jelentősége
[szerkesztés]Az emberi szervezetben a vastagbélben található bélnedv fontos összetevője a foszfátkolin, mert meggátolja egyes baktériumok elszaporodását. Például a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladásban (colitis ulcerosa) szenvedő emberek vastagbelében sokkal kevesebb a foszfátkolin, mint az egészséges emberek esetében.[2]
Élelmiszeripari alkalmazása
[szerkesztés]A lecitin a sejtmembránban is megtalálható, könnyen lebontható, nem mérgező vegyület. Fő forrása a szójaolaj, de napraforgóolajból is előállítható. Élelmiszerek esetében tartósítószerként, emulgeálószerként és stabilizálószerként E322 néven használják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 90. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Retarded release phosphatidylcholine benefits patients with chronic active ulcerative colitis - Stremmel et al. 54 (7): 966 - Gut