Ugrás a tartalomhoz

I. Inge norvég király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a norvég királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Inge (egyértelműsítő lap).
I. Inge
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1136 – 1161
ElődjeIV. Harald
UtódjaII. Haakon, V. Magnus
Életrajzi adatok
UralkodóházHårfagre
Született1135
Norvégia
Elhunyt1161. február 3. (26 évesen)
Oslo
NyughelyeSzent Hallvard templom, Oslo
ÉdesapjaIV. Harald
ÉdesanyjaIngrid Ragnvaldsdotter
Testvére(i)
GyermekeiJon Kuvlung
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Inge témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Inge Haraldsson vagy Púpos Inge (1135[1] – 1161. február 3.[2]) norvég király 1136-tól haláláig; édesapjának törvénytelen fiaival szemben érvényesítette örökösödési jogát, és a norvég belháborúk második szakaszában a főnemesesség és az egyház érdekeit képviselte.[1]

IV. Harald egyetlen törvényes fia volt, és apja halála után – még csecsemőként – mostohafivérével, II. Sigurddal megosztva örökölte a királyságot.[1] A testvérek ezután egyesült erővel legyőzték a két trónkövetelő, Sigurd Slembi és Vak Magnus, a volt uralkodó egyesült seregeit.[1] 1142-ben szövetséget kötöttek Eysteinnel, aki ugyancsak IV. Harald fiának vallotta magát, és megkapta a királyság egyharmadát.[1] Minthogy azonban Ingét erős szálak fűzték a főnemességhez és a papsághoz, hamarosan az ő kezében összpontosult a hatalom.[1] Inge 1150-ben Bergenbe gyűlésre hívta össze a világi és egyházi vezetőket, és bejelentette, hogy 1152-ben Nidarosban (ma Trondheim) Nicholas Breakspear angol bíboros (a későbbi IV. Adorján pápa) érsekséget alapít.[1] Ez öt norvég egyházmegyét foglalt magába, továbbá hat norvég kolóniát, amelyek addig a dániai Lund érsekségének fennhatósága alá tartoztak.[1] A király féltestvére, II. Sigurd és II. Eystein 1155-ben összeesküvést szőttek, hogy megfosszák fivérüket a hatalomtól, de ezután az uralkodó hívei meggyilkolták őket.[1] Inge 1157 és 1161 között Haakonnal, II. Sigurd egyik törvénytelen fiával folytatott trónharcot, aki később II. Haakon néven lett király.[1] Ekkor a küzdelem lényegében az Inge mellé álló nemesség és a Haakont támogató szabad parasztok és kisbirtokosok között folyt.[1] Ingét végül is legyőzték és megölték.[1]

Egyéb

[szerkesztés]

A Heimskringla szerint Inge hullámos, szőke hajú, alacsony, púpos, de ugyanakkor vidám és barátságos király volt, akit szeretett a népe.

Gyermekei

[szerkesztés]

Inge felesége/szeretője nem ismert, de tény az, hogy a király két fiút hagyott maga után:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 296. oldal
  2. ↑ Más változatban január 7., február 1. (Uralkodók és dinasztiák, 296. oldal) ill. február 4. szerepel halála dátumaként.
  3. ↑ a b Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Harald 		Következő uralkodó:
II. Haakon és V. Magnus
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Inge_norvég_király&oldid=24351482”