Ugrás a tartalomhoz

Farkasréti temető

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkasréti temető
A temető főbejárata (2023 július)
A temető főbejárata (2023 július)
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest
VárosrészBudapest XII. kerülete, Farkasrét
Cím1124 Budapest, Németvölgyi út 99.
Létrejötte1894. április 1.
Híres halottakA Farkasréti temető nevezetes halottainak listájakategória
TulajdonosBudapesti Temetkezési Intézet
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Farkasréti temető (Budapest)
Farkasréti temető
Farkasréti temető
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 05″, k. h. 19° 00′ 02″47.484722°N 19.000556°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 05″, k. h. 19° 00′ 02″47.484722°N 19.000556°E
Farkasréti temető weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasréti temető témájú médiaállományokat.

A Farkasréti temető Budapest és Magyarország egyik legjelentősebb sírkertje, melyet 1894-ben nyitottak meg. Több nevezetes magyar személyiség nyugszik itt, mint a kolozsvári Házsongárdi temetőben és a budapesti Fiumei Úti Sírkertben együttvéve.[1]

Fekvése

[szerkesztés]

A régi budai sírkertek, főleg a Németvölgyi temető tehermentesítésére kijelölt Farkasréti köztemető hivatalosan 1894. április 1-jén nyílt meg. A temető nevét a területről, a Széchenyi-hegy délkeleti lejtőjéről kapta. Földrajzilag a Karthauzi-völgy folytatásaként északnyugat felől érkező Denevér-árok nagyjából az északi felén érinti a területét.

Története

[szerkesztés]
Aba-Novák Vilmos festő sírja

A két világháború között már egyértelműen ide összpontosult a budai lakosok temetkezése: 1927-ben például a Németvölgyi temetőben 9, míg Farkasréten 1551 temetésre került sor. A Kerepesi úti temetőt 1952. szeptember 30. után lezárták, majd 1956 májusában Nemzeti Sírkertté nyilvánították. Egyházi szertartás 1988-ig nem kísérhette az itt folyó temetéseket. Ezáltal Farkasrét értéke, rangja fokozatosan nőtt, végül helyet is cserélt a Kerepesi úti temetővel a fővárosi temetők szimbolikus hierarchiájaban. Farkasrét a hatvanas-hetvenes években a legfontosabb fővárosi elittemetővé vált, hivatalosan máig köztemető. Rangját páratlan természeti környezetű fekvése, több száz kimagasló jelentőségű személy itteni eltemetése, valamint a Tabáni és a Vízivárosi temető megszüntetése alapozta meg.

1952-ben a Farkasréti temető vált a régi politikai, egyházi, gazdasági és katonai elit, valamint általában a tudós- és művészvilág első számú fővárosi temetkezési helyévé. 1952-től Farkasrét fogadott be szinte mindenkit, aki 1948 előtt fontos pozíciót töltött be, tekintet nélkül az egykori társadalmi rétegre és foglalkozásra. A legszembetűnőbb azonban a történelmi, politikai sokszínűség és eklekticizmus: az 1952 után elhunyt és itt eltemetett politikusok között megtaláljuk például a dualizmus egyes veteránjait, a Horthy-korszak politikai elitjének nagy részét, továbbá a kisgazdákat vagy a polgári és a szociáldemokratákat. A sort hosszasan lehetne folytatni, egészen a szélsőségekig, a nyilas kormány termelési miniszteréig vagy Rákosi Mátyásig. Mindemellett a Kádár-korszakban állami-munkásmozgalmi temetkezőhelyek is létesültek Farkasréten, amelyek a hierarchiában elfoglalt pozíciójukat leszámítva nem sokban különböznek a Kerepesi temető hasonló részeitől.

Az ötvenes évektől nagymértékben megnőtt az ide temetett kiválóságok száma: tudósok, egyházi személyek, sportolók, művészek. A 20. században mind a Kerepesi úti, mind a Farkasréti temetőben kialakították a „Művészparcellát”, de az utóbbi jóval ismertebb. Farkasrét népszerűségét és presztízsét elsődlegesen e művészsírok növelték meg.

Síremlékei

[szerkesztés]
Bartók Béla és családjának síremléke Budapesten. Farkasréti temető: 60/1-főút-9/12.

A régi farkasréti síremlékek jelentős része más temetőkből került ide, számos olyan is akad köztük, amely régebbi, mint maga Farkasrét. Fő jellemzője, hogy a 20. század nagy részében befogadó temetőként működött, elsősorban a régi budai temetők – a harmincas évek végén felszámolt Tabáni és Vízivárosi, valamint az 1963-ban megszüntetett Németvölgyi temető – öröksége révén, de temérdek síremlék került ide a Kerepesi úti temetőből, s jó néhány a Rákoskeresztúri temetőből is.

Farkasrét, ha a korai síremlékeket vizsgáljuk, döntően a két világháború közötti korszak temetője. A síremlékek ikonográfiai megformálásában a túlnyomóan nemzeti és a katonai szimbolika mellett visszaszorult a profán (főként antik) megformálás és előretört a keresztény jelképek használata. Mindezt a vallásos feliratok elszaporodása kísérte. Máig őriz egyfajta konzervatív, „budaias” miliőt, amely a fennmaradt régi emlékek mellett megmutatkozik az újabb síremlékeken, illetve a sírjelek használatában, a kultuszgyakorlásban is. Ez utóbbi megnyilvánulása volt például, hogy 2002 tavaszán megjelentek a sírokon a kokárdák, nemzeti szalagok, továbbá, hogy az újonnan létesülő síremlékek egy részén máig fennmaradt az előnév- és címerhasználat, illetve a családnemesítési év feltüntetésének szokása.

Básti Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22/1-1-74.

1963-ban, a Németvölgyi temető felszámolásával a családi sírboltok egy részét Farkasrétre telepítették, a lapidárium néhány köve pedig a Kiscelli Múzeumba került.

Zsidó temető

[szerkesztés]

A Rácz Aladár út felé egyirányú új Denevér úti átkötés mentén húzódik egy keskeny sávban. Mára betelt.

Katonatemető

[szerkesztés]

1903-ban nyílt meg Budapest két legfontosabb 20. századi katonatemetője: a Rákoskeresztúri, valamint az új budai sírkert délkeleti sarkában a Farkasréti katonai temető. Felügyeletüket a főváros, a tulajdonjog megtartása mellett, a városparancsnokságnak engedte át. Farkasréten jött tehát létre a vízivárosi katonai temető utóda – s a régi temető sorsa ezzel gyakorlatilag meg is pecsételődött (néhány emléke később az új sírkertbe került). A Farkasréti katonai temetőt ma már „régiként”, „volt katonatemetőként” emlegetik, egységes képet a hatvanas évek óta nem nyújt, de eredeti jellegét máig megőrizte, s napjainkban újra a honvédség rendelkezik felette.

Megközelítése

[szerkesztés]

A közepesen meredek hegyoldalon megközelíthető temető sikeres működtetése szempontjából létfontosságú villamosvonal 1902-ben épült ki a Németvölgyi út – Böszörményi úton át a Déli pályaudvar és a Szent János Kórház felé és 1945 után kapta meg a mai 59-es számot. Végállomása a temető mellett (a Márton Áron téren) található. 1948-ban indult meg a sírkertet a Hegyalja úton át a Belvárossal és összekötő 8-as autóbuszjárat, ami 2016 óta a 8E viszonylatként közlekedik. Immáron délkelet felé, Gazdagréten át a Kelenföld vasútállomással felől is kapcsolatot teremt. 1956 óta délnyugat felől az 53-as busz is érinti szintén több megállóval. A temető északkeleti csücskéhez esik közel még megállója a 110-es és a 112-es buszpárosnak is.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]