Ugrás a tartalomhoz

Gombernyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gombernyő
Gombernyő (Taubergrund, Németország)
Gombernyő (Taubergrund, Németország)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Saniculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Saniculeae
Nemzetség: Sanicula
Faj: S. europaea
Tudományos név
Sanicula europaea
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gombernyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gombernyő témájú médiaállományokat és Gombernyő témájú kategóriát.

A gombernyő (Sanicula europaea) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, az zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia nyirkos, sziklás erdőiben fordul elő. Magyarországon bükk és gyertyánelegyes erdőkben gyakori. Egyéb elnevezései: gombernyőfű, európai gombernyő, erdei gombernyő, régies nevei: patikai szaniczor, szánikula, törő zsányik, berzengő mag.[1]

Leírása

[szerkesztés]

Lágy szárú, évelő növény (a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikryptophyta), felálló, gyakran elágazó szára 20–60 cm magasra nő. Sötétzöld levelei főként tőállóak, tenyeresen szeldeltek. A 3-5 levélhasáb rombos-visszás tojásdad, szeldelt, élük durván fűrészelt, sertében végződő. Május-június körül virágzik. Végálló, összetett ernyővirágzatot alkot, 2-5 tömött, kb. fél-egy cm széles, félgömb formájú fehér, ritkán rózsaszín ernyőcskével. Az ernyőknek és az ernyőcskéknek is vannak fellevelei (gallér, gallérka). Az ernyő közepén hímnős, szélén a porzós virágok nyílnak – itt a porzószálak hosszan kicsüngenek a virágból. Horgas szőrrel fedett ikerkaszattermését állatok terjesztik (epizoochoria).

Hatóanyagok

[szerkesztés]

Szanikulozidokat (triterpén-szaponinokat), cserzőanyagokat tartalmaz.

Felhasználása

[szerkesztés]

Szaponintartalma miatt enyhe köptető, illetve hánytató hatása van. A népi gyógyászat belsőleg légúti hurutok, gyomor- és bélbetegségek kezelésére, szájüreg- vagy garatgyulladásra öblögetőszerként használja. Bőrkiütések, zúzódások kezelésére borogatásként vagy lemosószerként használható. A homeopátiás orvoslás hasmenéses megbetegedések ellen alkalmazza.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]