Járás
A járás a vármegye részét alkotó, annak felosztásával kialakított, települések meghatározott csoportját magába foglaló közigazgatási területi egység Magyarországon. 2013. január 1-jétől megyénként 6–18, összesen 175 járás jött létre.
A járások sok évszázados múltra tekintenek vissza, 1983 és 2012 között azonban nem léteztek. Ebben az időszakban a járásoknak nagyjából megfelelő területi egységek a város- és nagyközségkörnyékek (1984–1990), majd a kistérségek (1994–2012) voltak.
Magyarul járásnak nevezik egyes országok bizonyos közigazgatási egységeit is, amilyen például Szlovákiában az okres vagy Lengyelországban a powiat.
Járások Magyarországon
[szerkesztés]A járások története
[szerkesztés]A járás a magyar közigazgatás jellegzetes intézménye volt évszázadokon át. Sajátossága abban rejlett, hogy egy regionális önkormányzat – a vármegye – a közigazgatási feladatait általános hatáskörű, területi munkamegosztásban működő szervek – a (fő)szolgabírák, később a járási főjegyzők, majd a járási hivatalok – útján látta el. Ettől a modelltől csak a Tanácsköztársaság idején, valamint 1950–1971 között volt eltérés, amikor a járásokban választott tanácsok működtek.
A 16. századtól kezdve jelentek meg a nagyobb megyékben a járások, amelyek kialakulása nagyjából a 18. században fejeződött be. Ekkor minden járásban egy főszolgabírót vagy szolgabíró és néhány alszolgabírót választottak, akik a járást kisebb részekre osztó egy-egy kerületben látták el a szolgabírói feladatokat úgy, hogy a főszolgabírónak is volt egy saját kerülete. A 20. században a járási főszolgabírót a vármegye gyűlésen választották meg. A főszolgabíró egy város (azaz a járás székhelye) és a hozzá tartozó kisebb települések élén állt, és ezek közigazgatásával és igazságszolgáltatásával foglalkozott. A főszolgabíró helyettesítésére, segédként állt a szolgabíró, akit nem választottak meg, hanem a vármegye főispánja kinevezte őt, és sűrűn áthelyezte egy járásról a másikra szükség esetén. Ekkor már nem létezett az alszolgabíró. A főszolgabírót gyakran többször egymásután választották meg, és ha helyesen, tisztességesen, igazságosan tevékenykedett, akár évtizedekig lehetett annak a járásnak a főszolgabírája. Az 1848-ban kezdődött polgárosodás előtt, ahogy a vármegye minden tisztségére is, a szolgabírói, főszolgabírói stb. állásra kizárólag a nemesek pályázhattak, hiszen ez egyik kiváltságuk volt. A polgárosodás kezdetétől a tisztviselők többsége szintén nemesi családok sarja volt, azonban gyakran polgári származású szolgabírákat is megválasztották.[1]
A járási beosztás meglehetősen változékony volt, nem volt a közigazgatási beosztás stabil, kiszámítható eleme. Magyarország akkori területén 1914 végén 442 járás volt (Horvát-Szlavónországban további 70), a Trianon utáni országterületen 1923–1938 között 150 körüli volt a számuk. Az 1950-es járásrendezés, vagyis a tanácsrendszer bevezetése előtt 150, utána 140, 1983 végén, megszűnésükkor pedig 83 volt a számuk.
A járás a nemesi vármegyék fennállása idején igazgatási és igazságszolgáltatási fórum, majd 1948-tól kizárólag igazgatási feladatokat ellátó szerv volt. A járások határai – noha gyakran változhattak – sokszor természeti, gazdasági-földrajzi táji határokat, történeti, néprajzi csoportokat követtek. Sok esetben elnevezésükben is utaltak ilyen összefüggésekre. A járások keretei integráló tényezőként is hathattak a paraszti közösségek életére és műveltségére. 1971-től a megyei tanácsok igazgatási-végrehajtó szerveiként járási hivatalokat szerveztek, ezzel együtt megszűntek testületi szerveik. 1983. december 31-én Magyarországon megszűntek a járások.
Magyarország járásai 1983. december 31-én
[szerkesztés]
(a számok a felsorolás szerintiek a megyéken belül)
Magyarország járásai 2013. január 1-jétől
[szerkesztés]
2013. január 1-jétől új közigazgatási szervekként járási hivatalok jöttek létre Magyarországon, így Magyarország megyéi 29 éves szünet után ismét járásokra tagolódnak. A korábbiaktól eltérően a járási hivatalok hatásköre valamennyi városra és községre kiterjed, Budapesten pedig kerületenként kerületi hivatalok működnek hasonló feladattal. A járások száma 175, a budapesti kerületi hivataloké pedig 23.
2015. január 1-jén a járások száma 174-re csökkent a Polgárdi járás megszűnése miatt.[2]
Járásnak nevezett közigazgatási egységek más országokban
[szerkesztés]Magyarul járásnak neveznek egyes közigazgatási egységeket más országokban is. Ennek a megfeleltetésnek az alapja lehet méret- vagy funkcióbeli analógia, a közigazgatási egységek hierarchiájában elfoglalt helyzet, vagy egyszerűen a hagyomány.
A LAU1 az Európai Unióban
[szerkesztés]Az Európai Unió országainak egységesített területi rendjében a Local Administrative Unit 1. szintje (LAU1) jelenti a megyék, illetve a megyéknek megfelelő körzetek (NUTS3) alatti több települést összefogó, középszintű közigazgatási egységeket. Ezeknek az egységeknek az egyes országokban különböző elnevezésük van. Angol nevük district, német nevük Verwaltungsgemeinschaft.
Szlovákia és Csehország járásai
[szerkesztés]
Szlovákiában a LAU1 közigazgatási egységet (szlovákul okres) a szlovákiai magyarok a járás szóval jelölik. Az országban összesen 79 járás van. A szlovákiai magyarok szóhasználata alapján ugyancsak járásnak nevezhető Csehország 77 okres nevű területi egysége is.
Ausztria és Németország járásai
[szerkesztés]Ausztria Bezirk nevű politikai egységei magyarul „járásnak” fordíthatók.
Szintén „járásnak” fordítható a németországi Landkreis nevű közigazgatási egység elnevezése, bár az európai uniós rendszerben nem a LAU1, hanem a NUTS3 szintbe, tehát a magyar megyékkel egy kategóriába sorolják őket. Átlagos területük és lakosságuk a magyar megyékénél kisebb. Jogállásuk tartományonként változó, de szerepük hasonló a magyar megyékéhez, rendelkeznek közvetlenül választott közgyűléssel és szintén közvetlenül választott „megyei elnökkel” (Landrat).
Járási önkormányzat
[szerkesztés]Számos országban nemcsak települési önkormányzatok működnek, hanem a járások is választanak önkormányzatot és polgármestert. Ez a járási önkormányzat intézménye, amely megtalálható például Ukrajnában (район) és Lengyelországban (powiat).
Források
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 660–661. o. ISBN 963-05-1287-4
- Új magyar lexikon III. (G–J). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 491. o.
- Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. 262. o. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bokor József (szerk.). Főszolgabiró, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 8.
- ↑ 308/2014. (XII. 9.) Korm. rendelet a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 218/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet és az ezzel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról. In: Magyar Közlöny, 2014. december 9., kedd (2014/170)
További információk
[szerkesztés]- 2012. évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról. In: Magyar Közlöny, 2012. július 5., csütörtök (2012/86. szám)
- A járások felsorolása: 66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról. (Időnként módosul.)